Az informatikáról az MDF nevében menetrendszerűen megszólaló Pettkó András parlamenti képviselő szerint felháborító, hogy az üres CD- és DVD-lemezekre kivetett szerzői jogdíj eléri a digitális adathordozók előállítási költségének száz százalékát, amelynek nagy része ráadásul nem a magyar, hanem az angolszász előadókat gyarapítja. A politikus úgy látja, követhetetlen az üres kép- és hanghordozókra kivetett szerzői jogdíj megállapításának módja, mértéke pedig tarthatatlan. A magyar állam a túlzottan magas szerzői jogdíj miatt sokat markol, de keveset fog: így a szlovák digitális fejlődést támogatja, évente körülbelül 27 milliárd forint + áfa összeggel.

Belgium és Luxemburg a viszonyítási alap

Az MDF információi szerint az Európai Unió tagállamaiban eltérő képet mutat az üres hordozókra kivetett jogdíj mértéke. Luxemburgban például nem kell a hordozók után jogdíjat fizetni, míg a szomszédos Belgiumban magas a díj összege. A forgalmazói árra tevődő jogdíj olyan árkülönbséget eredményez, aminek következtében Luxemburgban 2007-ben egy főre számítva 27 darab DVD került végfelhasználói értékesítésre, míg a szomszédos Belgiumban csak 3. Nyilvánvaló, hogy a hasonló gazdasági fejlettségű országok forgalmazói adataiban mutatkozó eltérés oka a jogdíjkülönbözet. A felhasználók tehát abból a tagállamból szerzik be a hordozókat, ahol azt a jogdíj hiánya miatt jelentősen olcsóbban tudják megvásárolni.

Egy írható DVD után 110 forint a fizetendő jogdíj

A magyar piacon is ugyanez a tendencia figyelhető meg. A szomszédos európai uniós tagállamok közül sem Szlovákiában, sem Romániában nem kell jogdíjat fizetni az üres hordozók után, míg Magyarországon egy átlagos kapacitású írható DVD után 110 forint a fizetendő jogdíj összege. Ez a nettó előállítási ár közel száz százaléka.

_{Akció egy szlovák webshopban}

Az írható CD-k, valamint a memóriakártyák területén ugyanez a jelenség tapasztalható. Mindennek következménye, hogy a magyar végfelhasználók jelentős többsége – különösen a hordozókat saját anyagaik archiválására használó, így több ezer darabos szükséglettel rendelkező cégek – beszerzéseiket a szlovák piacról oldják meg. Könnyen levezethető az ismert adatokból, hogy a hivatalos hazai 3 milliárd forintos forgalmazással szemben mintegy 27 milliárd forintnyi összeget a szomszédos tagállamok piacán költenek el. Mindennek következtében az ezen összeg után fizetendő áfa és a forgalmazóknál jelentkező bevételt terhelő egyéb adónemek is a magyar költségvetésben jelentkeznek hiányként. A magyar állam tehát az üres kép- és hanghordozókra kivetett, eltúlzottan magas szerzői jogdíj miatt (aki sokat markol keveset fog alapon) a szlovák digitális fejlődést támogatja évente körülbelül 27 milliárd forint + áfa összeggel – olvasható a ma kiadott nyilatkozatban.

Induljon párbeszéd!

A szerzői jogi törvény szerint a szabad felhasználásnak minősülő legális másolások ellentételezéseként méltányos díjazás illeti meg a jogosultakat, vagyis a szerzőket, előadókat, hangfelvételt előállítókat, filmforgalmazókat. Ezt a díjazást az Artisjus állapítja meg, és a mindenkori kulturális miniszter hagyja jóvá. Ezért valamennyi, Magyarországon forgalomba hozott hordozó egység után az országba történő behozatalkor a forgalmazónak, illetve hazai gyártás esetén a gyártónak meg kell fizetnie a jogdíjat, függetlenül attól, hogy azt mikor értékesítik, illetve valóban a szerzői jog által védett tartalom rögzítésére használják-e.

Az MDF szerint elengedhetetlen a rendszer újraszabályozása, ezért felszólítják Hiller István oktatási és kulturális minisztert, hogy hozza nyilvánosságra a szerzői jogdíjból származó tavalyi bevétel összegét, annak felhasználási módját, valamint az érintett szakmai szervezetek bevonásával induljon párbeszéd a kép- és hanghordozókra kivetett szerzői jogdíj összegének új megállapítási módjáról.