Hirdetés

A Google javára döntött az EU bírósága

A győzelem csak részleges, de azon ritka alkalmak egyike, amikor a Google Európában kedvezményezettként került ki egy jogi eljárásból.

A jogértelmezési határozatokat hozó Európai Unió Bírósága tegnap hirdette ki döntését (mindjárt kettőt, két hasonló ügyben), melyben kimondta, hogy a sokat emlegetett, leginkább a Google tevékenysége miatt megszületett „felejtés joga” („right to be forgotten”) csak Európában alkalmazandó.

Az előzmény

Az első ügy: Franciaországban – a döntésben csak monogrammal jelzett – magánszemélyek keresetet nyújtottak be a Commission nationale de l’informatique et des libertés-vel (adatvédelmi hatóság, CNIL) szemben azon négy határozat kapcsán, amelyekkel a CNIL megtagadta a Google Inc. arra való kötelezését, hogy intézkedjen az említett személyek neve alapján végzett keresés eredményeként megjelenített találati listán feltüntetett különböző linkek törlése érdekében. Ezek a linkek harmadik felek által közzétett internetes oldalakra mutatnak, amelyek többek között egy álnév alatt feltöltött, egy politikusnőt ábrázoló szatirikus fotómontázst, az egyik érintett személyt a szcientológiai egyház PR-felelőseként említő cikkeket, egy politikussal szemben indított eljárást és egy másik érintettnek a kiskorúak ellen elkövetett szexuális bűncselekmények miatti elítélését tartalmazzák.

Hirdetés

A Conseil d’État (államtanács) a személyes adatok védelmével kapcsolatos uniós jogszabályok értelmezésére irányuló több kérdést terjesztett a bíróság elé.

A Conseil d’État különösen arra kívánt választ kapni, hogy az adatok bizonyos különleges kategóriái (például a politikai véleményre, vallási vagy világnézeti meggyőződésre és a szexuális életre vonatkozó adatok) alá tartozó adatok kezelésére vonatkozó, más adatkezelőkkel szemben előírt tilalom a keresőmotor működtetőjére is alkalmazandó-e, tekintettel annak felelősségi körére, hatásköreire és különleges lehetőségeire.

Egy jobbra, egy balra

Az egyik friss döntés, mely a fent ismertetett jogi vita kapcsán született, megerősíti a felejtés jogát, részletezi, hogy ezt miért is kell alkalmaznia a keresőmotor üzemeltetőjének.

A másik határozat viszont (mely abban az ügyben született, hogy a CNIL megbüntette a Google-t, mert nem törölte a kért adatokat világszerte) sokkal fontosabbnak tűnik, ugyanis a bíróság kimondja, hogy „A keresőmotor működtetője nem köteles elvégezni a linkek közüli törlést a keresőmotorjának valamennyi változatán. Ugyanakkor köteles e törlést a keresőmotor tagállamok szerinti változataira alkalmazni, olyan intézkedésekkel együtt, amelyek eltántorítják az internethasználókat attól, hogy a tagállamok valamelyikéből hozzáférjenek a szóban forgó, e keresőmotor Unión kívüli változatain elérhető linkekhez.”

Indoklásában a bíróság elmondja, hogy a keresőmotor működtetője köteles arra, hogy a személy nevére való keresés nyomán megjelenő találati listáról törölje a harmadik fél által közzétett és e személlyel kapcsolatos információkat tartalmazó weboldalakra mutató linkeket, abban az esetben is, ha ezt a nevet vagy az ilyen információkat korábban vagy egyidejűleg nem törölték ezekről a weboldalakról, mégpedig adott esetben akkor is, ha az említett oldalakon történő közzététel önmagában jogszerű.

A bíróság ezt követően megállapítja, hogy a Google Franciaország területén működő szervezete többek között kereskedelmi és reklámtevékenységeket folytat, amelyek elválaszthatatlanul kapcsolódnak az érintett keresőmotor működtetéséhez szükséges személyesadat-kezeléshez. Másrészt pedig, hogy e keresőmotort – figyelembe véve többek között a különböző nemzeti változatok közötti átjárhatóságot – úgy kell tekinteni, hogy az egységes személyesadat-kezelést valósít meg a Google Inc. franciaországi szervezetének tevékenysége keretében. Megállapítják, hogy a globális törlés lenne a kívánatos, ám számos harmadik állam nem ismeri a linkek közüli törléshez való jogot, illetve eltérő megközelítést alkalmaz e joggal kapcsolatban. Azt is hozzáteszik, hogy a személyes adatok védelméhez való jog nem abszolút jog, hanem azt a társadalomban betöltött szerepének függvényében kell figyelembe venni, egyúttal az arányosság elvével összhangban biztosítva, hogy egyensúlyban legyen más alapvető jogokkal.

Ezenfelül egyrészt a magánélet tiszteletben tartásához és a személyes adatok védelméhez való jognak, másrészt az internethasználók tájékozódási szabadságának egymással szembeni mérlegelése a világ különböző részein jelentősen eltérhet. Márpedig a jogszabályszövegekből nem tűnik ki az, hogy az uniós jogalkotó elvégezte volna ezt a mérlegelést a találati listáról való törlés unión kívüli hatályára vonatkozóan, sem pedig az, hogy az uniós jogalkotó úgy döntött volna, hogy a magánszemélyek számára biztosított jogokat a tagállamok területén túlnyúló hatállyal ruházza fel.

A bíróság következtetése szerint tehát a jelenleg hatályos uniós jog nem ír elő olyan kötelezettséget a keresőmotor működtetőjével szemben, amely szerint – adott esetben valamely tagállami felügyelő hatóság vagy bíróság általi felszólítást követően – az érintett személy link törlése iránti kérelmének teljesítésekor e törlést a keresőmotorjának valamennyi változatán el kell végeznie.

Azóta történt

Előzmények