Az Európai Unió (EU) legfelsőbb igazságszolgáltatási szerve, az Európai Közösségek Bírósága (EKB) tegnapi döntése szerint a Google nem sérti meg a márkajegyeket védő törvényeket akkor, ha engedélyezi, hogy keresési kulcsszóként a reklámozók más vállalatok neveit használják.
A határozat indoklása először is definiálja a technológiát és az üzleti modellt, a Google AdWords reklámszolgáltatásának lényegét: a felhasználó által bevitt keresési kifejezések és a hirdető által leadott lista egyik elemének egyezésekor a Google a találati oldal jobb szélén vagy tetején fizetett hirdetéseket jelenít meg. A szóban forgó per azért indult, mert több francia cég (köztük a Vuitton) jogtalannak találták azt, hogy ha a felhasználó a „Vuitton” szóra keres rá, akkor a hirdetések között utánzatokat kínáló, illetve versenytársnak számító cégek reklámjai is megjelentek. Az eljárást legfelső fokon a francia Semmítőszéken (Cour de cassation) folytatták le, ám a legfelsőbb bíróságnak számító testület az EU-hoz fordult jogi tanácsért.
A határozat kimondja, hogy a védjegytörvény alapján ezekben az esetekben a Google nem vonható felelősségre, mivel nem ő maga használja azokat, nem magát kívánja vele reklámozni: a védjegy jogosultja törvénysértésért a hirdető feleket perelheti, ez esetben minden jogi alapja meg is van erre, mivel a fogyasztó a legtöbbször nem tudhatja, hogy ezek a hirdetések a védjegy birtokosára vagy másra utalnak, vagyis megtévesztőek lehetnek, így a védjegy eredeti funkciója (egy adott minőség garantálása) sérül.
Az ügy egy másik vonatkozása, hogy a bíróságnak arra is választ kellett adnia, hogy a Google-hoz hasonló gazdasági szereplő felelős-e ügyfeleinek azon adataiért, amelyeket a szerverén tárol. Ezzel kapcsolatban a döntés kijelenti, hogy felelősségi kérdésekben a nemzeti jog az irányadó – habár az uniós jog tartalmaz felelősségkorlátozó rendelkezéseket az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások javára. Vagyis itt az EKB nem foglalt határozottan állást, hanem a nemzeti bíróságokhoz utalta annak megítélését, hogy eldöntsék: az adott szolgáltató „semleges-e, amennyiben tevékenysége pusztán technikai, automatikus és passzív jellegű, ami azt is jelenti, hogy az említett szolgáltatásnyújtónak nincs tudomása a továbbított, illetve tárolt adatról, és nem is kezeli azt az adatot”. Ha a semlegesség megállapítható, akkor a szolgáltató mentesül a felelősség alól.
A Google hivatalos blogjában üdvözölte az európai döntést.
