Gyászol a magyar IT-közösség

A szegedi katicabogár megalkotója hosszú és eredményekben gazdag pályát futott be, ő volt a magyar informatikatörténet egyik megalapozója.

A múlt héten érkezett a szomorú hír, hogy Muszka Dániel matematikus, kibernetikus, az Informatika Történeti Gyűjtemény megalapítója, feltaláló, életének 88. évében, 2018. március 22-én elhunyt.

Hirdetés

Muszka Dániel Nagykőrösön született 1930. június 30-án, e városban érettségizett 1948-ban. Bár már 10 éves korában elkezdett rádiótechnikával foglalkozni, és minden vágya az volt, hogy villamosmérnök lehessen, politikai okból nem nyert felvételt a Budapesti Műszaki Egyetemre. A felvételit később megkísérelte, sikertelenül, közben villanyszerelőként dolgozott. Végül bejutott a szegedi egyetem matematika-fizika szakára, ennek elvégzése után műszaki gyakorlatot szerzett, hogy könnyebben bejuthasson a villamosmérnöki karra.

1957 elején a legendás Kalmár László, volt tanára, megkérte, hogy vegyen részt egy munkában, ugyanis a professzor egy elektronikus számológépet akart építeni. Muszka Dániel 1957 tavaszától már tudományos segédmunkatársként dolgozott az MTA Matematikai Kutató Intézete Matematikai Logika és Alkalmazásai Osztálya újonnan létrehozott Gépkutató Laboratóriumában. Itt – Kalmár professzor tervei alapján – megépítette a Szegedi Logikai Gépet, majd a saját terveit megvalósítva, az első magyar, tanítható műállatot, a Szegedi Katicabogarat.

A szegedi egyetem által az 1963-as évben létesített Kibernetikai Laboratóriumban számos olyan kutatási eredmény, készülék született, amely jelentős nemzetközi elismerést váltott ki. A Kibernetikai Laboratóriumba telepítették az M–3 számítógépet. Ez nagy segítséget biztosított az egyetemen – az országban elsőként – elindított programtervező matematikus képzéshez. Muszka Dániel lett a Kibernetikai Laboratórium műszaki vezetője, tudományos osztályvezetői minőségben. 1967 júniusában védte meg egyetemi doktori dolgozatát.

A Kibernetikai Laboratóriumban az M–3 gép után a Minszk–22 gépet telepítette (1968), majd ezt követte az R–40 számítógép üzembeállítása (1974).

Hosszabb tanulmányúton volt a Német Szövetségi Köztársaságban, a Szovjetunióban. Kutatási témájáról – „Számítástechnikai és kibernetikai módszerek alkalmazásai a közúti közlekedés biztonságának növelésére” – ill. az elért eredményeiről és a jövő lehetőségeiről előadásokat tartott Berlinben, Londonban, Porto Alagre-ben (Brazília), Münchenben, Moszkvában, Párizsban és Bécsben.

Kalmár László halálát követően a mihályteleki „Új élet” szövetkezet új üvegházának számítógépes klímaszabályozására egy holland rendszer telepítésére vállalkozott, mint főállású műszaki vezetője az új objektumnak. Ennek a munkának a sikeres befejezése után, felkérésre, a Mezőgazdasági Üzemszervezési és Informatikai Rt. (MÜSZI) délalföldi igazgatója lett.

Muszka Dániel 50 éven át tagja volt a Neumann János Számítógép-tudományi Társaságnak (NJSZT), és a társaság egyik szakmai közösségének, az NJSZT Informatikatörténeti Fórumnak pedig ő volt a tiszteletbeli elnöke.

1976-tól, majd intenzívebben nyugdíjazását követően az elöregedett számítógépek gyűjtésével foglalkozott. E munkája eredményének egy jelentős része látható a szegedi Szent-Györgyi Albert Agóra Művelődési Központban, az Informatikatörténeti Kiállításon, amely Európában az elsők között jegyzett intézmény.

Azóta történt

  • 1976. augusztus 2.

    Mátraházán 71 éves korában elhunyt a magyar informatika egyik meghatározó alakja, Kalmár László. Az információrobbanás előtti időszakban az új tudományok és gyakorlatok előkészítője és elfogadtatója volt, 1964-ben ő hívta életre a Kibernetikai Laboratóriumot, Szegeden gyakorlatilag ő indította meg elsőként a programtervezői és programozó matematikusi képzést Magyarországon.

Előzmények