A ma általánosan használt – a billentyűzet felső sorában található hat betűről elnevezett – QWERTY kiosztású klaviatúrát a 19. század hatvanas éveiben Christopher Latham Sholes, a modern írógép egyik atyja alkotta meg. A betűk meglehetősen logikátlan elrendezését nem az ésszerűség, hanem mechanikai okok indokolták: Sholes kísérletei azt bizonyították, hogy az ily módon elrendezett billentyűk betűkarjai a folyamatos írás közben jóval ritkábban akadnak össze, mint ha a gombok például ábécérendben sorakoznának. A megoldás annak köszönhetően vált általánosan elterjedtté, hogy a nagy írógépgyártók felkarolták.
A számítógépek megjelenése óta egyre többen gondolták úgy, hogy – mivel a betűkarok összeakadásától már nem kell tartani – ideje lenne véget vetni a QWERTY logikátlanságának. John Parkinson villamosmérnök az idei Consumer Electronics Show kiállításon be is mutatja új koncepciójú klaviatúráját. (Ő már tavalyi rendezvényen is házalt az ötlettel, akkor azonban még prototípus nélkül.) Amint a CNET-nek elmondta: „Ahogy mindenki más, én is sokáig úgy gondoltam, hogy semmit sem tehetünk a QWERTY-vel. Végül azonban támadt néhány ötletem, és úgy döntöttem, magam próbálkozom.”
Parkinson szerint a billentyűzet
A korábbi alternatív megoldásokhoz hasonlóan Parkinson is ábécésorrendbe rendezte a billentyűket, és két részre osztotta fel őket: az ábécé egyik felét a bal, a másikat a jobb kézhez rendeli, miközben az egyéb írásjeleket középre helyezi. Szerinte ez az elrendezés hatékonyabb és logikusabb is, mint a QWERTY. A gyártók mégsem érdeklődtek a koncepció iránt, Parkinson ezért is döntött úgy, hogy maga dobja piacra az új kiosztású billentyűzetet.
Nem lesz könnyű dolga. A QWERTY-vel kapcsolatos kezdeti szkepszis hamar elült, miután bebizonyosodott, hogy – némi tanulás után – így is rendkívül gyorsan lehet gépelni. Az elmúlt másfél évszázad során sokan próbáltak meg logikát csempészni a billentyűk elrendezésébe, de a hagyománnyal eddig egyikük sem bírt.
