Európa kutatás-fejlesztési intenzitása, azaz a kontinens GDP-jének kutatás-fejlesztésre fordított aránya az 1990-es évek közepe óta az Egyesült Államokban mért mérték alatt stagnál, míg a kontinens többi fő versenytársa – Japán, Kína és Dél-Korea – esetében a K+F ráfordítások dinamikus növekedést mutatnak – derült ki egy, az Európai Bizottság által bemutatott, „Kulcsadatok a tudományról, technológiáról és innovációról, 2007” című, június 11-én bemutatott tanulmányból. A 2005-ös adatokat tartalmazó jelentés szerint az EU 27 országa és versenytársai közti szakadék 85 százalékban a magánszektor beruházásai hiányából fakad. A tanulmány készítői a kutatás-fejlesztésbe irányuló magánbefektetéseknek alacsony európai arányát a kontinens csúcstechnológiai iparának kis méretével magyarázzák.
2005-ben az EU mai 27 tagállama átlagosan GDP-je 1,84 százalékát fordította a kutatás-fejlesztésre, ami alacsonyabb, mint amennyit az Egyesült Államok, Japán és Dél-Korea fordít a területre. A jelenlegi tendenciák alapján kutatás-fejlesztési intenzitása tekintetében Kína is utol fogja érni Európát. A tanulmány hangsúlyozza, hogy a kutatás-fejlesztési intenzitás növeléséhez egyformán szükség mutatkozik a magán- és költségvetési finanszírozás emelésére. Különösen fontosak a kormányzati támogatások a „tudományos és technológiai kapacitások” megteremtéséhez, melyek lehetővé teszik egy gazdaságnak a technológia feltörekvő területeihez való felzárkózását, illetve a társadalom javát szolgáló kutatások finanszírozásához.
Az Egyesült Államok nem csak a beruházások tekintetében, hanem a tudományos teljesítményben is kihívás elé állítja az öreg kontinenst. Habár a legtöbb tudományos publikáció Európából származik, az Egyesült Államok minden tudományágban megelőzi az Óvilágot a dolgozatok idézettségi faktorát és idézettségük gyakoriságát illetően. Emellett a legjobb tudományos teljesítményt nyújtó egyetemek listáján kevés európai felsőoktatási intézmény szerepel, és kontinensünkön a tudomány eredményei kisebb arányban hasznosulnak technológiai szabadalmak formájában, mint az Egyesült Államokban.
A dolgozat szerzői mégis optimisták maradnak. A magas kutatás-fejlesztési intenzitású európai tagállamok, köztük Ausztria, Dánia, Finnország és Németország példái ugyanis azt bizonyítják, hogy a kontinensen is elérhető a GDP 2 vagy akár 3 százalékát kitevő kutatás-fejlesztési nemzeti összberuházás. A jelenlegi helyzet pozitívabb megítélésére adhat továbbá okot, hogy a jelentés adatai a 2005-ös állapotokat rögzítették, és azóta az unió szintjén több olyan kezdeményezés is napvilágot látott, melyek a kutatásfinanszírozás és a tudástranszfer ösztönzését célozzák. Janez Potocnik kutatási főbiztos a tanulmányt bemutató sajtóeseményen arra figyelmeztetett: a vállalatok tudásalapú beruházásaihoz a feltételeket a tagállamok kötelessége megteremteni.
