Nyomon követve: miért is jó az nekünk, ha paranoiásak vagyunk a Google miatt

A Google óriási súlyát jelzi, hogy a hozzájuk kapcsolódó hírek jó részének kommentálása a legtöbbször szinte azonnal átcsap flame-be: megjelennek a keresőcégben az ördögi Nagy Testvért látók, hogy szenvedélyes vitába szálljanak azokkal, akik az önkéntes csatlakozásra, illetve az ingyenes termékek hihetetlen hasznosságára hívják fel a figyelmet, s feltétlenül megbíznak a vállalatban. S mondhatom, így van ez rendjén, ugyanis e viták legalább a résztvevők, vagy a topikot olvasók számára napirenden tartanak olyan problémákat, melyek aktuálisak, sőt: kiemelt fontosságúak.

Az elmúlt egy-két hétben érdemes volt figyelni az új szolgáltatásokra, hiszen a Latitude-del egy új dimenzió bővül tovább a Google történetében: a Health után egy újabb olyan termék jelent, mely már a felhasználók valós fizikai állapotát rögzíti, tárolja és szervezi, hiszen az önkéntes alapon, jól menedzselhetően használható szolgáltatás számon tartja az azt használók fizikai helyét a világban.

Néhány nappal később jelentették be az ugyanerre a technológiára épülő My Tracks-et, mely az androidos telefonok tulajdonosainak lehetővé teszi, hogy mozgásukat (például egy futóedzést) térképes formában rögzítsék, a mozgás adatairól statisztikákat készítsenek, ezeket az adatokat exportálják a Google Docsba, illetve mindezeket megoszthassák másokkal a Google Mapsen keresztül.

Ügyes és hasznos. Ám természetesen újra felmerülnek az adatvédelmi aggályok, bár a cég kifinomultabb adatvédelmi beállításokat tesz lehetővé, mint más esetekben, de a fő tény mégis csak az, hogy az adatfeldolgozás a szervereiken keresztül történik, ezen kívül hat hónapig meg is őrzik ezeket az adatokat saját felhasználásra. Vagyis: mennyire bízhatunk meg egy magáncégben, hogy az önkéntesen átadott információkkal nem él vissza, illetve mennyire védettek ezek az adatok az esetleges támadásokkal szemben?

De mielőtt elmennénk az összeesküvés-elméletek irányába, nem árt felidézni, hogy a Google-hoz kapcsolódó adatvédelmi viták néha elfedik, hogy nem ők az egyetlenek, akik tömegesen jutnak személyes adatokhoz: kis túlzással azt mondhatjuk, hogy szinte minden ma működő cég nagy mennyiségben kezel ilyen adatokat – gondoljunk csak bele, hogy minden egyes üzletben, ahol számlát kértünk, tárolják a cég- vagy személyes adatainkat. Persze komoly méretekben azok a vállalkozások érintettek, akiknek szolgáltatásai digitális úton zajlanak: bankok, bankkártya cégek, távközlési vállalatok stb. Róluk viszont általában sokkal kevesebb szó esik – ahogy például a Google adatkezelési gyakorlatát sokat emlegetik, a Microsoftét vagy a Yahoo!-ét kevesebbet. Az állami, közigazgatási adatkezelést most nem említem, mivel az egy másik történet (Nagy Testvér–Kis Testvér).

E cégek esetében talán még inkább kellene aggódnunk, hiszen míg a folyton a figyelem középpontjában lévő Google az állandó felügyelet, a rendszeres támadások miatt kénytelen nagyon gondosan eljárni a privacy-ügyekben, addig a többi cég sokkal inkább folytathat a törvényeknek, a magánélet védelmének nem megfelelő gyakorlatot.

S ha valamire, erre jó a Google-paranoia. Az adattudatosság növelésére, hiszen hiába szaporodnak a különféle biztonsági incidensek szerte a világban, hiába követi egyik botrány a másikat, e téren még rosszul állunk mindenhol. S ez nem meglepő, hiszen túl gyors a fejlődés, a szakemberek kivételével szinte senki sem képes azt követni (néha még ők sem) azokat a technológiai változásokat, melyeknek adatvédelmi szempontból is komoly következményeik vannak: az új stratégiák és szabályozások még kialakulóban vannak, s amint kiforr egy, gyakran nem sokkal ez után egy új szolgáltatás, egy új eszköz stb. semmissé teszi az éppen elfogadott viselkedésmintát.

A Google és innovatív termékei olyanok, mint az indikátorok: pontosan jelzik, mire kell figyelnünk.

Azóta történt

Előzmények