Hirdetés

Magyarország – a sereghajtó eminens!

Május 10-én kerül nyolcadik alkalommal rendezik meg az IT-szakma egyik rangos összejövetelét, az Internethajó nevű találkozót. A rendezvényhez kapcsolódva, most már második alkalommal tették közzé a Kék Noteszt, mely a „köznyilvánosság számára mindenkor hozzáférhető adatok felhasználásával a magyar információs társadalom állapotáról” szóló helyzetjelentést tartalmaz. A Noteszt az Internethajó szakmai vezetésével a BME-UNESCO ITTK kutatói készítik, 2007-től a GKIeNET Kft. e munkában partnerként vesz részt. A hagyományteremtő vállalkozás gazdái a jelentést minden évben az Internethajó indulása előtt néhány héttel szándékoznak publikálni, s várják az érdeklődők hozzászólásait keknotesz@internethajo.hu. címre. A beérkezett véleményeket az Internethajó honlapján közzéteszik.

Az idei eseményen az Internethajó történetében először lesz jelen az Európai Bizottság Információs Társadalommal foglalkozó diviziójának több fontos tagja. A rendezvényt George Hall, az Unión belüli e-Infrastruktúra Fejlesztésért felelős csoport vezetője nyitja meg. Az Internethajó fővédnöke Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter. A szakmai programon képviselteti magát többek között az NHH, az NFÜ és a MEH is. Az Internethajón adja át először a Szélessáv Alapítvány a szélessávú internet használat kultúrájának fejlesztéséért alapított díjat.

A Kék Notesz anyagát jól jellemzi a szervezők által közzétett mottó: Magyarország – a sereghajtó eminens! A rövidsége ellenére alapos és lényegre törő elemzésből kedvcsinálóként csak néhány fontos megállapítást emelünk ki.

Először is a vezetői összefoglalóból: tavaly „…megszűnt az informatikai tárca, távozott Straub Elek a „Matáv” éléről, idehaza is teljes pompájában zajlik a web 2.0 forradalom, elindultak az első hazai videomegosztó oldalak, és elő lehet fizetni az első IPTV szolgáltatásra is. Teljesen bealkonyult a keskenysávú internetnek – általánossá vált, hogy akinek van internetkapcsolata, az már szélessávon internetezik, és otthonról. Egymilliárd forintot – egy lottó ötösre való pénzt – fizettek egy magyar internetes közösségi oldalért, mely mindössze „annyit tud”, hogy néhány százezer embert összeköt egymással.

Mindeközben bármelyik pillanatban 10 millió aktív mobiltelefon lehet idehaza [
ez, mint a márciusi gyorsjelentés mutatja, meg is történt – a szerk.], így lassacskán belépünk azon országok táborába, ahol a készülékek száma meghaladja a lakosokét. Ehhez képest tizedannyi az otthoni internet-előfizetések száma, míg lassacskán a háztartások több mint felében lesz számítógép. Végül, az sem igaz már, hogy aranyáron mérik az internetszolgáltatást, pár ezer forint fix havidíjért lehet internetezni, sőt, lassan már telefon előfizetés sem kell az ADSL-hez, és még a sávszélességet is növelték, miközben az árak tovább csökkentek. Tehát mondhatni az internetezés költsége sem riaszthat senkit az internetezővé válástól – leszámítva azt a „mindössze” 1000 kistelepülést (és 500 ezer lakosát), ahol infrastruktúra hiányában nem lehet előfizetni a szélessávú internetre.

Egyvalami viszont továbbra sem változott. Magyarország nemzetközi összevetésben nemhogy nem élenjáró, de sok mutatóban a sereghajtók között található – a fejlődés ugyanis relatív, mivel azok, akikhez mérjük magunkat gyorsabban haladnak, mi pedig egyre inkább leszakadunk. Így lesz Magyarországból eminens sereghajtó: az alacsony penetráció mellett szinte mindenki szélessávon internetezik – mert aki teheti, javarészt már becsatlakozott a világhálóra; igaz, hogy továbbra is csak egy kisebbségről van szó, minden harmadik felnőtt (14 évnél idősebb) magyarról.


A széles körre kiterjedő elemzés jó néhány kemény megállapítást tartalmaz, megfogalmazóinak szándéka szerint. Csak szemezgetve:

Infokummunikáció:

Közel 100%-os a mobiltelefon penetráció – ez 10 millió működő mobilkártyát jelent, de azt nem, hogy minden magyarnak van saját mobiltelefonja.

Csökkent a digitális szakadék a középkorúak körében, valamint a kisebb és nagyobb települések között, de nem változott érdemben az alacsonyabb iskolai végzettségűek, a romák vagy az idősebbek tekintetében.

A szélessáv idehaza a kapacitásnövelés ellenére is lassabb, mint Nyugat-Európában, és nagyságrendekkel kisebb, mint például Japánban. Ugyanazért a pénzért kevesebbet kapnak a magyarok, mint az EU régi polgárai, és a sávszélesség miatt az igénybe vehető szolgáltatások minősége is rosszabb.


Politika

A kormánynak 2006 óta gyakorlatilag nincs információs társadalompolitikája vagy stratégiája. Az elmúlt időszakban nem indultak olyan új programok, amelyek markánsan eltérnének a korábbi időszakban megszokottaktól, így az IHM-tól megörökölt kisebb-nagyobb projektek futnak tovább. A terület fokozatos politikai leértékelődésének lehetünk a tanúi.

Elektronikus közigazgatás

Közigazgatási reformra szükség van. Ez a reform több tekintetben azonos az elektronikus közigazgatás bevezetésével és meghonosításával, amely szolgáltatói szemléletet terjeszt el a közigazgatás egészében és javítja annak hatékonyságát, működési minőségét, és összességében így olcsóbbá is teszi azt.

Információs társadalom és gazdaság

Kérdés, hogy vajon mennyi ideig lehet egy viszonylag dinamikus IKT termelési struktúrát és fejlődést fenntartani amellett, hogy a belső piac, a lakossági IKT használat is fejlődne? A digitális írástudás alacsony szintje jelentősen korlátozza a magyarországi IKT piac növekedési lehetőségeit. Komolyabb eredményeket csak a mobiltelefon üzletág tud felmutatni a használat terén.

Bár a hazai IKT ipar statisztikai adatai nem mutatnak tragikus képet, de az eredmények mögött leginkább néhány multinacionális cég termelékenysége áll, kevésbé a belső piac növekedési dinamikája.

Digitális kultúra

A 60-70%-nyi digitális analfabéta a társadalom többségét jelenti. A digitális kultúra ennek megfelelően Magyarországon kisebbségi kultúra, miközben a fejlett világban egyre inkább bevett közeggé válik. Ezt az ellentmondást egyre nehezebb kezelni az országnak, amiből végeredményben közvetlenül vagy közvetve hátránya származik mindenkinek.

Oktatás

A Sulinet Expressz nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Az infokommunikációs eszközök iskolai használata ellentmondásos képet mutat: a géppark elavult ugyan, de az újonnan bevezetett normatívának köszönhetően folyamatosan cserélik; új eszközök is megjelennek (pl. digitális zsúrkocsi, interaktív tábla), az informatikát mégis bezárják a számítógépterembe, és nem integrálják idehaza az oktatás egészébe.


Ez mind szép és jó (illetve nem az…), de vajon mekkora hatása lesz majd a tanácskozásnak – a meghívóban közzétett „exkluzív estélyen” kívül?

  • Kapcsolódó cégek:

Azóta történt