Megnyitja a Power ISA-t az IBM

Az IBM még 2013-ban jelentette be, hogy licencelhető lett a Power architektúra, amit tulajdonképpen elég jól fogadott az iparág. Ugyan a szerverpiaci részesedést tekintve nincs szó jelentős szeletről, de mégis van némi igény ezekre a hardverekre. Az OpenPOWER Alapítvány azonban így sem hozta a várt reményeket, így az IBM egy újabb nagy lépésre szánta el magát, ami valószínűleg az utolsó lehetőség arra vonatkozóan, hogy reálisan növekedő pályára állítsák a hardverfejlesztéseiket.

Az OpenPOWER Alapítvány ugyan megmarad, de beolvad a Linux Alapítványba. Ezzel párhuzamosan az IBM teljesen nyílt forrásúvá teszi a Power ISA-t (utasítás-architektúra), amely így kiegészíti a cég eleve nyílt OpenCAPI (Open Coherent Accelerator Processor Interface) és OMI (Open Memory Interface) megoldásait. Utóbbi kettő ugye a processzor architektúrájától független, vagyis akármilyen utasítás-architektúra mellett használható, de a legtöbb ilyen projekt mégis az OpenPOWER Alapítványon belül futott. A Power ISA megnyitásával azonban lényegében három olyan komponenst kapnak az érintettek, amelyekkel teljes projekteket tudnak tervezni.

A fentiek azért nagyon fontosak, mert az OpenPOWER Alapítvány ugyan előrevitte a fejlesztéseket, de az egyedi processzorok megtervezéséhez és legyártatásához még ilyen környezetben is sok száz millió dollárra volt szükség. Ezt bizonyos cégek megengedhetik maguknak, mások pedig nem. Utóbbi esetben nem is feltétlenül az összeg előteremtése jelentheti a problémát, hanem a kockázat, amit a projekt rejt. A Power ISA megnyitása viszont olyan kutatásokat indíthat el, ahol a szakemberek szimplán implementálnak egy processzort egy FPGA-ra, és erre vonatkozóan kísérleteznek a lehetőségekkel. Ezek az érintettek nem fognak feltétlenül hardvert gyártatni, a nagy teljesítményű rendszereknél ez valóban nagyon költséges, így csak ritkán valósítható meg. De bizonyos ötleteket a szerverpiacon fel lehet használni.

A Power ezzel a RISC-V-hez hasonló modellre vált. Persze a Power ISA azért nagyon a szerverpiaci igényekre lett tervezve, ugyanakkor ezzel az adatközpontokban utazó cégek elég olcsón tudnak új ötletekre vonatkozó kísérleteket végezni, amitől az IBM talán azt reméli, hogy idővel valamilyen Power processzorra váltanak.