A kínai vezetés ma közölte, hogy környezetvédelmi okok miatt továbbra is fenntartják a ritkaföldfémek kitermelésének és exportálásának korlátozását, így tehát elutasították a Világkereskedelmi Szervezet, a WTO követelését, melyben a szervezet, melynek Kínai is tagja, a néhány éve bevezetett szigorítások felszámolására szólította fel őket az Egyesült Államok, az Európai Unió és Japán kezdeményezésére megindított eljárás következtében.

A határozatot közlő kormányhivatalnok határozottan visszautasította azt a vádat, hogy Kína a környezetvédelmet csak ürügynek használja fel, hogy a szabadkereskedelmi egyezményeket megsértve, protekcionista gazdaságpolitikával saját gyártóit támogassa: „A környezetvédelem sosem adhat ürügyet gazdasági előny megszerzésére” – nyilatkozta az ügyben tartott sajtókonferencián Szu Po ipari miniszter. Ennek némiképp ellentmond, hogy a 17 ritkaföldfém közül például a terbium-oxid kilónkénti ára a világpiacon (vagyis amikor Kína exportálja) 2000 dollár, míg a kínai cégek 975 dollárnyi jüanért jutnak hozzá, illetve a diszprózium-oxid egy kilójáért külföldi cég 1030 dollárt fizet, egy kínai vállalkozás pedig csak 630 dollárt.

Kína a király

A ritkaföldfémek egyre kritikusabbá váló történetéről már többször beszámoltunk az IT café oldalain. A jelenség lényege: Kína exportkvótát és kitermelési korlátozást jelentett be 2009-ben a modern IT-ipar számára nélkülözhetetlen ásványokra, így a korábban igen olcsó nyersanyagok ára a többszörösére ugrott. Az ázsiai nagyhatalom könnyedén megtehette ezt a lépést, mert bár a Föld ritkaföldfémkészleteinek csak a 30 százalékát birtokolja, a kitermelésben 90 százalékos a részesedése. A jelenlegi helyzet annak köszönhető, hogy korábban az igen olcsó kínai beszerzési lehetőség miatt a fejlett technológiával rendelkező országok bezárták az akkor már csak gazdaságtalanul fenntartható bányáikat, így Kína gyorsan monopolhelyzetbe került ezen a piacon. A korlátozások életbe léptetése óta megindultak olyan projektek, melyek a korábban bezárt bányák újranyitását, illetve új lelőhelyek feltárását célozzák, ám ez évtizedes távlatú munka, a nyersanyagokra pedig most van szükség.

A fentiek miatt nyújtották be márciusban az említett panaszt a WTO-nál. Április végén a szervezet képviselői és a kínai kormány leültek a tárgyalóasztalhoz – közölte Kao Jün, az ipari minisztérium e területért felelős magas rangú tisztviselője, ám arról nem tájékoztatott, hogy a találkozón pontosan mi is történt.

Az ilyen ügyekben előírt eljárási rend szerint a panasz benyújtását követő 60 napon belül kell egyezségre jutni, ha ez nem sikerül, akkor a WTO illetékes testülete hoz határozatot – ami lehet akár szankciók életbe léptetése is Kínával szemben.