Ma több lap is értékelte az amerikai elemzőcég, az A. T. Kearney felmérését, mely Európa 27 országa esetében (Svájcot, Szerbiát és Norvégiát beleszámolták, Ciprust, Máltát és Luxemburgot nem) vizsgálta meg többek között azt, hogy a mobiltelefonálási költségek milyen összetételűek az egyes országokban. A tanulmány megerősítette azokat a korábbi kimutatásokat, melyek szerint Magyarországon relatíve olcsó a telefonálás, viszont megmutatta azt is, hogy az átlagos percdíjak esetében hazánkban a legnagyobb az adótartalma e díjaknak.
A vizsgált országok közül Görögországban, Írországban és Svájcban kell a legtöbbet fizetni a telefonálásért, a legkedvezőbb árak pedig Lengyelországban, Svédországban és Szerbiában érhetőek el a fogyasztók számára. E tekintetben elég jól állunk, mivel az említetteken kívül Litvánia és Dánia előz meg bennünket, vagyis a hatodik legolcsóbb ország vagyunk.
Ha a percdíjakba épített adókat nézzük, akkor abszolút értékben a 3,7 eurócentes adótartalommal a középmezőnyben vagyunk, a 11. helyen (Görögország az extra 10,2 centtel vezet, a legkevesebb adót, 1,4 centet pedig Lengyelországban vetik ki). Az adóteher mindent tartalmaz (különadó, társasági adó, áfa, frekvenciadíj stb.).
Ugyanakkor ha az adóterhelést a percdíjak százalékában nézzük, Magyarország kiemelten áll az élen, ugyanis nálunk az átlagos percdíj 40 százaléka ez a költség – már az áfa miatt is az élmezőnyben járnánk, de a különadó, a távközlési adó, illetve az idei évtől a közműadó be is biztosítja a vezető pozíciót. Ebben a mérésben még az erősen adóztató görögöket is simán verjük, a többi európai országban viszonylag csekély az eltérés az adótartalomban (19-27 százalék), a lista másik végén Svájc áll, ahol az adó- és díjterhek mértéke mindössze 12 százalék.
Azt érdemes megállapítani, hogy a különböző elemzőcégek eredményei a különféle módszertanok miatt jelentősen eltérhetnek. Az OECD vagy a magyar hírközlési felügyelet a meghirdetett csomagok árai alapján készíti felmérését (vagyis az átlagfogyasztó lehetőségeit mérik fel), de kihagyják az igen jelentős szegmenst képviselő vállalati szférát, illetve az összes nem publikus szerződést, vagyis azokat a csomagokat, amelyekhez a honlapokon nem férhetnek hozzá, így kapják azt az eredményt, hogy Magyarországon drága a telefonálás. Az A. T. Kearney viszont az üzleti statisztikák alapján számol (bevétel, a forgalom, ügyfélszám), vagyis ők a nem nyilvános adatokkal is kalkulálnak, így náluk az jön ki, amit fentebb ismertettünk.
Viszont az is igaz, hogy bármelyik módszert nézzük, az adótartalom esetében ugyanaz az eredmény, vagyis hazánkban az élvezeti cikkekre kivetett magas adóhoz hasonlatos mértékben adózunk a telefonálás után.
