Daniel Giersch
A Gmail internetes postafiókjai a világ bármely országában használhatók, ám nem mindenhol ugyanazon a néven. Védjegyviták miatt Németországban több mint, Nagy-Britanniában pedig közel egy éve Google Mail márkanéven ismerik a szolgáltatást, amelyen @gmail.com helyett @googlemail.com végződésű e-mail címet tudnak regisztrálni a helyi felhasználók. Az előbbi országban a bíróság kötelezte az internetvállalatot a vitatott név mellőzésére, az utóbbiban pedig maga döntött úgy, hogy a disputa rendeződéséig nevet vált (lásd keretes írásunkat).
Azt gondolhatnánk, hogy egy cirka 123 milliárd dollár piaci értékű multinak nem tehet keresztbe néhány kishal. Daniel Giersch német vállalkozónak ez mégis sikerült. Amint a CNET News.com portréjából kiderül, Gierscht annyira irritálta a Google pökhendisége, hogy elhatározta: sosem lesz hajlandó lemondani hat évvel ezelőtt bejegyeztetett védjegyéről. „A Google nagyon agresszív, szószegő és – én úgy érzem – gonosz” – magyarázza, utalva az internetvállalat mottójára („Ne légy gonosz!”).
Az IIIR-nak egyébként éppen akkor jutott eszébe oltalmi kérelmet benyújtani az európai közösségi védjegyeljárásokért felelő Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (OHIM) és az amerikai szabadalmi hivatalhoz, amikor a Google 2004 tavaszán nyilvánosságra hozta a Gmaillel kapcsolatos terveit. A brit cég állítja, hogy akkor már két éve része volt pénzügyi szoftverének egy G-mail nevű e-mailes értesítő szolgáltatás – ennek védelmét tartották és tartják ma is szem előtt.
Persze nem mindenáron. Az IIIR hajlandó lett volna visszavonni a védjegykérelmet, de kapzsisága még a kért visszalépési díjat utóbb „csillagászati”-nak minősítő Google-t is meglepte. Hogy mekkora összegről volt szó, nem tudni, de a brit cég a „brandje” értékét már két éve is több tízmillió dollárra taksálta.
Pedig a most 32 éves, otthonát Los Angelesbe és Monacóba áthelyező Giersch nem volt mindig ilyen elutasító. Fiatalon, 18 évesen indította el gyorspostai kisvállalkozását, amely a német postánál gyorsabb kézbesítést ígért. Saját elmondása szerint néhány éven belül Hamburghoz közeli szülővárosában, a nagyjából 33 000 lakosú Itzehoe-ban a helyi küldemények 80 százalékát már ő szállította. Miután túladott a gyorsan sikeressé vált postai üzleten, egy újabb vállalkozásba kezdett, amely kombinálta a fizikai kézbesítés viszonylagos biztonságát az e-mail gyorsaságával. A rendszer úgy működik, hogy a küldendő iratokat beszkennelik, majd átküldik a célvárosban található iroda e-mail címére, ahol aztán kinyomtatják, és kézbesítik a címzettnek. Ezt a szolgáltatást nevezte el – a Giersch-mail rövidítéseként – G-mailnek. Az ügyfelei gmail.de végződésű „biztonságos” postafiókot is kaphatnak tőle, miután fényképes igazolvánnyal igazolták magukat.
2000-ben jegyeztette be védjegyként a „G-mail... und die Post geht richtig ab” (G-mail... és a levél azonnal elindul) szlogent. Majd mikor négy év múlva felröppentek az első hírek a Google internetes levelezőjéről, úgy okoskodott, hogy mivel szinte biztosan nemzetközi terjeszkedést tervez az internetvállalat, megkeresi őket. Először nem akartak tárgyalni vele, de aztán felajánlották, hogy 250 000 dollárért megveszik tőle a német védjegy jogait. Gierschet azonban dühítette a vállalat „arroganciája”, ezért úgy döntött: nem egyezkedik tovább.
2005-ben aztán, amikor a Google elindította a Gmailt Németországban is, Giersch védjegybitorlás miatt perre ment. Első fokon a bíróság neki adott igazat, azóta a német felhasználóknak a @googlemail.com végződésű postacím jár a @gmail.com helyett. A Google természetesen fellebbezett, az újabb tárgyalás azonban újabb hónapokig húzódhat.
Mi a különbség?
Giersch időközben vérszemet kapott, és Svájcban, Norvégiában és Monacóban is védjegykérelmet nyújtott be a Gmail névre, a Google szerint csak azért, hogy ezekben az országokban is akadályokat gördítsen a szolgáltatás normális üzemeltetése elé. A vállalkozó azonban tagadja a rosszhiszeműséget, és állítja: számos más országban levédethette volna a nevet, de nem tette. Hogy e háromban mégis, annak oka volt: Svájc esetében a német piac közelsége; Monacóéban az, hogy cége központját oda költöztette; míg Norvégia azért jött szóba, mert MBA diplomáját ott szerezte. Mindenesetre az az együttműködési szándék jele, hogy az összes EU-tagállamban oltalmat élvező ún. közösségi védjegy iránti kérelmét két hete visszavonta.
Magyar vándor
Magyarországon sem teljesen zökkenőmentes az internetvállalat megtelepedése: a Google keresője egészen július elejéig a Google.co.hu és nem a magától értetődő Google.hu címen volt elérhető, mivel csak ekkor sikerült megállapodnia az amerikaiaknak a .hu-s domént 2003 tavasza óta birtokló Hírek Média és Internet Technológiai Kft.-vel a webcím átadásáról. Azt nem tudni, hogy mennyit fizetett – vagy fizetett-e egyáltalán – a Google a magyar webcímért.
Az viszont ismert, hogy a számos weboldalt üzemeltető magyar cég is hasonló trükkel próbálkozott, mint Nagy-Britanniában az IIIR. Miután három és fél évvel ezelőtt két magánszemélytől – szintén nem tudni, mennyiért – megvásárolta a már akkor is több tulajdonos kezén megfordult domént, a Hírek Kft. védjegykérelmet nyújtott be a Google névre. Ám – mivel a név közösségi védjegyként már bejegyzés alatt állt – ők nem jártak sikerrel, kérelmüket a szabadalmi hivatal elutasította.
