A szájbarágó összeállításakor nagyban támaszkodtunk az Európai Bizottság által kiadott és a határozathoz kapcsolódó gyakori kérdéseket megválaszoló FAQ-ra.

Miért büntette meg az Európai Bizottság (EB) az Intelt?

Brüsszel bizonyítva látta, hogy a PC-kompatibilis (ún. x86-os) mikroprocesszorok piacán domináns, a vizsgált időszakban 70 százalék fölötti piaci részesedéssel rendelkező Intel visszaélt piaci erőfölényével, és törvénytelen üzleti gyakorlatot folytatva próbálta meg kiszorítani a gyakorlatilag kétszereplősnek tekinthető piacról egyetlen számottevő versenytársát, az Advanced Micro Devicest (AMD).

A vizsgálatban feltártak szerint mindezt úgy, hogy részben vagy teljesen titokban, szerződésekben nem dokumentált módon kedvezményeket adott a PC-gyártóknak (az Acernek, a Dellnek, a HP-nek, a Lenovónak és az NEC-nek) azért, hogy azok kizárólag vagy szinte kizárólag tőle vásároljanak x86-os processzorokat, és a kiskereskedelmi láncoknak is (köztük bizonyíthatóan a Media Saturn Holdingnak) fizetett azért, hogy azok kizárólag az általa gyártott chipekkel szerelt számítógépeket forgalmazzák. Másrészt a cég fizetett azért a PC-gyártóknak, hogy azok mellőzzék, vagy legalábbis késleltessék a rivális AMD processzorait használó számítógépek piaci bevezetését.

A határozat szerint ezek a praktikák azt a célt szolgálták, hogy az Intel megőrizhesse a részesedését az x86-os processzorok piacán – abban az időszakban is, amikor az AMD jó eséllyel amortizálhatta volna azt. Az EB álláspontja szerint az Intel ezzel a gyakorlattal a fogyasztók választási lehetőségeit is korlátozta.

Az EB szerint akkor egy gyártó nem adhat árkedvezményeket a partnereinek?

Nem, ezt nem állítják. Azt az EB is elismeri, hogy a kedvezmények adott esetben a fogyasztók hasznára válhatnak, hiszen csökkenthetik a termék árát. Problémát itt azok a feltételek jelentettek, amelyekhez az Intel kötötte a kedvezményeit. Másrészt úgy találták, hogy a kizáró feltételrendszer miatt az AMD-nek esélye sem volt felvenni a versenyt az Intel kedvezményeivel. Még ha ingyen kínálta is a processzorait az AMD (ahogy erre volt példa), a gyártók akkor sem választották azokat, mert különben elbukták volna az Intel-ösztönzők jelentős részét, és összességében anyagilag rosszabbul jöttek volna ki az üzletből. Magyarán: az AMD piaci mozgástere egy szűk, a riválisa által kimért területre korlátozódott.

Mit kell most az Intelnek csinálnia?

A határozat szerint az Intelnek azonnal fel kell hagynia a jogsértő gyakorlattal. Az EB azt ígéri, hogy folyamatosan ellenőrizni és figyelni fogja, hogy a vállalat eleget tesz-e ennek, és tartózkodik-e a kifogásolt magatartástól. Ennek monitorozása azonban aligha lesz egyszerű, tekintettel arra, hogy a cég a jogsértőnek ítélt gyakorlatot eddig is igyekezett titokban tartani.

Ez azt jelenti, hogy az AMD piaci részesedése most gyors növekedésnek indul?

Ez valószínűtlen. Az EB azt reméli, hogy a döntés egyenlő feltételeket teremt majd az x86-os processzorok piacán, olyan környezetet, amelyben a szereplők a termékeik érdemei alapján versenyezhetnek. Jelen pillanatban azonban (ezt bizonyítják többek között testvérlapunk, a Prohardver tesztjei is) az AMD termékpalettája kevésbé versenyképes, mint az eljárás megindításakor, az ezredforduló után volt.

A döntés csak az Európai Unió területén korlátozza az Intelt?

Annyiban igen, hogy azt mondja ki: az Intel nem folytathat olyan jogsértő üzleti gyakorlatot, amelynek hatása az Európai Gazdasági Térségre is kiterjed. A processzorpiac azonban egy globális piac, és a vállalat ellen nem csak az EU-ban, hanem az Egyesült Államokban is folyik trösztellenes vizsgálat.

Tényleg ez az Európai Bizottság történetében trösztellenes ügyben valaha kiszabott legkeményebb bírság?

Igen. A mostani határozatot megelőzően az EB-bírságok történetének csúcstartója a Microsoftra 2004-ben kivetett 497 millió eurós büntetés volt. Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy az amerikai szoftvercég – a határozatban előírt kötelességei teljesítésének elmulasztása miatt azóta kétszer is kiérdemelt további, igen meredek bírságoknak köszönhetően – összesen már több mint 1,68 milliárd euróval járult hozzá az uniós büdzséhez. Azaz összességében több bírságot fizetett, mint most első lépésben az Intel. (A Microsoftnak először 2006 júliusában 280,5 millió, majd 2008 februárjában 899 millió eurót kellett fizetnie mulasztási büntetésként – utóbbi összeg a kategóriájában a mai napig rekord.)

Az Intel árbevétele tavaly 37,6 milliárd dollár volt, nettó nyeresége pedig 5,3 milliárd. A bírság összege tehát a chipgyártó éves forgalmának 4,15 százaléka, kevesebb, mint a maximális büntetés. Az EB ugyanis a trösztellenes vizsgálatokban elmarasztalt vállalatokat akár az éves árbevételük 10 százalékára rúgó bírsággal is sújthatja, erre azonban még sosem volt példa.

Mikor kell kifizetni, és hova kerül a bírság?

Az Intelnek három hónapon belül kell befizetnie a bírságot, amely – ha az EB határozatát az esetleges fellebbezés vagy fellebbezések után is fenntartja az Elsőfokú Bíróság, illetve a Bíróság – az Európai Unió központi költségvetését gazdagítja, azaz a tagországoknak ennyivel kevesebbel kell hozzájárulniuk a közös büdzséhez.

Az Intelnek akkor is be kell fizetnie a bírságot, mégpedig egy zárolt bankszámlára, ha fellebbez a határozat ellen – ahogy azt kilátásba helyezte. Ebben az esetben az összeg az eljárás ideje alatt az Európai Központi Bank (EKB) által meghatározott kamatláb szerint gyarapodik.

Milyen hosszú a határozat?

A határozat 542 oldalas. Szövegét az üzleti titkokra vonatkozó részletek kitakarását követően közzéteszik majd az EB Versenypolitikai Főigazgatóságának weboldalán, először az eredeti angol nyelven, majd a fordítások elkészülte után franciául és németül is.

Most mit lép az Intel?

A vállalat a határozat kihirdetését követően azonnal jelezte: fellebbezni fog. „Az Intel határozottan visszautasítja a döntést. Meggyőződésünk, hogy az helytelen, és nem veszi figyelembe a rendkívül kompetitív mikroprocesszor-piac természetét. A vásárlókat egyáltalán nem érte kár” – mondta az Intel vezére, Paul Otellini.