A múlt héten 82 éves korában elhunyt John Backus, az első széles körben használt magas szintű programozási nyelv, a Fortran kifejlesztését irányító és a róla elnevezett nyelvleíró jelölésmódot kidolgozó informatikus.

„A munkám java része a lustaságom eredménye. Nem szerettem programokat írni, és – mikor az IBM 701-gyel, egy korai számítógéppel dolgoztam rakéták röppályájának kiszámításán – hozzáfogtam egy olyan programozási rendszer kidolgozásához, amely leegyszerűsíti a programírást” – idézte fel 1979-ben a tanulmányait többször megszakító, majd végül a matematikánál lehorgonyzó Backus a Fortran genezisét. Az egyetem befejezése után az IBM-hez elszegődött szakember 1954-ben toborzott csapatot az addig alapos hozzáértést és fáradságos munkát igénylő programozás megreformálására.

Hamarosan el is készült az IBM Mathematical Formula Translating System – innen a szóösszevonással képzett elnevezés – specifikációja, majd 1957-ben az első compiler is, amely az angol szavakból és matematikai képletekből álló, ezért a mérnökök többsége által könnyen érthető és elsajátítható nyelvet lefordította a számítógép által értelmezhető gépi kódra. A fordító olyan hatékony volt, hogy a Fortranban írt programok sebessége nem maradt el a gépi kódban írtakétól.

Szintén Backus nevéhez fűződik a Backus-Naur-féle forma megalkotása is. Ez hosszú időre de facto szabvánnyá vált a programozási nyelvek szintaxisának leírásában, még ma is használják. Ezt a leírónyelvet az ALGOL 60 algoritmikus nyelv bemutatására használták először – Backus tagja volt az ezt megalkotó nemzetközi bizottságnak is. Mindezekért kapta meg 1977-ben az iparág egyik legrangosabb elismerésének számító Turing-díjat.

Backus hűséges dolgozó volt, 1991-ben az IBM-től ment nyugdíjba. A családja szerint nem volt beteg, otthon érte a halál.