Tapasztalatok a számhordozhatóságról

Kíváncsian várta a távközlési szakma, milyen hatása lesz a számhordozhatóság bevezetésének az Egyesült Államokban. Voltak olyan jóslatok, amelyek szerint százezrek mozdulnak meg és váltanak operátort, ám az első hetek tapasztalatai szerint ezek nem váltak be – írja a The Economist.

A nagy "népvándorlást" előre jelző szakértők a hongkongi tapasztalatokból indultak ki, ahol már 1999 márciusától magukkal vihetik számukat a szolgáltatót váltó ügyfelek. Ebben az országban a lehetőség bevezetése nyomán hónapról hónapra nőtt az úgynevezett forgási ráta, azaz azoknak a zsebtelefon-tulajdonosoknak az aránya a teljes mobilos népességen belül, akik lecserélték operátorukat. Három év alatt összesen ötmillió ügyfél cserélt céget (megtartva számát) a hétmilliós tartományban. Úgy tűnt, az USA hiperkompetitív piacán hasonló folyamatok játszódnak majd le.

Az összehasonlítás azonban torzít – állapítja meg Marta Munoz, az Ovum távközlési tanácsadó elemzője. A hongkongi mobilpiac nagyon fejlett, ebből következően ott a számhordozhatóság nélkül is nagy a forgási ráta, hiszen a szolgáltatók csak egymástól tudnak ügyfeleket szerezni. Ezért az újdonság bevezetése csak olajat öntött a tűzre, tovább pörgette az amúgy is gyorsan forgó ügyfelek vándorlási tempóját. Ezzel szemben az Egyesült Államok mobilpiaca viszonylag fejletlen, leginkább az ausztrálhoz hasonlítható, ahol 2001 szeptemberében vezették be a számhordozhatóságot. Ott ebben az időszakban – hasonlóan a jelenlegi észak-amerikai szituációhoz – jellemzően egyéves előfizetéses szerződésben álltak a mobilosok felhasználójukkal, s nem volt érdekük ennek idő előtti felbontása. Az USA-ban is átlag 200 dollárt bukik az az ügyfél, aki felbontja kötött idejű megállapodását, amit kevesen fognak bevállalni. Ráadásul az amerikai fogyasztóknak mindig megvolt a lehetőségük arra, hogy telefonszolgáltatót váltsanak – teszi hozzá Munoz –, ezért számuk átvihetősége legfeljebb megkönnyíti, nem előidézi ilyen döntésüket. A legtöbb országban a számhordozhatóság bevezetése után megugrott, majd visszaesett a forgási ráta. Az UBS befektetési bank becslése szerint a lehetőség nyomán az USA-ban 2004-ben 2,7 százalékra ugrik ez az arányszám a 2003-as 2,4 százalékról. Ez nem nagy változás, különösen ha figyelembe vesszük, hogy 2001 első negyedévében például 2,9 százalék volt a forgási ráta.

Nagyobb felfordulást hozhat az újvilágban, hogy a terjedő mobilrendszerek elszívják a vezetékes forgalom egy részét. Már most is évi 10 millió vezetékes elfőzetést mondanak le azok a fogyasztók, akik második fix vonalukat széles sávú kábeles összeköttetésre vagy vezeték nélküli telefonra cserélik. Ugyanakkor az UBS előrejelzése szerint ez csak hétszázezerrel nőhet amiatt, hogy immár hordozhatók a telefonszámok.

Azóta történt