Frissítés: a hír végén olvasható Zsakó László, a helyettes csapatvezető kommentárja.
A Neumann János Számítógép-tudományi Társaság honlapján a magyar csapat vezetői, Horváth Gyula és Zsakó László számoltak be a 2013. évi Nemzetközi Informatikai Diákolimpiáról, melyet az ausztráliai Brisbane-ben rendeztek július 6. és 13. között.
A versenyen 81 ország 299 versenyzője vett részt, a magyar diákok eredményei:
55. Weisz Gellért (ezüstérem) – Fazekas Mihály Gimnázium, Budapest
104. Nagy Vendel (bronzérem) – Fazekas Mihály Gimnázium, Debrecen
209. Simig Dániel – Fazekas Mihály Gimnázium, Budapest
213. Leitereg András – Veres Péter Gimnázium, Budapest
(Az első 25 kapott aranyérmet, a következő 50 ezüstöt, majd 75-en bronzot: az igazi sorrendet az elért pontszámok adják, amelyek a linkelt táblázatban olvashatók.)
A magyar csapat vezetőinek értékelése szerint:
…a verseny mind szakmailag, mind szervezésileg az eddigi leggyengébb olimpiának tekinthető. A Nemzetközi Informatikai Diákolimpián most próbálkoztak először a teljes visszajelzéses online értékelő rendszerrel (amely a tavalyi magyarországi Közép-Európai Informatikai Diákolimpián teljes sikerrel szerepelt), ami sajnos az első versenynapon kb. félidőben összeomlott, a versenyzők sajnos ettől kezdve semmilyen visszajelzést nem kaptak megoldásaikról. Ez csapatunk két tagját nem nagyon zavarta, a másik kettő eredményén azonban meglátszik ez a probléma. A második versenynapon a szervezők egy kiszavazott feladatot úgy mentettek meg, hogy a verseny kezdete előtt néhány órával módosították. Ennek következményeként több hiba is fellépett, emiatt a megoldások egy részét többször újraértékelték, még a verseny lezárta után is.
Ám a vezetők a magyar eredményekkel sem elégedettek, mivel ezek ugyan megfelelnek a sokévi átlagnak, de határozottan gyengébbek, mint ahogyan a 90-es években teljesítettek a magyar diákok. E lecsúszás okait elemezve a szakemberek rámutatnak:
…az olimpiával párhuzamosan megrendezett konferencián egyértelműen kiderült, hogy a nálunk jobban szereplő országok (az USA kivételével) lényeges több időt fordítanak az informatika, s azon belül is a problémamegoldás tanítására, mint a magyar közoktatás. Minden korábbinál egyértelműbbé vált, hogy nem Nyugat-Európát kell példának tekintenünk, hanem a távol-keleti országokat, illetve a szovjet utódállamokat. Emiatt nekünk a központi felkészítésen olyan témákkal kell foglalkoznunk, amelyek ezekben az országokban hivatalos tananyagok, s a központi felkészítést sokkal magasabb szintről kezdhetik. De a megismert szakirodalmak alapján az USA és Nagy-Britannia is jelentős erőfeszítéseket tesz, hogy az informatika oktatásában az Information Technology – Computer Science arányát az utóbbi javára tolja el, azaz előtérbe helyeznék a technológiával szemben a problémamegoldó gondolkodásra nevelést az informatika oktatás minden szintjén (az általános iskolától a nem informatikai felsőoktatásig).
A közepesnek számító eredmények hátterében a szakemberek szerint az áll, hogy a magyar tehetséggondozó rendszer is lemaradásban van, és ehhez jön, hogy a kiválasztott tehetséges diákok olimpiai felkészítésére sokkal kevesebb időt és energiát tudnak fordítani, mint akár a környező, volt szocialista országokban, ahol mindenütt magasabb színvonalú ez a támogatás, mint nálunk.
Frissítés: Időközben sikerült elérnünk Zsakó Lászlót, a diákcsapat egyik felkészítőjét, aki 1985 óta foglalkozik ilyen munkával. Rákérdeztem arra, hogy túl erősnek találja-e, hogy "kiábrándítónak" neveztem a címben az eredményt. Zsakó László erre azt felelte, hogy bizonyos szempontból igen, mivel az európai rangsorban a magyar csapat még mindig jó, hatodik-hetedik helyen végzett, ám ha a 2000 előtti eredményeket nézzük, akkor mindenképpen visszaesés tapasztalható. A szakember elmondta, hogy az 1990-es években nem volt rendkívüli az aranyérmes kategória elérése (egy táblázat alapján: Turányi Zoltán 1991-ben harmadik, 1992-ben Péter László megosztott első, 1995-ben Kovács Gábor harmadik lett a versenyen). Zsakó László úgy véli, hogy a lemaradásunk a 2000-es év körül kezdődött meg (korábban az országok rangsorában az ötödik-hatodik helyet foglaltuk el, most körülbelül a huszadikat), és ennek két oka van.
Egyrészt bizonyos országok hallatlan energiát, időt és pénzt fektetnek a kiválasztott versenyzők képzésébe. Ezt a szakember nem látja teljes mértékben követendőnek és követhetőnek, hiszen például az oroszok a tehetséges gyerekeket kiveszik az oktatásból, és a versenyre egy teljes éven át úgy készítik őket, hogy csak és kizárólag informatikával foglalkoznak. A másik okot viszont sokkal súlyosabbnak tartja a felkészítő tanár: szerinte az informatikaoktatás általános színvonala folyamatosan romlik az elmúlt évtizedben, így még a kiválasztott tehetséges diákok számára is olyan felzárkóztató oktatást kell tartani, ami elrabolja az időt a különleges, a versenyre felkészítő feladatoktól. Zsakó László ez ügyben nem optimista, úgy véli, a magyar általános és középiskolákban az informatikaoktatás a közelmúlt intézkedései nyomán még inkább visszaszorul, így a kiemelkedő képességű gyerekek nem kapják meg azt az alapképzést, amely biztosítaná számukra, hogy megismételjék az 1990-es évek eredményeit.
