MPAA: Perelünk, amíg csak létezünk

(IT.news szubjektív)

A Motion Picture Association of America (MPAA), vagyis az amerikai filmgyártói szövetség – többek között a magyarországi ASVA legfőbb támogatója – tegnap jelentősen bővítette a perrel fenyegetett internetes vállalkozások körét. Az illegális fájlcserének helyet biztosító p2p-hálózatok mellett most már látókörükbe kerültek az ezekre mutató linkeket tartalmazó keresőoldalak és online hírcsoportok is. Annak ellenére, hogy természetüknél fogva ezek egyike sem tárol egyetlen bájtnyi jogsértő tartalmat sem.

Az új típusú perek szervesen illeszkednek az MPAA új stratégiájába, amellyel globális szintre emelik a fájlcserélők elleni totális jogi háborút. A szövetség szóvivőnője elismerte, hogy semmilyen különbséget nem tesznek a p2p-hálózatok, és a csupán linkeket tároló keresőmotorok között, mivel mindegyik elősegíti valamilyen módon a jogvédett tartalmak online csereberéjét.

Sebaj, majd tesznek különbséget helyettük is a bíróságok. A Szilícium-völgyben ugyanis nem feltétlenül bölcs dolog internetes keresőcégeknek ugrani. A következő körben akár a Google és a Yahoo! keresőjét is perelhetné az MPAA, hiszen ezekről is elmondható, hogy jogsértő cselekményeket támogató oldalakra (is) mutatnak – naná, különben hogy találná meg ezeket annyi ember?

Ez persze csak fikció, és ha ránézünk a most eljárás alá vont cégek neveire, rögtön rájövünk, mi a különbség ezek és a hagyományos keresőmotorok között: Torrentspy.com, IsoHunt, BTHub.com, TorrentBox.com, NiteShadow.com... Az USA 1998-ban elfogadott szerzői jogi törvénye, a hírhedt DMCA (Digital Millennium Copyright Act) mentesíti a keresőoldalakat az ilyen felelősség alól, de csak akkor, ha az üzemeltetők nem tudnak – vagy nem elvárható, hogy tudjanak – arról, hogy a linkelt tartalom jogsértő; ha semmilyen anyagi hasznot nem húznak a linkek elhelyezéséből; és ha a legrövidebb időn belül eltávolítják azokat, ha a jogok tulajdonosa jelzi feléjük erre vonatkozó kérését.

Mégsem egyértelmű a perek kimenetele, hiszen a fentieket nem könnyű bizonyítani. Az egyik legnagyobb keresőoldalon, az IsoHunton például az alábbi felirat díszeleg: "Tiszteletben tartjuk a szerzői jogokat, és kérésére filtereljük a p2p-linkeket". Egy amerikai bíróság előtt persze ez a nyilatkozat valószínűleg annyit ér, mint az egy időben Magyarországon is divatos "letöltheted megnézni, de 24 óra múlva le kell törölnöd a gépedről" típusú feliratok – nem sokat.

Konklúzió

Az egyszerű netpolgár csak kapkodja a fejét, és lassan nem tudja eldönteni, melyik fél a nagyobb rabló.

Nem tud együtt érezni az iparág tönkremenésének apokaliptikus vízióját fejébe sulykoló, de bicskanyitogató árképzési gyakorlatához foggal-körömmel ragaszkodó kiadólobbival. Ugyanakkor vele született jogérzékének hangját olyankor sem tudja elnyomni, amikor azt látja, hogy mások szellemi termékének online kereskedelme céljára egyesek jól menő cégeket alapítanak, hogy a fizetős warezszervereket és a feketepiaci dvd-hamisítókat ne is említsük.

A megoldás, mint mindig, ezúttal is valahol félúton van, amihez véleményem szerint jól közelít a francia kezdeményezés, az átalánydíj fejében legalizált fájlcsere. Nem véletlen, hogy egy másik területen, a magáncélú másolással kapcsolatban Európában már bevált a kompenzációs díj intézménye.

És sajnos azon sem lehet meglepődni, hogy ezt a kompromisszumot mindkét szélsőséges tábor élből elutasítja. A kiadók tiltakoznak és még több perrel fenyegetőznek, az életformaszerűen fájlcserélők pedig azt mondják, dehogy fogok fizetni, amikor a neten ingyen van – nekem az jár. Tényleg jár...? Költői a kérdés.

Az viszont biztos, hogy egy jó szándékú barátnak most kéne diszkréten félrehívnia az MPAA-t, és vállára tett kézzel elmagyaráznia neki, hogy most van az a pont, amikor még szabadon eldöntheti, mit akar kezdeni az utolsó millió dollárjaival: perekre akarja elkölteni, vagy nekiáll kidolgozni egy új üzleti, értékesítési modellt, amely alkalmas arra, hogy életben maradjon az új gazdasági-technológiai közegben. A régi nem alkalmas, erről kár is vitát nyitni. Ragaszkodni lehet hozzá, a világot beperelni úgyszintén – egy dolgot nem lehet vele: elkerülni a lassan önbeteljesítő jóslattá váló apokalipszis-víziót, az iparág összeomlását.

Szentesi Kálmán

Hirdetés

Azóta történt

Előzmények