Még augusztusban jelent meg, de igazából nem keltett nagy visszhangot az a kézikönyv, pontosabban tanulmánygyűjtemény, melyet a NATO szakembereivel együttműködve kiberbiztonsági szakértők állítottak össze, és amely jövőre nyomtatott formában is meg fog jelenni a Cambridge University Pressnél.

A könyv a Tallinn Manual on the International Law Applicable to Cyber Warfare címet kapta (kb.: A nemzetközi jog kiberháborús alkalmazhatóságának tallinni segédkönyve), mégpedig azért, mivel a NATO a kibertámadást már elszenvedett Észtország fővárosában alapította meg kiberháborús központját. A többek között ausztrál, kanadai, amerikai, holland és brit szakértők a három évig tartó munka során szorosan együttműködtek a tallinni Cooperative Cyber Defense Center of Excellence (CCDCOE), 2008-ban alapított kutatóintézettel, mely a NATO vezetőinek ad technikai és jogi tanácsokat a kiberhadviseléssel kapcsolatos ügyekben. Azt fontos megjegyezni, hogy bár az atlanti katonai szövetség támogatta a tanulmányok létrejöttét, a szövegek nem tükrözik a hivatalos álláspontokat, többféle szempontot megmutató segédanyagnak szánták a könyvet.

A közreműködők szerint azért szükséges egy ilyen munka – és még sok hasonló –, mivel ma még szinte semmi nincs tisztázva nemzetközi jogi szempontból a kiberháborúkat, -támadásokat illetően, még maga a fogalom sem, hogy valójában mi az a kiberháború, holott a támadások, a védekezés és a megelőzés ma már mindennapos gyakorlatnak számítanak. Már az is komoly probléma, hogy a hagyományos és a kiberhadviselés viszonyát, kapcsolatait tisztázzák, és általában: a hadviseléssel kapcsolatos egyezmények, törvények, szerződések esetében meg kell vizsgálni, hogy miképp lehet alkalmazni, egyáltalán lehet-e alkalmaznia a virtuális összecsapások során.

A könyv 215 oldalas vázlata online is elérhető a CCDCOE oldaláról.