A Magyar Narancs ünnepi, dupla számában jelent meg egy olyan cikk, melynek tartalmával mindenképp érdemes foglalkozni, ugyanis a szerző arról ír részletesen, hogy a modern, digitális világban az adatgyűjtésre és adatelemzésre specializálódott cégek az új lehetőségeket kihasználva hogyan biztosítanak muníciót és szolgáltatásokat vállalatok és politikai pártok számára, és ezzel miképp tudják befolyásolni a politikai/kereskedelmi választásokat és döntéseket. Maga az írás szenvedélyes és politikailag határozott állásfoglalást képvisel, ám mi most nem ezzel kívánunk foglalkozni, hanem azzal a releváns tényanyaggal, amelyet Rév István, a budapesti CEU egyetem történelem és politológia professzora és az OSA (Nyílt Társadalom Archívum) igazgatója cikkében felsorol. (A cikk jelenleg még csak a nyomtatott verzióban érhető el, de a gyakorlatot ismerve hamarosan online is olvasható lesz.)

Mivel a cikk tendenciózus, vagyis egy gondolatmenet és elképzelés szolgálatában állnak a tények, ezért kimazsoláztuk azokat a kétségtelenül védhető és bizonyított állításokat, melyek alapul szolgálhatnak mindenki számára, hogy saját véleményt alkosson.

Pontokba szedve:

• egy Aleksandr Kogan nevű illető (a Cambridge Egyetem „Proszociális és Jólét Pszichológiai Laboratóriumának” vezetője) 2013-ban saját céget alapított Global Research Partners (GRP) néven
• a GRP egy év alatt a Facebookon tevékenykedve – egy dollárt ígértek azoknak, akik kitöltenek egy kérdőívet, illetve hozzáférést biztosítanak fiókjukhoz – negyvenmillió profilt gyűjtött össze
• a közösségi oldal sajátosságai miatt a GRP nemcsak a bejelentkező felhasználók, hanem azok ismerőseinek releváns információit is megszerezte (ez döbbenetes szám: 2014-ben egy átlagos Facebook-felhasználónak 340 ismerőse volt)
• átverték a felhasználókat: azt ígérték, hogy csak ők használják fel az adatokat, de ennek ellenére 2014-ben az adatbázist eladták a viselkedéskutatással, marketinggel és kommunikációval foglalkozó Strategic Communications Laboratories (SCL) nevű angol vállalatnak [az SCL-t a fogyasztói és vásárlási magatartás befolyásolására alkalmas módszerek befolyásolása céljából alapították, de jelentős tevékenységet folytat a katonai célú dezinformáció területén is: kiemelten sikeresek voltak legalább 25 országban a választási kampányokban]
• az SCL leányvállalata, a Cambridge Analytica a választási kampányban egy algoritmust felhasználva személyre szabott migránsellenes üzeneteket küldött a Facebook-felhasználóknak, több mint százezer variánsban a brit választóknak, hogy a Brexit mellett döntsenek
• a Cambridge Analytica igazgatója, Alexander Nix nyilvánosan kijelentette, hogy a „pszichografikus profil” alapján kialakított „mikromarketing” volt a legfőbb fegyverük a Trump-kampányban is
• Nix azt is elmondta, hogy „230 millió amerikai választóról rendelkeznek egyenként 3000-5000 adattal” (a jövedelemtől elkezdve az egészségi állapoton át a hobbikig), és ezekből saját algoritmusaik alapján képesek felhasználható profilt készíteni
• az előbb említett adatokat felhasználva képesek voltak arra – hogy csak egy példát említsünk –, hogy a Trump-Clinton tévés vita után célzott üzeneteket, mintegy 175 ezer különfélét, küldjenek a Facebookra: a szoftver a fegyverviselés témakörében mást jelenített meg a fegyverbolondoknak, illetve a vadászoknak, de a lényeg az volt: Clinton elveszi a puskátokat
• a kampányok és az alkalmazott módszerek mögött igen komoly tudományos kutatás áll: a Rév által idézett, tudományos közlönyökben is megjelent munkák megmutatják, hogy tíz Facebook-like alapján az algoritmus jobb személyiségelemzést nyújt, mint az illető munkahelyi kollégája, 150-nél jobban ismeri a gép őt, mint a saját édesanyja, 300 bevitt adat alapján pedig pontosabb a leírás, mint ha az illető élettársa tenné
• mindehhez hozzájön még egy különös dolog is: roppant népszerűek a Facebookon a „Ki lennél te a Star Warsban?” vagy „Melyik barátod áll hozzád legközelebb?” típusú tesztek – ám azt kevesen tudják, hogy az itt megadott adatok adatbázis-építésre szolgálnak, és ezeket az adatbázisokat gyakorlatilag bárki megveheti; meg is teszik: a női magazinok marketingeseitől kezdve a titkosszolgálatokig számlálhatjuk a vásárlókat

Tanulság? Az nincs. Legfeljebb annyi, hogy ha a Facebookon megjelenik egy teszt, hogy „Ki lennél, ha…”, akkor nem lépünk be, mert az adatmegosztással jár. De mint látható, ez messze nem elég.