Az Európai Unió Bírósága ma állásfoglalásokat adott ki két olyan ügyben is, melyek Magyarországhoz, hazai joggyakorlathoz kapcsolódnak.
Különadók
Ezek közül az egyikben kimondták, hogy a távközlési, valamint a kiskereskedelmi ágazatban tevékenykedő vállalkozások árbevételére Magyarországon kivetett különadók összeegyeztethetők az uniós joggal.
Az ügy előzménye, hogy a 2008-ban kezdődött pénzügyi-gazdasági válságra válaszul Magyarország ágazati különadókat vezetett be, amelyek célja az egyre nehezebben egyensúlyban tartható államháztartás helyzetének stabilizálása volt. A különadók, amelyek progresszív módon terhelték az árbevételt 2010-2012 között voltak hatályosak. A Tesco-Global Áruházak, valamint a brit Vodafone-csoport tagját képező Vodafone Magyarország vitatták a rájuk kivetett különadó jogosságát.
Ítéletében az uniós bíróság rámutatott, hogy az árbevételt progresszív módon terhelő különadók, amelyek elsődlegesen külföldi tulajdonú, a magyar piacokon legnagyobb árbevétellel rendelkező vállalkozásokat érintik, tükrözik a piacok valós gazdasági helyzetét, és nem minősülnek az érintett vállalkozásokkal szembeni hátrányos megkülönböztetésnek. Az árbevételre vonatkozó különböző sávokra alkalmazandó adómértékek a vállalkozások mindegyikére érvényesek, a magyar szabályozás tehát semmilyen közvetlen hátrányos megkülönböztetést nem valósít meg a külföldi tulajdonú vállalkozásokkal szemben.
A bíróság a távközlési vállalkozások vonatkozásában azt is megállapította, hogy az adó nem rendelkezik az áfa valamennyi alapvető jellemzőjével, így az nem sérti az uniós áfarendszer működését. A határozat szerint a magyar szabályozás összeegyeztethető az állami támogatásra vonatkozó uniós szabályokkal is, ugyanis olyan általános hatályú adókra vonatkoznak, amelyek az állami költségvetésbe folynak be, anélkül hogy az adóalanyok valamely meghatározott csoportjának javára nyújtott előny finanszírozásához lennének rendelve. Jelen ügyben a bíróság azt is megállapította, hogy a vitatott különadók, sem pedig az azokhoz kapcsolódó progresszív adókulcsok nem tesznek különbséget a vállalkozások székhelye alapján, illetve a magyar adóalanyok és a külföldi adóalanyok között, így az uniós jog szerint a magyar szabályozás nem alkalmaz a letelepedés szabadságára vonatkozó, illetve a társaságok székhelyén alapuló hátrányos megkülönböztetést.
Egy másik ügyben a bíróság kimondta, hogy a magyar reklámadóhoz kapcsolódó szankciórendszer összeegyeztethetetlen az uniós joggal.
Előzmény: 2017 januárjában a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) mulasztási bírságot szabott ki a dublini székhelyű Google Ireland társaságra a reklámadóhoz kapcsolódó bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt. A magyar jog szerint e kötelezettség elmulasztásáért első alkalommal tízmillió forint, majd naponta az előzőleg kiszabott mulasztási bírság háromszorosának megfelelő, mindösszesen egymilliárd forint összegű bírság szabható ki.
A Google keresetet terjesztett elő a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt a bírságok kiszabásáról szóló határozatokkal szemben, azt állítva, hogy az azok alapjául szolgáló magyar jogszabályi rendelkezések diszkriminatívak és sértik a szolgáltatásnyújtás szabadságának elvét.
Ítéletében az uniós bíróság mindenekelőtt azt állapította meg, hogy egy olyan tagállami szabályozás, amely egy másik tagállamban letelepedett reklámszolgáltatót a reklámadó-kötelezettségét illetően bejelentkezési kötelezettség alá vet, nem ellentétes a szolgáltatásnyújtásnak az uniós jogban biztosított szabadságával.
Ezzel szemben a bíróság azt is kimondta, hogy ezen elvvel ellentétes a szabályozás azon része, amely azt írja elő, hogy egy másik tagállamban letelepedett olyan szolgáltatásnyújtóval szemben, amely nem tett eleget a bejelentkezési kötelezettségének, néhány nap alatt egymást követően több mulasztási bírságot is ki lehet szabni. Lehetőséget ad arra, hogy a bírság halmozott összege elérje a több millió eurót anélkül, hogy az illetékes hatóság a bírságok halmozott összegét végleges jelleggel megállapító határozat elfogadását megelőzően biztosítaná a kötelezettségek teljesítéséhez szükséges időt. Nem biztosít lehetőséget az észrevételek megtételére, továbbá az illetékes hatóságot nem kötelezi arra, hogy vizsgálatot folytasson a jogsértés súlyossága tekintetében.
A bíróság szerint a reklámadóhoz kapcsolódó szankciórendszer olyan mulasztási bírságok kiszabását teszi lehetővé, amelyek összege jelentősen magasabb, mint azok, amelyeket valamely Magyarországon letelepedett reklámszolgáltató által a nyilvántartásba vételi kötelezettségének megsértése esetére írnak elő. Ez a bánásmódbeli különbség, amelyet a bíróság aránytalannak és következésképen nem igazoltnak ítél, a szolgáltatásnyújtás szabadsága tiltott korlátozásának minősül – húzták alá.
