Értelmetlenek az ACTA-ellenes tüntetések

Nemrég az IT café is beszámolt arról, hogy hazánk is csatlakozott az ACTA-t (Hamisítás Elleni Kereskedelmi Megállapodás – Anti-Counterfeiting Trade Agreement) aláíró országokhoz. Habár az ACTA ellen korábban is mozgolódtak – főként civil – szervezetek, a tokiói aláírási ceremónia óta felerősödött az ellenzők hangja, több akciót is szerveztek tiltakozásképpen. Európában talán a legtöbb embert megmozgató szervezkedés Lengyelországban indult meg, ahol az aláírást megelőző napon a miniszterelnök még határozottan kiállt az egyezmény mellett, ám azóta megváltoztatta véleményét, és Donald Tusk pénteken már azt nyilatkozta, hogy a csatlakozást megelőző konzultációk nem voltak elég alaposak, ezért az egyezmény ratifikációja előtt újra felül kell vizsgálni, hogy mit is jelent majd a lengyel polgárok számára az ACTA.

A szabadságot féltik

Ez a megnyilatkozás különösképp felbátorította a más országokban tevékenykedő ellenzőket, akik már egy következő nagyszabású tiltakozó tüntetéssorozat megszervezésén munkálkodnak: február 11-én Budapesten is várják a mozgalommal egyetértőket.

Habár formailag egy kereskedelmi megállapodásról van szó, a felháborodás egyik oka, hogy a kalózkodás üldözése – itt nemcsak az internetről van szó, hanem mindenféle termékről – egyértelműen kriminalisztikai megoldásokat is húz magával: az egyezmény célja, hogy az aláírók egységes elvek alapján, egységes gyakorlatot követve lépjenek fel a hamisítás ellen, ez pedig csak szankciók alapján lehetséges. Azok, akik tartanak az ACTA-tól, attól félnek, hogy a korábbinál szigorúbb, nemzetközi együttműködés alapján történő rendőrségi fellépés várható, és a szabályok viszonylag rugalmas értelmezésével sok olyan ember tetteit is kriminalizálhatják, akiknek eddig nem volt félnivalójuk, ráadásul – vélik a tiltakozók – megvan az esély arra is, az ACTA olyan cselekedetek bűncselekménnyé nyilvánítására is lehetőséget ad – ideológiai, politikai okokból –, melyekhez a polgároknak joguk van.

Nem eszik olyan forrón

Azt érdemes tudni, hogy az ACTA még csak egy több ország – köztük az EU tagállamai – által aláírt egyezmény, mely nem hatályos. Amennyiben egy uniós tagország, esetleg maga az Európai Parlament nem hagyja jóvá, akkor a ratifikáció hiányában kontinensünkön nem is lép érvénybe.

A sajtóban igen nagy teret kapott az ACTA elleni tiltakozás, és a legtöbb esetben arról van szó, hogy az online világban (vélelmezett) várható jogkorlátozás miatt háborodtak fel az emberek. (Ez egy különösen érdekes momentum, ugyanis valahogy mindig elsikkad, hogy általában a hamisítás elleni fellépésről van szó, de a fake farmerok vagy mikrosütők miatt nem nagyon hallani felszólalást.) Azt mindenképpen fel kell említeni, hogy bár kereskedelmi egyezményeket nem szokás széles körű társadalmi vitára bocsátani, ebben az esetben, mivel az internetes világ kardinális kérdéseiről is hangsúlyosan esik szó, különösképp nagy hiányosság volt a tárgyalási folyamat során, hogy sok volt a titkolózás, illetve egyáltalán nem történt semmiféle egyeztetés a civil szférával.

Ugyanakkor érdemes a csak szórványosan fellelhető ellenvéleményekre is figyelni. Meglehetősen figyelemre méltó a digitális világ szerzői jogi problémáival foglalkozó, a szerzői jogot képviselő szervezetek munkatársai által vezetett szakblog, az eszerint.blog.hu legutóbbi bejegyzése, mely az ACTA elleni tiltakozó hadjáratot jelentős mértékben hisztérikusnak tartja.

Ha figyelmesen olvassuk el ezt a bejegyzést, illetve hozzávesszük az itt linkelt, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala által készített kiskátét, mely az ACTA elleni legfontosabb érveket veszi számba és cáfolja meg őket, akkor minimum le kell lassítani egy pillanatra, mielőtt végképp átadjuk magunkat a forradalmi hevületnek. Különösképp akkor, ha elolvassuk a magyar állam által is aláírt ACTA (angol, illetve még nem hivatalos magyar) szövegét.

Keressük az összeesküvést, és már megint nem találjuk

Habár az IT café hasábjain, ha szilárd álláspontra helyezkedtünk, mindeddig az internet, így a szólásszabadság, az információ-hozzáférés korlátozása ellen foglaltunk állást az e törekvésekről szóló hírekben, e szövegek ismerete alapján hajlok arra, hogy valóban kissé hisztérikusnak minősítsem az ACTA elleni tiltakozást.

Állítom ezt azért, mert az ACTA szövege semmi olyasmit, semmi olyan újat nem tartalmaz, melyet ne ismernénk már jól, melyről ne folynának viták minden olyan országban, mely ezt az egyezményt aláírta, ráadásul olyan keretszabályok olvashatóak itt, amelyek konkrét nemzeti szabályozás, illetve a hozzá rendelt végrehajtási utasítások nélkül vagy elfogadhatóak mindenki számára, vagy pedig nem értelmezhetőek az egyes nemzeti törvények nélkül.

Főbb érveim ezen állítások mellett:

  • az ACTA szinte minden egyes pontja tartalmazza, hogy a lefektetett elvek döntő többsége csak lehetőséget ad, nem ír elő kötelezettséget, de amennyiben közös kötelezettségvállalásról van szó, akkor is minden egyes esetben az adott államra bízza a részletes szabályozás kidolgozását
  • az ACTA tág megfogalmazású előírásai a legszigorúbb rendelkezések esetében is elvárják az aláíró államokntól a saját szabályozás megalkotását, illetve az ahhoz történő jogharmonizációt, és az elsődleges szempont a saját szabályozás milyensége
  • az ACTA-t az ellenzői szelektíven olvassák, a szigorú rendelkezések lehetőségét kiemelik, a mérséklő keretet elhagyják. Erre egy fontos példát hozok fel, amikor a tiltakozók attól tartanak, hogy „befenyítik” az internetszolgáltatókat. Vagyis ezt a szöveget idézik: „A felek saját törvényeiknek és rendeleteiknek megfelelően felhatalmazhatják illetékes hatóságaikat arra, hogy kötelezzék a hálózati szolgáltatót, hogy haladéktalanul bocsássa a jogosult rendelkezésére azokat az információkat, amelyek alapján a feltételezhetően jogsértés céljára használt hozzáférés előfizetője azonosítható, amennyiben az adott jogosult védjegybitorlás, illetve szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése miatt megalapozott keresetet nyújtott be, és amennyiben ezek az információk az említett jogok védelme vagy érvényesítése érdekében szükségesek.” Ugyanakkor megfeledkeznek a szöveg folytatásáról: „Ezeket az eljárásokat úgy kell alkalmazni, hogy azok a jogszerű tevékenységeket, többek között az elektronikus kereskedelmet ne akadályozzák, és – a felek nemzeti szabályozásával összhangban – tiszteletben tartsák az olyan alapelveket, mint a szólásszabadság, a méltányos eljárás és a magánszféra védelme.” Vagyis ha egy országnak olyan szabályozása van (vagy lesz), amely pl. a magáncélú letöltést nem bünteti, mint például hazánknak, akkor semmitől sem kell tartani, ugyanis a nemzeti törvény a magasabb rendű, emellett nem lehet a fenti információkérést úgy alkalmazni, hogy egyéb, esetleg alkotmányba foglalt szabályokba ütközzön.Ráadásul ez a cikkely ebben a megfogalmazásban teljes összhangban áll az EU-nak a felhasználók és a szolgáltatók jogait védő irányelveivel is
  • Az alkotmányos jogokat biztosító kitétel minden egyes büntetőjogi vonatkozású előírásban szerepel mint korlátozó tényező

Összességében úgy látom, hogy mivel az ACTA létrehozása során az egységesítés volt az alapelv: a tárgyalásokon résztvevő országok, főként az Európai Unió azt kívánta elérni, hogy a jelenleg hatályos rendelkezések, illetve a már folyamatban lévő átalakítások maradjanak érvényesek, újabb kötelezettségeket nem kívántak felvállalni. Ebből az következik, hogy a szerzői joggal kapcsolatosan már eddig is elég szigorú unióban az ACTA gyakorlatilag semmi változást nem fog hozni – különösképpen Magyarországon nem.

Szigorodás várható, de nem az ACTA miatt

De hogy a másik oldal aggályait még egyszer elővegyük: azt is bizton állíthatom, hogy van alapja a félelmeknek, ám ezeket az indulatokat fölösleges az ACTA ellen fordítani, ez az egyezmény csak összegzi a trendek egy részét, melyek a szerzői jog területén tapasztalhatóak. Jól látható Európában is, hogy a digitális világ okozta szerzői jogi problémahalmazra ma még egyáltalán nem az alternatív megoldások keresése a válasz, hanem a korábbi megoldások erőltetése, nem az okos szelekció, hogy mit tartsunk meg, illetve mit modernizáljunk, hanem a régi lobbik ereje következtében az ina szakadtáig való ragaszkodás a régi üzleti modellekhez. A torrenthuszárokon kívül minden józan szemlélő képes belátni, hogy szerzői jogi védelemre valóban szükség van – ám az nagy kérdés, hogy mit és hogyan védünk a 21. században. Úgy biztosan nem lehet, ahogy 30 éve.

Az ACTA persze lehet szimbólum, az előző bekezdésben leírt maradi elv elleni tiltakozás szimbóluma, így közösséget formálhat. Ugyanakkor maga az egyezmény, az egyezmény szövege erre kevés alapot ad.

Azt lehet mondani, hogy az ACTA tág értelmezési horizontú szövegére támaszkodva lehet szigorú cenzúrát is bevezetni, és lehet felvilágosult, modern szerzői jogi gyakorlatot is folytatni, pontosan azért, mert a szerzői jogvédelem nagyon általános definícióira alapozva roppant nagy mozgásteret ad az aláíróknak.

Épp ezért, akinek baja van hazája szerzői jogi törvényeivel, az a parlamentáris formák között a saját törvényhozásánál próbálja meg elérni azok megváltoztatását, az ACTA ellen tiltakozni viszont meddő cselekedet, nem a világot kell megváltani, hanem ott kell eredményt elérni, ahol van esélye a sikernek. Ahogy az Egyesült Államokban csinálták: az amerikai SOPA és PIPA miatt szembefordultak a saját törvényhozásukkal.

Azóta történt

Előzmények