Ahogy a folyamatot követve már többször beszámoltunk róla, az Európai Bíróság a sorozatos botrányok után hatályon kívül helyezte az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti, a digitális adatcserét szabályozó Safe Harbour keretrendszert – ám mivel a szabályozás törlése, illetve felfüggesztése mindkét oldalnak nagyon komoly gazdasági károkat okoz, okozhat, rohamtempóban láttak neki egy új egyezmény megalkotásának.

Az alapokat gyorsan felvázolták, ám ebből az derült ki – legalábbis a kritikusok szerint –, hogy lényeges változás nem történik: az Egyesült Államok diktál, az EU pedig elfogadja az ő feltételeiket.

A probléma gyökere a két ország, illetve régió eltérő adatvédelmi felfogásában rejlik: az USA-ban a 2001-es merénylet óta a nemzetbiztonsági szolgálatoknak a közvélemény által erőteljesen támogatott lobbitevékenysége nyomán a hatóságok igen széles, időnként az alkotmányosság határait feszegető, vagy azt túl is lépő jogköröket kaptak a megfigyelést illetően, míg ilyenre Európában a hasonlóan súlyos terrortámadások után sem került sor. Vagyis jogharmonizációs problémáról van szó: az USA kormányának nemzetbiztonsági szervei ragaszkodnak bizonyos jogkörökhöz, melyeket azonban az EU jelenlegi szabályai nem engednek meg. Épp ez vezetett el a Safe Harbour felmondásához.

A tervezett új egyezmény, a Privacy Shield néven emlegetett szerződéscsomag ezt az ellentmondást kívánta eredetileg feloldani, ám – ahogy az azt ellenzők sokszor megemlítették – nagyon valószínű, hogy ez nem sikerül: újra csak a nagyhatalom, az USA határozza meg a feltételeket.

A Safe Harbour legnagyobb hibája az elemzők szerint az volt, hogy a biztonságos adatcserének nem volt külső garanciája: egyszerűen az történt, hogy a globális tevékenységet folytató amerikai multinacionális (főként internetes) vállalatok kijelentették, hogy ők nem élnek vissza az adatokkal, és ezzel rendben is volt minden. Nem volt kontroll, és arra sem volt lehetőség, hogy ha Európában a panaszosok ezt nem hitték el, akkor az Egyesült Államokban bírósági úton elégtételt követeljenek.

Ezért kellett egy új szabályozási keretrendszer, melyet a BBC tudósítása szerint az EU nemzeti kormányainak képviselői most jóváhagytak.

A hivatalos bejelentések szerint az új egyezmény garanciákat biztosít, ám az ellenzők arra hívják fel a figyelmet, hogy a Privacy Shield ugyanúgy lyukas, mint a Safe Harbour volt: arra épít, hogy az amerikaiak megígérik, hogy tiszteletben tartják az európai adatvédelmi szabályokat, ám erre nincs garancia, és a szankciók sem tisztázottak.