2017. március 27., hétfő

Gyorskeresés

Útvonal

Hírek » Café blog rovat

A holnap bűnözői ott ülnek a kisszobában a gép előtt

  • (f)
  • (p)
Írta: | | Forrás: IT café

Közös felelősség, hogy a legfiatalabb, technológiailag képzett generáció tagjai ne a sötét oldalon kössenek ki. De ehhez intézményesen is fel kell karolni őket.

Az alábbi bejegyzés szerzője Hubert Csaba biztonsági szakember, akinek két új projektjéről – a nemzetközi mintán alapuló, adatvédelmi ismereteket megosztó honlapról, illetve a teljesen saját fejlesztésű, a kiberháborús eseményekben eligazító weboldalról – nemrég beszámoltunk. Az írás blogrovatunkban jelenik meg, mellyel jelezzük a szubjektivitás elismerését, illetve a határozott vélemény publikálásával vitát is szeretnénk generálni – a szerk.

 

A vonat nem vár

A 21. században a titkosszolgálatok olyan rendszerszintű, komplex megoldást igényelő problémákkal néznek szembe, melyekre még nem tudtak hatékony megoldást találni.

Ezek elsősorban szociológiai természetűek, és a nyugati biztonsági rendszerek egész működésének aláásásával fenyegetnek. A nagy állami/civil szervezetek öregek. Ezek megalapítása és a működésük alapjainak lefektetése egészen régre nyúlik vissza, amikor még közel sem volt ilyen gyors a technológiai fejlődés. Napjainkban az internet vette át a vezető szerepet az információcserében, a kibertér hatalmasra növekedett. A hétköznapi embereken keresztül, akik napi rendszerességgel böngészik a világhálót friss hírek után kutatva – ismerkedési szándékkal, rendszeres ügyeik intézése céljából, vagy egyszerűen a szórakozás miatt – egészen a bűnözői körökig bezárólag, akik rájöttek arra, hogy ezen a platformon sokkal könnyebben és hatékonyabban tudnak észrevétlenül információt lopni és hatalmas összegekre szert tenni. A jövő valutája még inkább az információ, mely ezen a sebezhető rendszeren keresztül nagyon könnyen megszerezhető. Az az információ, amit számtalan ember oszt meg egymással a világhálón nap mint nap, nem gondolva azokra a veszélyekre, amik rájuk leselkednek.

Általánosan jellemező az emberekre az a tény, mely szerint a digitális eszközöket nem használják biztonságtudatosan, nem értik és nem mérik fel a kockázatát a technológia okozta kényelemnek, nem fordítanak időt és energiát a megelőzésre – csak miután bekövetkezett a baj, kapnak későn a fejükhöz. Sajnos az egyszerű, laikus állampolgárokon kívül az ország döntéshozói, politikusai, de sokszor még az ország védelmét ellátni hivatott szervezetek dolgozói sincsenek a megfelelő tudás birtokában. Emiatt az ország alapvető nemzetbiztonsági rendszere sérül egészen a döntéshozói szinttől kezdve, amely alapjaiban képes rossz irányba terelni a működést és számos potenciális fenyegetettségnek utat engedni.

Ha kitekintünk (elsősorban, de nem kizárólag) a magyar nemzetbiztonsági szervek működésére, felépítésére akkor jól látszik az a lehangoló kép, ami elénk tárul. Mint ahogy korábban említettem, e szervezetek egy korábbi rendszerben jöttek létre, másfajta kihívásokra lettek létrehozva, és más generációk embereit foglalkoztatják. Sajnos azóta is úgy szervezik a munkájukat és belső működési folyamataikat, mintha megállt volna az idő, és nem jött volna el a nagy technológiai fejlődés korszaka. A leendő munkatársakat leginkább a középiskolai vagy az egyetemi évek alatt választják ki, ellenőrzik őket, majd egy kényelmes állást biztosítanak nekik, amely során folyamatosan felügyelik, hogy nem tértek-e le a helyes útról, egészen a nyugdíjig. Mert így működött a rendszer az állami és civil szektorban az 50-es években.

Y generáció

Az Y generáció egy új típusú nemzedék, az 1980 és 1999 között született embereké, melynek kialakulásában a technika száguldó fejlődése játszott rendkívül fontos szerepet. Ennek a nemzedéknek a születését (a legkorábbi, ill. legkésőbbi időpontot nézve) az 1970-es évek vége és a 2000-es évek eleje közé teszik. „Ezredfordulós” generációnak is nevezik őket. Jellemzőik, hogy mivel a számítógépekkel együtt nőttek fel, szinte mind a „technológia őrültjei”. A modern technikák és a számítógép nélkül el sem tudják az életüket képzelni. Ezzel együtt azonban igen gyakorlatiasak, és már kisiskolás korukban tudnak számítógépezni és mobiltelefont használni.

Az Y generáció tagjai szolgálják fel a kávét a Starbucksban, és ők programoznak a Google-nál. Ennek a nemzedéknek a tagjai soha nem gondoltak a munkára úgy, mint valami állandó tényezőre. Ha nekik a munkaadóhoz való lojalitásról kezdesz beszélni, csak pislogni fognak, hiszen a feudális megegyezés – miszerint „a munkaadó egy életre ad munkát és vigyáz a dolgozóra, ameddig az vigyáz a vállalatra” – csak üres fecsegés számukra, amelyről a nagyszüleik papolnak, de amely számukra körülbelül annyit jelent, mint a királyok születési előjogai. Az olyan munkaadók, mint a Google vagy a Facebook, akik jó munkakörnyezetet teremtenek a dolgozóknak, a kivételek, mivel nem ez az általános hozzáállás.

És a Z generáció

A Z generáció tagjai az 1990-es évek végén, vagy az után születtek, egy új típusú nemzedék, amelynek kialakulásában a technika robbanásszerű fejlődése játszott rendkívül fontos szerepet. A Z generációra használt másik fogalom a Marc Prensky által alkotott „digitális bennszülöttek” kifejezés. Tagjai tipikusan különböznek az előző generációk, főleg a közvetlenül megelőző Y generáció tagjaitól. A 20. századihoz képest egy új világban nőttek fel, teljesen megváltoztak a tanulási szokásaik. Ez problémákat vet fel az oktatási rendszerben is, elsősorban a tanítási módszerek területén. A tanároknak nehéz átadniuk a tudásukat a fiataloknak, akik hozzá vannak szokva a gyors információáramláshoz és annak befogadásához. Képesek egyszerre több mindennel párhuzamosan is foglalkozni (multitasking). A kommunikációs eszközök fejlődésével és gyorsaságával egyre több információhoz jutnak, és ezeket máshogy dolgozzák fel, ami miatt másképp is gondolkodnak, mint az X vagy az Y generáció tagjai.

Jól láthatjuk, hogy az Y és Z generációk viselkedési szokásai, a technológiához, információhoz való viszonyuk jelentősen megváltozott, melyre az oktatási rendszer nincs megfelelően felkészítve. Mindez magában hordozza azt a veszélyforrást, hogy a technológiában jobban elmélyülve a fogékonyabb, tehetségesebb fiatalok olyan terepre tévednek és olyan eszközöket kezdenek el használni, amivel saját nemzetük számára potenciális veszélyforrássá válnak. Egyrészt nincsenek tisztában azzal, hogy amit elkövetnek – értem ezalatt a kártékony célú felhasználást, hackertámadások kivitelezését – milyen károkat tudnak okozni másoknak, másrészt nem érzékelik a súlyosságát és a dolgok etikus mivoltát.

Ez elsősorban köszönhető az oktatási rendszer hiányosságainak, ahol még mindig elavult tananyagot használnak és tanítási módszert alkalmaznak, továbbá a megfelelő szülői kontroll és iránymutatás hiányának, illetve a bűnüldöző, titkosszolgálati szervek hibás reakciójának. Azok a fiatalok, akik „rossz útra” tévednek, és felfedezik a technológia nyújtotta rossz, ártó szándékú lehetőségeket, mind áldozatok. Épp ugyanúgy, ahogy mondjuk egy hiányzó, nem megfelelően oktatott drogprevenciós képzés során kialakuló szenvedélybetegek vagy a rossz szülői nevelés eredményeként kicsapongó, bűnözői életmódot folytatók.

Újrabootolás szükséges

Mindezek miatt úgy kellene a meglévő rendszert átalakítani, hogy idejekorán megfelelő irányba lehessen terelni a fiatalokat, megadni számukra azt az iránymutatást, aminek segítségével nem jut majd eszükbe a saját hazájuk ellen fordulni, emellett a tehetségeseket pedig felkarolni, hogy később a haza szolgálatába lehessen őket állítani. Ehhez szükséges lenne a nemzetbiztonsági szervek működésének átvilágítása, megváltoztatása, mely elsősorban szemléletváltást követel meg, másodsorban szervezeti szintű átalakításokat. A felvételi rendszert és követelményeket úgy kell kialakítani, hogy az megfelelően képes legyen az új generáció tagjainak megváltozott képességeit figyelembe véve megfelelni a kihívásoknak. A bűnüldöző szerveknek az elkapott fiatalkorú bűnözőket a megfelelő büntetés letöltése után fel kellene karolnia, és vissza kellene vezetnie a jó irányba – a tehetségesebbeket pedig akár saját állományukba is alkalmazni, hiszen ezzel jelentősen növelhető lenne a hatékonyságuk. Számtalan olyan fiatal tehetség van egy országban, akik rossz útra tévednek, viszont legtöbbször mindezt azért teszik, mert nincs egy olyan lehetőség a számukra, ahol a képességeiket megfelelően tudják használni, fejleszteni, ahol iránymutatást adnának nekik annak érdekében, hogy ne kövessenek el adott esetben bűncselekményt.

Mint azt láthatjuk tehát, a probléma sokrétű, komplex megoldást igénylő feladat, amit még nem késő elkezdeni, azonban ha a Z generáció tagjai felnőnek, és a rendszer nem változik meg úgy, hogy képes legyen a kihívásokkal hatékonyan szembenézni, az súlyos problémákat fog felvetni az ország nemzetbiztonságát tekintve.

Előzmények

Copyright © 2000-2017 PROHARDVER Informatikai Kft.