Daniel Giersch
Elutasította a Google ún. közösségi – azaz az EU minden tagországában érvényes – védjegy iránti kérelmét a Gmail márkanévre az illetékes uniós szerv, a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (OHIM). A név ugyanis – áll az indoklásban – összetéveszthető egy német üzletember, Daniel Giersch által már korábban levédett szolgáltatás nevével.
A döntés miatt az internetvállalat továbbra sem tudja bevezetni a márkanevet Nagy-Britanniában és Németországban, abban a két európai országban, ahol a védjegyviták miatt kénytelen már jó ideje Google Mail néven – googlemail.com végződésű e-mail címekkel – üzemeltetni az internetes levelezőrendszert. A Google ugyan csalódott, de nem tartja tragédiának a döntést, mert – mint a cég szóvivője a CNET News.com-nak elmondta – a határozat nem azt jelenti, hogy a többi európai országban is le kell mondaniuk a Gmail névről, csupán azt, hogy marad a status quo. A cégnek lehetősége van fellebbezni, és akár az európai Elsőfokú Bíróság elé is viheti az ügyet – de hogy ezt tervezik-e, arról egyelőre nem nyilatkoztak.
A sztori
Azt gondolhatnánk, hogy egy cirka 148 milliárd dollár piaci értékű multinak nem tehet keresztbe néhány „kishal”. Daniel Gierschnek ez mégis sikerült. Amint a CNET News.com tavalyi portréjából kiderült, német vállalkozót annyira irritálta a Google pökhendisége, hogy elhatározta: sosem lesz hajlandó lemondani hét évvel ezelőtt bejegyeztetett védjegyéről. „A Google nagyon agresszív, szószegő és – én úgy érzem – gonosz” – magyarázza, utalva az internetvállalat mottójára („Ne légy gonosz!”).
Az IIIR-nak egyébként éppen akkor jutott eszébe oltalmi kérelmet benyújtani az európai közösségi védjegyeljárásokért felelő Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (OHIM) és az amerikai szabadalmi hivatalhoz, amikor a Google 2004 tavaszán nyilvánosságra hozta a Gmaillel kapcsolatos terveit. A brit cég állítja, hogy akkor már két éve része volt pénzügyi szoftverének egy G-mail nevű e-mailes értesítő szolgáltatás – ennek védelmét tartották és tartják ma is szem előtt.
Persze nem mindenáron. Az IIIR hajlandó lett volna visszavonni a védjegykérelmet, de kapzsisága még a kért visszalépési díjat utóbb „csillagászati”-nak minősítő Google-t is meglepte. Hogy mekkora összegről volt szó, nem tudni, de a brit cég a „brandje” értékét már két éve is több tízmillió dollárra taksálta.
Pedig a most 32 éves, otthonát Los Angelesbe és Monacóba áthelyező Giersch nem volt mindig ilyen elutasító. Fiatalon, 18 évesen indította el gyorspostai kisvállalkozását, amely a német postánál gyorsabb kézbesítést ígért. Saját elmondása szerint néhány éven belül Hamburghoz közeli szülővárosában, a nagyjából 33 000 lakosú Itzehoe-ban a helyi küldemények 80 százalékát már ő szállította. Miután túladott a gyorsan sikeressé vált postai üzleten, egy újabb vállalkozásba kezdett, amely kombinálta a fizikai kézbesítés viszonylagos biztonságát az e-mail gyorsaságával. A rendszer úgy működik, hogy a küldendő iratokat beszkennelik, majd átküldik a célvárosban található iroda e-mail címére, ahol aztán kinyomtatják, és kézbesítik a címzettnek. Ezt a szolgáltatást nevezte el – a Giersch-mail rövidítéseként – G-mailnek. Az ügyfelei gmail.de végződésű „biztonságos” postafiókot is kaphatnak tőle, miután fényképes igazolvánnyal igazolták magukat.
2000-ben jegyeztette be védjegyként a „G-mail... und die Post geht richtig ab” (G-mail... és a levél azonnal elindul) szlogent. Majd mikor négy év múlva felröppentek az első hírek a Google internetes levelezőjéről, úgy okoskodott, hogy mivel szinte biztosan nemzetközi terjeszkedést tervez az internetvállalat, megkeresi őket. Először nem akartak tárgyalni vele, de aztán felajánlották, hogy 250 000 dollárért megveszik tőle a német védjegy jogait. Gierschet azonban dühítette a vállalat „arroganciája”, ezért úgy döntött: nem egyezkedik tovább.
2005-ben aztán, amikor a Google elindította a Gmailt Németországban is, Giersch védjegybitorlás miatt perre ment. Első fokon a bíróság neki adott igazat, azóta a német felhasználóknak a @googlemail.com végződésű postacím jár a @gmail.com helyett. A Google természetesen fellebbezett, az újabb tárgyalás azonban újabb hónapokig húzódhat.
Mi a különbség?
Giersch időközben vérszemet kapott, és Svájcban, Norvégiában és Monacóban is védjegykérelmet nyújtott be a Gmail névre, a Google szerint csak azért, hogy ezekben az országokban is akadályokat gördítsen a szolgáltatás normális üzemeltetése elé. A vállalkozó azonban tagadja a rosszhiszeműséget, és állítja: számos más országban levédethette volna a nevet, de nem tette. Hogy e háromban mégis, annak oka volt: Svájc esetében a német piac közelsége; Monacóéban az, hogy cége központját oda költöztette; míg Norvégia azért jött szóba, mert MBA diplomáját ott szerezte.
Magyar vándor
Magyarországon sem teljesen zökkenőmentes az internetvállalat megtelepedése: a Google keresője egészen tavaly július elejéig a Google.co.hu és nem a magától értetődő Google.hu címen volt elérhető, mivel csak ekkor sikerült megállapodnia az amerikaiaknak a .hu-s domént 2003 tavasza óta birtokló Hírek Média és Internet Technológiai Kft.-vel a webcím átadásáról. Azt nem tudni, hogy mennyit fizetett – vagy fizetett-e egyáltalán – a Google a magyar webcímért.
Az viszont ismert, hogy a számos weboldalt üzemeltető magyar cég is hasonló trükkel próbálkozott, mint Nagy-Britanniában az IIIR (lásd keretes írásunkat). Miután négy évvel ezelőtt két magánszemélytől – szintén nem tudni, mennyiért – megvásárolta a már akkor is több tulajdonos kezén megfordult domént, a Hírek Kft. védjegykérelmet nyújtott be a Google névre. Ám – mivel a név közösségi védjegyként már bejegyzés alatt állt – ők nem jártak sikerrel, kérelmüket a szabadalmi hivatal elutasította.
