Ez most nem IT, sokkal több annál

A világ egyik legnagyobb, magyar származású tudósa születésnapján különösen őszintén írta meg gondolatait a járvány teremtette helyzetről.

Barabási Albert-László, a székely származású, már jó ideje Amerikában élő tudós, a hálózatkutatás egyik megalapozója (még fiatal most is, a Nobel-díj később jön) ma ünnepli 53. születésnapját – ahogy a „történelem” rovatunkban szerepel is.

Elméleti és gyakorlati kutatásai nem kevéssé arra is koncentráltak, hogy a járványok, világjárványok működését megértsük, lehetőség szerint e tudás alapján tudjunk is védekezni ellenük. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy szakértő csapata és a körülötte lévő szakmai közeg jelenleg is dolgozik a koronavírus teremtette helyzet elemzésén, a lehetséges gyakorlatok kidolgozásán.

Barabási mindig is felelős embernek, tudósnak bizonyult: ehhez elég könyveit és nyilvános megszólalásait elolvasni. Nagy formátumú gondolkodóról van szó, nem egyszerű kutatóról vagy szakemberről.

Emiatt tartjuk fontosnak, hogy mai Facebook-bejegyzését szó szerint, változtatás nélkül idézzük – és hogy ajánljuk utána azt a kiváló filmet, mely néhány éve róla és mesteréről, tudományról, tartásról, céltudatosságról, gerincről szól (a videó a bejegyzés alján látható).

Barabási Albert-László, 2020. március. 30.:

„Csak annyit mondj nekem, kérlek, hogy ennek egyszer valaha vége lesz-e? Vagy többé már nem?”

Mi az, hogy ‘ennek’? Mert ha azt kérdezed, hogy ki tudunk-e újra menni az otthonunkból, hogy magunkhoz ölelhetjük-e újra a szeretteinket, elmehetünk-e vacsorázni a barátainkkal, vissza tudunk-e térni az iskoláinkba, egyetemeinkre és munkahelyeinkre, eltemethetjük-e az elhunytakat és megkeresztelhetjük-e a Korona-bébiket, akkor a válasz az, hogy igen.

Ha viszont arra vagy kíváncsi, hogy vissza fog-e az életünk térni abba a mederbe, amelyből most kitérítette a járvány, a válasz: nem. Az az út már nem járható.

Ha lesz oltás a vírus ellen, akkor a koronavírus olyanná válik, mint a himlő vagy az influenza – beoltanak, és nem csak immunissá válsz, hanem falat képezel majd a vírus és a társadalom között. Ha lesz oltás, lesz színház, lesznek koncertek, újra megtelnek a vendéglők, sőt, még focimeccsek is lesznek, tömött lelátókkal.

De kétlem, hogy mindez az idén megtörténhet.

Oltás hiányában, megtanulunk együtt élni a vírussal. Ha lemegy a fertőzöttek száma, visszatérünk a munkahelyeinkre, iskoláinkba és a kávézók is kinyitnak. Viszont rengetegen otthon maradunk, mert az a munkahely, kávézó, vendéglő, ahová korábban jártunk már nem vár ránk. És a vírus állandóan a nyomunkban fog ólálkodni. Sután fogsz majd kezet, ha egyáltalán, és nem öleled át a rég látott barátod. Ha veszel egy mély lélegzetet vagy elköhinted magad, azonnal teszt után rohansz a klinikára. Ha pozitív vagy, kétségbeesetten próbálod felidézni a barátaidat és munkatársaidat, akikkel az elmúlt napokban találkoztál, hogy szólhass nekik: teszteljék magukat.

Viszont kialakulnak a új rutinjaink ebben a Korona-világban is: tudják majd a kórházak, hogy kit és mikor kell kezelni, így a vírus miatt elhunytak száma drasztikusan csökken. Ahogy egyre több egyénnek lesz immunitása, lelassul a vírus terjedése. Az idősekre és a betegekre azonban továbbra is nagyon kell vigyáznunk, és abbahagyjuk a dohányzást. Ha már voltál fertőzött, utazhatsz a ritka de újraindított járatokon. Ha nem, a határon pecsét helyett tesztért fogsz sorban állni, mert csak akkor engednek be bárhova, ha bizonyítod, hogy nem hurcolod magaddal a vírust. Színház, mozik, koncertek, sportversenyek és tüntetések csak módjával lesznek, ha egyáltalán. Ha már immunis vagy, elmész, ha nem, inkább otthon maradsz.

Ma lettem 53, és rengeteg álmom van a következő két évtizedre. Így ma leginkább arra a jövőre próbálok gondolni, amikor már lesz teszt, oltás és orvosság. Amikor semmi sem akadályoz meg bennünket abban, hogy visszatérjünk a régi életünkhöz, és amikor ráébredünk arra, hogy az már nem térhet vissza. Arra a jövőre, amelynek az alapjait, akarva-akaratlanul, két hete kezdtük megásni. Részben azt próbálom kitalálni, hogy hogy néz az majd ki. De leginkább azt, hogy mi az amit most tudok tenni azért, hogy az a jövő legyen, amelyben élni szeretnénk.

És a film, amit mindenkinek látnia kell:

Azóta történt

  • 1967. március 30.

    Az erdélyi Karcfalván megszületett Barabási Albert-László fizikus, aki jelenleg az Egyesült Államokban Bostonban dolgozik a Northeastern Egyetemen és a Harvardon. Fő kutatási területe a komplex, illetve a skálafüggetlen hálózatok tanulmányozása, s eredményeit kutatócsoportjával az internet, valamint biológiai rendszerek megértésére, jellemzésére használja fel.

Előzmények