Most csukd be a szemed és képzeld el: egy kiürített, bontásra váró, lepukkant pesti bérház romos lépcsőházában mész felfelé a ki tudja, hányadik emeletre, mert azt hallottad, hogy valahol itt, a Fogasházban székel egy magyar független tudásközpont – egy igazi, működő hackerspace. Hihetetlen…. S ugye fogalmad sincs, mi az a hackerspace? Vigasztaljon az a tudat, hogy nem vagy egyedül. Mi is csak annyit tudtunk előzetesen a hackerspace-ről, hogy érdekes hardver- és szoftverbuherációkat nézhetünk meg egy szombat délutáni program keretében.
Stef, a vendéglátónk – aki éjt nappallá téve szervezi a magyar hackerspace munkáját – némileg meglepődött, mikor nem sokkal a déli harangszó után, szinte elsőként, bekopogtunk a romház egyetlen zárral ellátott ajtaján. Látva zavarunkat rögtön el is magyarázta intézményük jellegét, megtudtuk tőle, hogy ez egy olyan többé-kevésbé folyamatosan nyitva tartó hely, ahol őrült ötletekhez mentort, projekthez csapatot, munkához szerszámot, előadáshoz hallgatóságot, hallgatósághoz előadót, konyhai kísérletekhez experimentalista gourmandokat, csendes sarkot, jó tanácsot, inspirációt, barátokat lehet találni. Egyetlen gáz van: ezért a jóságért tagdíjat kell fizetni, de bárkit, aki idetalál, taggá fogadnak. Nagyon fontos tétel: nem pályáznak állami pénzre, nem kérnek uniós forrásokat, ez a közösség deklaráltan önfenntartó szervezet, s az kíván maradni a jövőben is. Stef a célokról is részletesen beszámolt, amit videón rögzítettünk, és egyben megpróbáltuk érzékeltetni a hely szellemiségét is.
Röviden magáról a szervezetről: a Wikipédia szerint a hackerspace-koncepció alapján több száz kreatív műhely működik sikeresen a világban. Bár a hacker kifejezés használata azt sugallhatja, hogy ezekben a műhelyekben a fókusz az informatikai biztonságra van beállítva, de ez nem egészen így van. A hackerspacekben egy kis túlzással – a biokutatásokon át egészen a rakétakísérletekig – minden bütykölhető dolgot megpiszkálnak. A koncepció sokat merít az elmúlt évek szabad szoftveres fejlesztőközösségek működési mintáiból, s olyan elismert tagjai vannak már a hálózatnak, mint a berlini c-base vagy a bécsi Metalab.
Amit a Fogasban láttunk, lenyűgöző volt: egy igazi kockabázisra leltünk, ahol teaidőre már ki lehetett volna tenni a „megtelt” táblát. A valaha tisztes polgári lakás helyiségeiben beindultak a végeláthatatlannak tűnő beszélgetések, ötletezések, számítógépeken lévő fejlesztések, valamint a futó projektek bemutatása – s eközben a konyhában és az udvaron javában készültek a remek ételek a vacsorához. Velünk voltak a szomszédos országok hackerspace-szervezői is, tőlük tapasztalatokat lehetett begyűjteni az osztrák, szlovák, cseh és román szervezetek munkáiról. Érdekes előadások követték egymást, s az esti thisplay hackinget követően pedig zene, zene, zene..., a kellemes szombati program zárásaként.
A szürke romházat estére mintha egy varázsütés érte volna, újra életre kelt, és a színes fények már-már széppé varázsolták az elhagyott épületet. Ismét megérezhettük, amire mostanság ritkán van alkalom: milyen fontos és inspiráló tud lenni egy jó társaság, egy valódi civil szerveződés, egy hasznos program, no meg az önmegvalósító értékteremtés.
Krasznay Csaba - Krasznay Endre
