A múlt század egyik legnagyobb hatású elméleti fizikusa, Albert Einstein több, mint egy évszázaddal ezelőtt, 1905-ben publikálta speciális relativitáselméletét. Ennek az elméletnek egyik legismertebb következtetése az E=mc2 egyenlet, ami azt mondja ki, hogy a tömeg csak az energia egy másik formája, s az egyik kifejezhető a másikkal.
Noha a képlet szemre egyszerűnek tűnik, eddig senkinek sem sikerült bizonyítania, noha a gyakorlatban sokszor sikeresen alkalmazták. A leglátványosabb példát éppen az atombomba szolgáltatta. Most azonban igazolást nyert Einstein elmélete, francia, német és magyar fizikusok, illetve néhány szuperszámítógép közös erőfeszítéseinek köszönhetően.
A tudóscsapat célja nem elsősorban a képlet igazolása volt, hanem egy szintén régóta érvényben lévő probléma megoldása. A jelenleg érvényes részecskeelmélet szerint az atommagok egyik alkotóeleme, a neutron további kisebb építőelemekből, három kvarkból és az őket összekötő gluonokból áll. A gond csak az volt, hogy a gluonok tömege zérus, és a kvarkok össztömege is csak a huszada a neutronokénak. De akkor hol van a maradék 95%?
Erre a zavarba ejtő kérdésre adott magyarázatot a francia Elméleti Fizika Központban Laurent Lellouch vezetésével dolgozó szakembercsoport. Az eddigi ismereteket és az úgynevezett kvantum-színdinamika egyenleteit felhasználva sikerült kiszámítaniuk, hogy a hiányzó tömeget a kvarkok és gluonok mozgási és kölcsönhatási energiái rejtik.
A fenti megállapítás egyben az einsteini képlet szubatomi részecskékre vonatkoztatott bizonyítása is. "[A képlet] egészen eddig csak egy hipotézis volt, s most először nyert megerősítést" – írják a francia Központi Nemzeti Tudományos Kutatóintézet (CNRS) közleményében.
