Habár a mainstream média viszonylag kis figyelmet fordít rá, érdemes odafigyelni arra a ma Dubajban kezdődött konferenciára (World Conference on International Telecommunications – WCIT-12), ahol az ENSZ szervezésében 193 ország kormányzata mellett magáncégek és érdekelt szervezetek gyűltek össze abból a célból, hogy negyedszázad eltelte után megfogalmazzák azokat az alapelveket, amelyek alapján megszülethet egy olyan távközlési egyezmény, mely a modern telekommunikációs szabályozás alapját fogja adni.
Az előkészületekről már többször beszámoltunk, főképp a miatt, mert – elsősorban az internetre fókuszálva – akadnak olyan kormányzatok, illetve szervezetek, akik a jelenlegi irányítási és szervezetei modellt elégtelennek tartják, és egy új, a korábbinál szigorúbb szabályozást kívánnak. Ha röviden és felületesen akarunk fogalmazni: az említett ágensek az internetet illetően a jelenlegi decentralizált és többszereplős felügyeletet szívesen leváltanák egy centralizáltabb, egy-egy központi szervezet kezébe adott jogosultságokkal operáló modellel.
Fragmentáció és szigor
Az IT café is beszámolt arról, hogy két súlyos szereplő is aggodalmait fejezte ki: a Google kampányt indított, melyben a nyílt internet veszélyeztetése miatti aggodalmuknak adnak hangot, másrészt pedig az Európai Parlament is elfogadott egy olyan állásfoglalást, melynek a Távközlési Uniónak (ITU) címezve a következő a lényege: „ami működik, azt ne akard megjavítani”, vagyis az EU kiáll a jelenlegi irányítási és ellenőrző modell mellett.
A konferencia kezdete előtt az ITU is reagált az aggodalmakra, és gyakorlatilag visszautasították, hogy javaslataikkal lerombolnának valami értékeset. Hamadoun Touré, az ITU főtitkára kijelentette, hogy az infrastruktúra bővítése érdekében szükségesek a változtatások: „A véres valóság az, hogy az internet nagyrészt továbbra is a gazdag országok privilégiuma” – és ezen a helyzeten változtatni kell, mondta Touré.
A konferencia menetrendje szerint a résztvevőknek december 14-ig dönteniük kell a felvetett javaslatok sorsáról. Az ITU több mint 900 pontos javaslati listát nyújtott be, melyek között kisebb és nagyobb súlyú ajánlatok szerepelnek, ezek között sok olyan, amelyeket egyetlen résztvevő sem ellenez önmagában (a spamek elleni hatékonyabb fellépés, a mobilos roaming árának letörése, a segélyhívások kiemeltebb módon történő kezelése stb.). A gondokat főként az okozza, hogy az ITU az érintett nagy szereplőket nem vonta be a döntés-előkészítésbe, a hírhedt ACTA-folyamathoz hasonlóan kész szövegekkel álltak elő, gyakorlatilag a nyilvánosság kizárásával születtek meg a javaslatok.
A történtek hátteréhez az természetesen hozzátartozik, hogy igen komoly érdekharcok állnak a háttérben. Talán a legfontosabb ezek közül, hogy az internet jelenlegi kontrollja valóban szétszabdalt és decentralizált, ám – a világháló létrejöttének folyamatából következően – az ellenőrzés jogát döntő módon egyesült államokbeli szervezetek és cégek végzik, így az USA ipari, kormányzati és civil képviselői nyilvánvalóan ezt a kiemelt helyzetet is féltik, amikor az ITU törekvéseivel szembeszállnak. A nagy küzdelmek például e törésvonal mentén zajlanak majd le várhatóan, ugyanis például Kína és Oroszország is a változtatások mellett van, és épp az amerikai túlsúlyra panaszkodnak (emellett az említett országok és még mások is, például egy arab koalíció, erősebb jogosítványokat akarnak a politikai okokból bevezetett tiltások alkalmazására is). Ugyanakkor az is igaz, hogy ha a globális rendszer felügyelete miatti konfliktusok nemzeti szinten történő megoldását favorizálják a résztvevők, akkor a fragmentáció felé való lépéssel pont azt szüntethetik meg, ami az internet eddigi legnagyobb előnye volt: a határokon átívelő, nemzetfüggetlen működést.
A netsemlegesség vége?
A másik komoly tétje a konferenciának az úgynevezett netsemlegesség megmaradása, vagy pedig megtörése. Korábban az IT café is rendszeresen beszámolt azokról a törekvésekről, melyek a nagy szolgáltatókhoz köthetőek, és amelyek szerint a nagy forgalmat generáló cégeket másképp kellene kezelni az interneten, mint másokat, nevezetesen: az olyan oldalak gazdái, mint a YouTube, a Netflix stb. fizessenek külön díjat a kiemelkedő forgalmi terheléséért. Egy ilyen, általuk „minőségalapúnak” nevezett modell bevezetése mellett már jó ideje harcosan kiáll egy európai szolgáltatói összefogás is, amelynek tagja többek között az Orange, a Telefónica és a Deutsche Telekom is. Amennyiben ebben az irányban a szolgáltatók kérésének megfelelően elmozdulás történik, az történelmi, minőségi változást hozhat az internet működésében.
A netsemlegesség töredezése nyilvánvalóan nem érdeke a világ egyik legbefolyásosabb internetes vállalkozásának a Google-nak sem, így érthető az ellenkampányuk, melyben a jelenleg a cégnek dolgozó, „internet-evangélistaként” szereplő Vint Cerf, a világháló megteremtésében annak idején kulcsszerepet játszó szakember is megszólalt. Vint Cerf határozottan ellenzi a nemzeti, illetve centrális intézmények által történő ellenőrzést és felügyeletet, az ilyen típusú kontrollt az internet szellemiségével ellentétesnek találja, a közösségi munkát és a netes szabadságot félti tőle, emellett a fejlődés gátjának is tartaná.
