Friss hír, hogy az amerikai hadsereg nemrég letartóztatta azt a hírszerzéssel foglalkozó elemzőjét, akiről megtudták, hogy ő adta át a titkos dokumentumok közzétételét felvállaló Wikileaks nevű vállalkozásnak azt az egész világot megrázó videót, melyen az látható, ahogy 2007-ben Bagdadban amerikai katonák 12 embert megölnek egy helikopter fedélzetéről, köztük a Reuters két munkatársát is.
A hír politikai vonzataitól eltekintve a nemzetközi sajtót az foglalkoztatja leginkább, hogy miképp fogták el az említett tisztet. A már megerősített információk szerint a 22 éves Bradley Manningre úgy találtak rá, hogy az elemző eldicsekedett tettével egy számára megbízhatónak ítélt volt csúcshackernek, a 29 éves Adrian Lamónak, aki – miután megtudta, hogy Manning saját állítása szerint nemcsak a híressé vált filmet adta át a Wikileaksnek, hanem két másik mellett egy olyan dokumentumot is, amelyben 260 ezer bizalmas amerikai diplomáciai üzenet szerepelt – feljelentette a katonát az FBI-nál.
Ha másról lenne szó, nem Lamóról, akkor mindez nem lenne hírértékű. Ám mind a sajtó, mind az internetes fórumok azt bizonyítják, hogy sokan nem értik a reakcióját. E felháborodás megértéséhez tudni kell, hogy Európában csak nyomai vannak meg annak a kultusznak, amely az Egyesült Államokban a hackereket körülveszi. A „hacker” az USA-ban kicsit szabadságharcos, kicsit forradalmár, kicsit Robin Hood, de mind az átlagember, mind a szakmai résztvevők körében mindenképpen olyan informatikus, aki lázadó és a törvényesség szélén táncoló tevékenységével a közösség érdekeit védi a hatalommal szemben. Így érthető, hogy az FBI-hoz forduló (volt) hacker megnyilvánulása „árulásszámba” megy sokak szemében. Különösen akkor, ha olyan emberről van szó, aki bizonyos mértékben példaképe a hackereknek, hiszen korábban feltárt sebezhetőségeket a New York Times oldalánál, a Yahoo!-nál és a Microsoftnál is, s e tevékenysége miatt körözte az FBI, majd a megbírságolás mellett még börtönbe is került tettei következtében. Jelenleg újságíróként és biztonsági szakértőként tevékenykedik.
Adrian Lamo
Lamo a BBC-nek adott interjújában elmondja, hogy igen nehéz volt meghoznia ezt a vitatott döntést, s végül muszáj volt így határoznia. Manning leveleinek és azonnali üzeneteinek birtoklása is bűncselekmény volt, s ő még egyszer nem akarta, hogy az FBI kopogtasson az ajtaján. Bár Lamót – mint Hannibal Lectert a börtönben – naponta keresik meg ifjú hackerek, hogy eldicsekedjenek tetteikkel, melyek mindig megsértik a szövetségi törvényeket, de ő eddig még soha senkit nem adott fel, még akkor sem, ha a Szövetségi Nyomozóiroda felajánlotta ezt. A döntő momentum az volt, amikor arról szerzett tudomást, hogy Manning az említett 260 ezer diplomáciai üzenetet is kiadta, mivel ekkor rádöbbent, hogy ez már túlságosan nagy súlyú tett. Ezért – a családja miatti aggodalom mellett – amerikai állampolgárként is úgy érezte, hogy az ilyen dokumentumok illetéktelen kezekbe kerülése nemzetbiztonsági kockázatokat is jelent.
Ezért először egy ismerőséhez fordult, aki az FBI-nál dolgozott, majd ezek után négy, különböző szervezeteket képviselő ügynök átvizsgálta a levelezést, s ekkor azonosították a katonát, illetve állapították meg azt, hogy ha igaz a dokumentumkiadás, az bűncselekmény.
Eddig azonban még Lamo interjúján kívül más megerősítés nem történt. A Wikileaks nem ismerte el sem azt, hogy a videó forrása Manning, sem azt, hogy megkapták volna az adott dokumentumokat, és kétségbe vonják Lamo szavahihetőségét. Az amerikai hadsereg azt megerősítette, hogy őrizetbe vették az elemzőt Kuvaitban, de ennél többet nem árultak el.
Lamót – az interjúban idézett szavai szerint – roppant megviselték a történtek, mint mondja, „lehetetlen döntést kellett hoznia”, s reménykedik abban, hogy a 22 éves fiatalember éppúgy megkapja a második esélyt, ahogy annak idején ő is.
