Hirdetés

Megérkezett Európába a 3G

Anyagi gondok és a technológia éretlensége miatt három évig nem indították el harmadik generációs (3G) rendszereiket az európai mobiltávközlési cégek, ám végül megtették e nagy lépést.

Hirdetés

Négy évvel ezelőtt, a .com-boom csúcsán irracionálisan nagy összegeket fizettek a mobiltávközlési cégek a harmadik generációs szolgáltatási licencekért. (A nagyobb átviteli kapacitású új technológia lehetővé teszi kifinomult tartalomszolgáltatások, képek, videók továbbítását a mobiltelefon-hálózatokon.) A nevezetes buborék kipukkadása után, az elmúlt években még az is felmerült, hogy ez a kiadás csődbe vihet számos operátort és még ma is kétséges, hogy valaha ki lehet-e gazdálkodni a licencdíjakat. Ugyanakkor tény, hogy a technológia végül megjelent a piacon: a legnagyobb társaságok, a brit Vodafone, a német T-Mobile, az olasz Telecom Italia, a francia Orange, a spanyol Telfónica Móviles megkezdték 3G-s szolgáltatásaikat az egész kontinensen, a mediterrán országoktól Skandináviáig és a Baltikumig. A német, az olasz és a spanyol cégek saját hazájukban indították el rendszerüket, a francia operátor ugyan csak októbertől száll be a versenybe, viszont egyből Franciaországban és Nagy-Britanniában. A brit mmO2 az év végéig terjeszti ki 3G-s hatókörét Németországra és Írországra, de a legagresszívabb versenyző, a Vodafone egyből hét európai országban indította el új generációs szolgáltatásait februárban. A T-Mobile azt tervezi, hogy az év végéig a német lakosság felének elérhetővé teszi az újdonságot, így végül is összességében a jelenlegi egymillió európai 3G-felhasználó ötmillióra gyarapodhat 2004 végére – idézi a távközlési szektorra specializálódott londoni Strategy Analytics Inc. piackutató előrejelzését a Business Week.

Az első harmadik generációs rendszer tavaly jelent meg Európában a hongongi székhelyű Hutchison Whampoa Ltd. "gondozásában". A Nagy-Britanniában, Svédországban és Olaszországban elérhető, 3 névre keresztelt szolgáltatás felhasználói sokat kínlódtak a gyengén működő 3G-s telefonokkal, ám például az angolok idén tavasszal a rögbi-világbajnokság alatt képesek voltak félmillió rövid meccsösszefoglaló videót letölteni, darabját 92 dollárcentért.

Ez ugyan jó hír az iparágnak, de nem jelent biztosítékot arra, hogy visszatérül a 2000–2001-ben a 3G-s licencekbe fektetett 250 milliárd dollárjuk. Kétséges ugyanis, hogy a felhasználók mennyire lelkesednek majd a drágább adatszolgáltatásokért – sport- és egyéb hírekért, időjárás-jelentésekért, játékokért stb. –, illetve a kép- és videoátvitelért – például sportesemények összefoglalóiért –, miközben az viszont nem kétséges, hogy a beszédtovábbításból elérhető jövedelem tovább csökken. További tényező, ami fejfájást okozhat a mobilcégek vezetőinek, hogy a licencek megszerzése óta megerősödtek a 3G konkurens technológiái, a rövid távú nagy sebességű átvitelt lehetővé tevő Wi-Fi és nagyobb testvére, a több kilométeres sugarú körben is használható WiMax. A mérleg másik serpenyőjében, a pozitív oldalon a 2,5G-s rendszerekkel szerzett jó tapasztalatok vannak: a Vodafone például 6,8 millió felhasználót szerzett Live! portáljának, akik a társaság közlése szerint átlagosan hét százalékkal költenek többet mobiltelefon-használatra, mint hagyományos módon mobilozó társaik. Pozitív az is, hogy a korábbi idők egyik nagy gondja, a vacak 3G-s készülékek problémája megoldódni látszik, és szakértők arra számítanak, hogy a kínálat növekedésével az év végéig 40 százalékkal esik az újfajta zsebik ára. A sikerhez mindezek mellett meg kell találni a megfelelő árazási módokat.

Azóta történt

Előzmények