Ma lezajlott a vita és a szavazás is az Európai Parlamentben (EP) a megreformált távközlési rendelkezéscsomagról, és a képviselők megszavazták a tervezetet. A két legfontosabb elem a roamingdíjak végleges eltörlése, illetve az internetsemlegességről szóló szabályok lefektetése volt. A képviselők nem fogadták el a Tanács álláspontjának módosítását célzó javaslatokat, ezáltal elfogadták az új jogszabályt. Az alábbiakban idézzük a hivatalos állásfoglalást és értelmezést, majd kitérünk a döntések fogadtatására.

A roamingdíjnak vége

A korábbi biztosok (főként az e téren különösen aktív Viviane Reding) által elindított folyamat hamarosan a végére ér, ugyanis az elfogadott szabályozás szerint a mobilhívásra, sms-küldésre és mobilinternetre kivetett roamingdíjak 2017. június 15-től megszűnnek az Európai Unióban, Lichtensteinben, Izlandon és Norvégiában.

2016. április 30-tól a belföldi árakra rakódó roamingfelár nem lépheti túl a

• 0,05 euró/perc díjat a kimenő hanghívások
• 0,02 euró díjat sms-üzenetek, illetve
• 0,05 euró/megabájt díjat mobilinternet-használat esetében

A bejövő hívások díját még az idén meghatározzák, az várhatóan jelentősen alacsonyabb lesz a kimenő hívásokénál.

Kiadások fedezése és a visszaélések megakadályozása

Ha a mobilszolgáltató bizonyítani tudja, hogy nem tudja fedezni a roamingdíj megszűnésével felmerülő költségeit, ez pedig a belföldi árak emelkedéséhez vezet, akkor az állami szabályozó hatóság (Magyarországon a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság – NMHH) a kivételes körülményekre hivatkozva engedélyezhet egy minimális felárat a költségek fedezésére. A nemzeti hatóságoknak tehát megvan a jogköre, hogy módosíthassák vagy elutasíthassák a felárat.

A szolgáltatók a tisztességes használat jegyében és a szakadatlan roamingot jelentő visszaélések elleni védelemül bizonyos esetben felszámíthatnak egy alacsony összegű barangolási díjat. Ennek az összegnek alacsonyabbnak kell lennie, mint a roaming felárra jelenleg érvényes felső korlát. A pontos részleteket a későbbiekben dolgozza ki az Európai Bizottság (EB) és a távközlési hatóságok.

Nyílt internet-hozzáférés

Az új szabályok a tartalmak egységes kezelésére kötelezik az internetszolgáltatókat, azaz a szolgáltatók nem blokkolhatnak vagy lassíthatnak tartalmakat, alkalmazásokat vagy szolgáltatásokat, bárki is legyen a feladó és a fogadó fél. Ez alól csak bírósági határozatnak vagy törvényi előírásnak való megfelelés, a hálózat túlterhelésének megakadályozása, vagy hackertámadás kivédése ad felmentést. Ha mégis bele kell avatkozni az adatforgalomba, akkor a lépéseknek átláthatónak, megkülönböztetésmentesnek és arányosnak kell lenniük, és nem tarthatnak a szükségesnél tovább, fogalmaz a jogszabály.

A szolgáltatók ugyanakkor továbbra is biztosíthatnak különszolgáltatásokat (például bizonyos szolgáltatásokhoz szükséges jobb internetkapcsolatot), de csak abban az esetben, ha az egyeseknek biztosított jobb minőség nem rontja az internetelérés általános minőségét.

Hálózati sebesség: teljesül az ígéret, vagy kárpótlást kap a felhasználó

Az internetszolgáltatóknak egyértelműen el kell magyarázniuk a szerződő felhasználóknak a ténylegesen várható fel- és letöltési sebességet (szemben a hirdetésben szereplővel). Ha a későbbiekben nagy az eltérés, akkor a felhasználónak joga van kompenzációra, például a szerződés felmondására vagy anyagi kárpótlásra. Magyarországon az NMHH felelőssége lesz ellenőrizni, hogy az eltérés szerződésszegésnek minősül vagy sem.

Kritikák és kérdések

Az új szabályok ellenzői gyakorlatilag mind ugyanazt mondják: habár a szabályozás célját illetően és általános megfogalmazásában üdvözlendő, de a vázlatosnak tekinthető és túl tágan értelmezhető rendelkezések nemhogy a netsemlegesség fenntartását és megőrzését segítenék elő, hanem minden eddiginél szélesebb jogköröket adnak a szolgáltatóknak. Az alaprendelkezések ugyanis nagyjából erre a formulára vezethetők vissza: „X dolog tilos, kivéve HA…/de abban az esetben, HA”, vagyis olyan kiskapuk maradnak nyitva, amelyeket szinte biztosan ki fognak használni az egyébként is nagy lobbierővel rendelkező távközlési vállalkozások – e törekvések sikere természetesen az adott országok felügyelő hatóságainak hozzáállásától is függ, illetve attól is, hogy az EU-s keretszabályokat a helyi törvényhozások milyen módon implementálják.

Tegnapi cikkünkben már részletesen tárgyaltuk az ellenállók érveit, de itt most még egyszer röviden:

• a szolgáltatók alapesetben nem alakíthatnak ki „kétsávos” netet, ahol egyesek gyorsabban, mások lassabban juthatnak el a felhasználókhoz, ám vannak kivételek („speciális szolgáltatások”), mellyel esetleg vissza lehet élni. Az természetesen nem probléma, hogy bizonyos, a közösség érdekeit szolgáló tartalmak elsőbbséget kapnak (egészségügy, katasztrófavédelem, terrorelhárítás, rendőrség stb.), ám a homályosan megfogalmazott szabály lehetőséget ad arra is, hogy egyes tőkeerős vállalatok „gyors sávot” vásároljanak maguknak, ez pedig sérti a versenysemlegesség elvét, hátrányba hozza a kisebb, illetve induló vállalkozásokat
• zero-rating: ha a szolgáltatóknak módjuk lesz – márpedig lesz –, hogy egyes alkalmazások használatakor ne számoljanak fel adatforgalmi díjat, akkor azt maguk vagy partnereik úgy használhatják ki, hogy hátrányba hozzák a hasonló szolgáltatásokat, hiszen azoknál a felhasználónak ki kell fizetnie ezt a díjat
• a forgalom menedzselése: önmagában ezzel sincs baj, hiszen – ahogy a napi gyakorlat is mutatja – időnként szükség van a beavatkozásra, hogy egyes szolgáltatások vagy egyes extrém használatok ne okozzák a többség internetezési minőségének romlását, ám a szabály itt megint gumiból van: semmi sem akadályozza meg a szolgáltatókat, hogy ne a saját vagy a partnereik javára alkalmazzák a lassítást/gyorsítást