Az elmúlt időszakban elárasztották a boltokat, áruházakat a különlegesen olcsó DVD-filmek, melyeket átlagosan 199 forintért, de nem ritkán akár 99 forintért is meg lehet kapni. E jelenségnek járt utána a számtalan fórumon megjelent kiváló riportjában Dián Tamás, aki arra a kérdésre kereste a választ, hogy vajon milyen módon lehetséges ilyen hihetetlenül alacsony áron kínálni a filmeket – még akkor is, ha ezek az alkotások többségükben a filmiparnak talán nem is a másod-, hanem inkább a harmadvonalába tartoznak, és sem a tokra, sem az extrákra nem áldoznak pénzt az ezeket a lemezeket kiadó cégek.

Dián Tamás először is az Audiovizuális Művek Szerzői Jogait Védő Közhasznú Alapítvány (ASVA) vezetőjét, Kálmán Andrást kérdezte meg a jelenségről. Kálmán András semmi meglepetést nem okozott kijelentéseivel, a szervezet tevékenységét ismerve borítékolni lehetett válaszát: szerinte a hiperolcsó kiadványok rengeteget ártanak a filmforgalmazás presztízsének. Mint elmondta, három esetben lehetséges ennyire olcsón adni a filmeket: ha raktárkészletet számolnak fel; ha a DVD-melléklettel megjelenő újságok visszamaradt készleteit dobják piacra; illetve akkor, ha az adott cég nem nálunk, hanem valamelyik szomszédos országban sokszorosítja a lemezeket. Kálmán szerint a leginkább aggályos ez utóbbi módszer: ő úgy véli, hogy ezek a cégek ott gyártják termékeiket, ahol a legkevesebb szerzői jogdíjat kell fizetniük, ugyanakkor nem utalják át a magyar filmirodának azt a regisztrációs díjat, melyet a korhatár-besorolás miatt kellene leróni (ezt a jelzést ők maguk írják rá a filmre, jóváhagyás nélkül), s kétséges az is, hogy befizetik-e a 17 dollárcentet filmenként a DVD-technológia használatáért, melyet az iparjog előír (ezt csak a gyártás helyszínén lehetne ellenőrizni). Kálmán e piac egyik legfontosabb magyar szereplője, az RNR Média tevékenységét tartja különösen gyanúsnak, ám eddig szabálysértést még nem sikerült rábizonyítani a cégre.

Dián Tamás természetesen megkérdezte Erdélyi Zsoltot, az RNR Média egyik társtulajdonosát, aki a következőképp válaszolt Kálmán vádjaira: „A CD-inket Romániában, a filmeket Csehországban gyártjuk, a szerzői jog[díj] mindkét helyen tizede a magyarnak. Mi próbáltunk egyezkedni a magyar Artisjusszal is, de ott meg sem hallgattak.” Erdélyi elismerte, hogy a filmenkénti 15 ezer forintos korhatár-regisztrációs díjat nem fizetik, ám elmondta azt is, hogy egy darabig utalták ezeket az összegeket, de mivel semmiféle visszajelzést, elismervényt nem kaptak, felhagytak ezzel a gyakorlattal, s az eljárás miatt valójában ők reklamálhatnának. (A filmiroda vezetője a hiányzó visszajelzéseket elképzelhetetlennek tartja, s megemlítette, hogy a regisztrációs díj fizetésének elmulasztásáért súlyos bírságok szabhatóak ki, ám az ellenőrzésre nekik nincs kapacitásuk.) A cégvezető szerint egyszerűen az üzleti érdekeikben megsértett  versenytársak támadásáról van szó, amikor tisztességtelennek nevezik a 99–299 forintos filmárakat – nekik, az RNR Médiának ugyanis megéri. A riporthoz mellékelt táblázat szerint egyébként egy 199 forintos film esetében az árképző elemek a következők:

* becsült érték