Fahrenheit 451 – IV


Csépai János: A számítástechnika alapjai
Budapest, Műszaki Könyvkiadó, 1985

A mai alkalommal elővett, 1985-ben kiadott könyv sokak számára ismerős lehet, hiszen ez volt az első, a közoktatás számára viszonylag nagy példányszámban (11 ezer) megjelent számítástechnikai tankönyv, melyet – ahogy az alcím is mutatja – a gimnáziumok 3-4. osztályos tanulóinak szántak, mégpedig a nem sokkal korábban bevezetett fakultatív képzés (a „faktos” órák) keretében.

A Csépai János jegyezte tankönyv igen alapos munka, bizton lehet állítani, hogy legalább annyira kézikönyv, mint oktatási kellék, ugyanis a közel 400 oldalas terjedelem lehetőséget adott arra, hogy a számítástechnika legtöbb területéről bekerüljenek az alapismeretek, az algoritmus fogalmától kezdve az operációs rendszerig. (Ez utóbbi egyébként roppant érdekes fejezet, különösen ha a későbbi tankönyvekkel, tananyagokkal vetjük össze. Mivel a nyolcvanas évek közepén a Windows „még a kanyarban sincs”, illetve a DOS sem igazán ismert még nálunk, ezért az operációs rendszert tárgyaló fejezet teljesen általános, rendszerfüggetlenül magyarázza el az OS szerepét és általános elveit.)

Az előszóban már feltűnhet az a jellemző terminológia, melyet egy darabig még az oktatásban is használnak: megjelenik a mikroszámítógép elnevezés. Ez a géptípus gyakorlatilag a mai személyi számítógépet jelenti, nagyon sokáig ez volt a gépkategóriák listájának alján mint a „legkisebb” számítógép. De – habár a szöveg utal rá, hogy már megjelentek a középiskolákban az úgynevezett iskola-számítógépek – a nyolcvanas években a szakma még nem igazán vette komolyan ezeket, nem nagyon látták a helyüket, az informatikusok „igazi” gépeknek a mini-, illetve az ennél nagyobb gépeket tartották.

Az előszóban feltűnik egy kifejezés, amit a fiatalok valószínűleg nem értenek: Egységes Számítógépes Rendszer. A jegyzetekben a tankönyv is ad rá némi magyarázatot, de természetesen nem teljeset. Az ESZR-t 1969-ben ugyanis azért hozták létre a szocialista országok, hogy legalább minimális szinten képesek legyenek tartani a lépést a számítástechnika nyugati fejlődésével. Ebben a rendszerben – amúgy jó KGST-s módra – egységes alapokon építettek számítógépeket, alakítottak ki platformokat. Mégpedig olyanokat, amilyeneket tudtak, ugyanis a nyugati exportkorlátozás miatt – ez volt a COCOM-lista, amely megtiltotta stratégiai fontosságú technológiák, termékek eladását a KGST tagországaiba – a szocialista országok kutatói, informatikusai legálisan nem juthattak hozzá mainstream alkatrészekhez, gépekhez, szoftverekhez. Az ESZR-ben létrehozott gépek, illetve technológiák ezért részben saját fejlesztések voltak – részben pedig illegálisan megszerzett nyugati termékekre épültek.

Habár ez még nem a profi szövegszerkesztő programok kora, a könyv felépítésén már látszik, hogy egy informatikus egyrészt másképp lát maga előtt egy tananyagot (érezhető a szándék, hogy a későbbi internetes oldalak szerkezetéhez és megoldásaihoz hasonló szövegfelépítést alkalmazzanak), de maga az anyag is nehezen fér már bele a hagyományos tankönyves struktúrába. Ezt mutatja az annotációs szerkezet, a különféle információk minősítése és hierarchiába rendezése, az utalási és összekapcsolási módok. Habár természetesen megvannak a szokásos egységek és módszerek is, mindez némiképp már utal egy másik, a hagyományos folyamatos olvasást felváltó újfajta információkezelési technikára.

A könyv pontosan, egyszerűen, a diákok számára könnyen érthetően ismertet alapfogalmakat, kínál egyszerű gyakorlatokat. A tartalmat természetesen befolyásolja a kor számítástechnikájának adott állapota, márpedig az 1980-as évek közepe az egyik nagy változás időszaka, a PC-k elterjedésének megindulása zajlik ekkor. Mindenképp átmeneti korszak, ez pontosan látható a tankönyvben is: már beszél a mikroszámítógépekről (PC-kről), de azokat még tévéképernyőhöz csatlakoztató eszközként definiálja, ismerteti a mágneses adattárolók működési elvét, de a hangsúly még mindig a lyukkártyán van, szóba kerül az otthoni, iskolai felhasználás, de ez még inkább exkluzívnak számít, a „komoly” informatika színhelyei a számítógépközpontok stb. Történetileg nézve a könyv egyik legérdekesebb része az a pár oldal, ahol a szerző egy egyetemi számítógépközpontot mutat be riport formájában.

Azóta történt

  • Fahrenheit 451 – VI

    Pétery Kristóf laikusoknak szóló tankönyve korszakhatáron született: már kész a Windows 95, de az internet tömeges felhasználása még épp csak készülődik.

Előzmények

  • Fahrenheit 451 – III

    Az 1984-ben megjelent Etűdök személyi számítógépekre c. könyv a BASIC segítségével mutatja meg a kezdőknek a programozás szépségeit és lehetőségeit.

  • Fahrenheit 451 – II

    Egy magas szakmai színvonalú könyv 1986-ból, mely azt tárgyalja, hogy vajon hogyan és milyen módon lehetne a mikroszámítógépeket felhasználni az oktatásban.

  • Fahrenheit 451 – I

    A magyar informatika egyik nagy alakjának alapfogalmakat tárgyaló, ismeretterjesztő könyvével indítunk el egy sorozatot.