Igen nagy visszhangot váltott ki a napokban az Apple-Samsung-per esküdtszéke vezetőjének, Vel Hogannek az interjúja, melyet a Bloomberg News-nak adott, és amely a YouTube-on is elérhető „Hogyan jutottunk döntésre?” címmel. Az itt felmerült problémát egy tekintélyes online fórum, az IT-s jogi ügyekre szakosodott Groklaw részletesen elemezte.

Ahogy korábban az IT café is beszámolt róla, egyikük nyilatkozata szerint az esküdtszék tagjai kiemelten támaszkodtak Hogan véleményére, mivel szabadalomtulajdonosként jártasnak ítélték a problémákat illetően. Hogan említett interjújának kritikus, vagy inkább legfontosabb eleme, amikor kiderül, hogy az esküdtszék elnöke miképp értelmezte az amerikai szabadalmi jog egyik legsúlyosabb fogalmát, a „prior artot”. Magyarul ezt Markó József tanulmányára támaszkodva „előző műszaki szintként” fordíthatjuk, és azt jelenti, hogy ez az alap, amihez a szabadalmaztatni kívánt megoldást hasonlítják, a prior arthoz képest megítélt újdonsága vagy hasonlósága alapján hozott vélemény kulcskérdés egy szabadalom megadásánál. Röviden: ha egy ötlet „prior art” („vót má’!”), akkor nem kaphat védettséget.

A nyilvánvalóan nem szabadalmi jogászként ott ülő esküdtek számára épp ezért készített a bíróság egy útmutatót, melyben a szabadalmi jog legfontosabb fogalmait hétköznapi nyelven magyarázták el. Ebben a prior art értelmezésének segítése céljából leírják, hogy egy szabadalmi kérés érvénytelen, ha olyan eszközt vagy módszert ír le, mely eszköz vagy módszer már korábban is létezett, sőt, az is elegendő az érvénytelenítéshez, ha az eszközt vagy a módszert valaki vagy valakik a szabadalmi kérelem benyújtása előtt leírták, bemutatták nyilvánosan. Ezek után a segédlet felsorol néhány jellemzőt, amikor a prior art semmissé teheti a szabadalmat. Ilyenek például (a teljesség igénye nélkül, csak a legfontosabbak az útmutatóból):

• ha a beterjesztett eszköz vagy eljárás a kérelem benyújtása előtt széles körben ismert volt, illetve széles körben használták az Egyesült Államok területén
• ha a beterjesztett eszközt vagy eljárást a kérelem benyújtása előtt szabadalmaztatták vagy nyilvánosan, széles körben hozzáférhetően ismertették már valahol a világ más részén
• ha a beterjesztett eszközre vagy eljárásra a kérelem benyújtása előtt szabadalmi védettséget kértek az Egyesült Államokban

Anélkül, hogy a szövevényes jogi részletekbe belemennénk, az útmutató feltárja azt, hogy ahhoz, hogy ebben a jogi környezetben egy ötlet, fejlesztés elsőbbségi joga valakit megillessen, nem szükséges az, hogy azt akár egyedi, akár tömeggyártásban alkalmazza, elegendő az adott módszer vagy eszköz közzététele, leírása.

Ajaj!

És itt következnek a problémák. Korábbi, meg nem erősített és majdnem bizonyíthatatlan hírek szerint a Hoganben bízó esküdtek a bírósági tájékoztatót el sem olvasták, gyakorlatilag az elnökre bízták az – egyébként a per tárgyát szorosan nem képező – alapkérdés eldöntését: érvényesek-e az Apple szabadalmai? Merthogy hiába nem erről szólt a per – hanem a szabadalomsértés megállapításáról vagy elvetéséről –, a nem jogász aggyal, hanem józan paraszti ésszel gondolkodó esküdtek számára ez probléma volt.

Az interjúból kiderül, hogy Hogan is – annak ellenére, hogy ilyen ügyekben a többieknél tájékozottabb volt – felakadt ezen, ám amikor az első nap hazament, volt egy „aha”-pillanata, mely után félretette aggályait, és úgy döntött, hogy a szabadalom az szabadalom, nekik az a dolguk, hogy megítéljék: a létező védettségeket megsértette-e a Samsung. Ekkor Hogan elhatározta, hogy úgy védi a továbbiakban az Apple szabadalmait, mint ha a sajátjai lennének, és nem foglalkozik azzal, hogy maga a szabadalom érvényes-e, megfelel-e az amerikai törvények által támasztott követelményeknek.

Lett volna-e mód visszakozni?

A Groklaw szerint az egész azért igen érdekes, mivel a „prior art” figyelembevétele akár az egész eljárást semmissé tehette volna, ugyanis a Samsung az amerikai jogrendszer lehetőségeit kihasználva több megoldásról is dokumentumokat nyújtott be, melyek szerintük azt bizonyítják, hogy az adott, Apple-szabadalommal védett megoldást más cégek, fejlesztők már korábban megcsinálták, alkalmazták, közzétették.

Az teljesen nyilvánvaló, hogy az esküdtszék elnöke egy olyan megoldást választott, amelyik törvényes. A kérdések ezek után következnek. De mielőtt a „fanboyok” érvelésére hallgatnánk, érdemes lassítani.

Hogan érvelése legalább annyira elfogadható, mint amennyire nem. Az amerikai eljárásrendet mélyebben kéne ismerni ahhoz, hogy határozottan megítéljük. Ugyanakkor tehetők kijelentések.

A per maga nem a szabadalmak érvényességéről szólt, hanem az amerikai szabadalmi hivatal által befogadott szabadalmak alkalmazásáról. Innen nézve Hogan álláspontja maximálisan védhető, hiszen egyszerűen arrafelé terelte az esküdtszéket, hogy az érvényes szabadalmak alapján állapítsák meg, hogy történt-e jogsértés, vagy pedig nem.

Ezzel szemben áll egy másik, szintén nagy súlyú jogi érv: amennyiben az esküdtek, köztük az elnök is, úgy látják, hogy a szóban forgó szabadalmak a helyi jognak nem felelnek meg, akkor vélhetően hivatkozhattak volna arra, hogy jogtalan követelés alapján ők nem tudnak döntést hozni. Vagyis kétségeiket hangoztatva nem hoznak döntést, hanem döntésképtelenségük kijelentésével kezdeményezhették volna új eljárás indítását, melynek tárgya az lett volna, hogy az Apple szabadalmai megfelelnek-e az amerikai szabadalmi rendszer előírásainak, mivel ez alapjaiban befolyásolja a későbbi, ezekre alapozó perek határozatait.

Nem tudjuk, hogy Hogan miért döntött úgy, ahogy. Az védelmére elmondható, hogy a jogkövető magatartást nem lehet eléggé megbecsülni. Ugyanakkor felmerülhet az a kérdés, hogy a jogkövetés egy speciális esetben kártékonyabb lehet, mint ha az érintett rámutat, hogy a konkrét esetben korrekcióra van szükség.