Hirdetés

Rábízhatjuk-e a politikusokra az adatainkat?

A brit kormány tegnapelőtt hozta nyilvánosságra azt a tervet, melyet Orwell hazájában természetesen „Nagy Testvér-tervnek” hívnak, s melynek részletei már korábban kiszivárogtak. Az előzetes híresztelések annyiban tévesnek bizonyultak, hogy – legalábbis a bejelentett intézkedések értelmében – a kommunikációs aktusok tartalmát sem monitorozni, sem tárolni nem fogják, „csak” a résztvevők és az akciók adatait rögzítik.

Október 15-én Jacqui Smith belügyminiszter jelentette be, hogy a kormányzat a növekvő terrorfenyegetettség miatt olyan nagyszabású projektet indít útjára, melynek keretében a jelenleginél sokkal alaposabban fogják megfigyelni az országban a telefonhívásokat, az e-maileket és az internetes böngészéseket, s a begyűjtött adatok tárolására egy nemzeti adatbázist is létrehoznak. A törvényi változtatások az EU direktívájának teljesítése érdekében jönnek létre. Az erről szóló rendelkezéseket egy törvény tartalmazza (Communications Data Bill), melyet decemberben fognak beterjeszteni.

Hirdetés

A miniszter elmondta, hogy az adatbázisban a telefonbeszélgetések tartalmát, az e-mailek szövegeit nem tárolják, csak a hívó felet, a tárcsázott számokat, mobiltelefon esetében a telefonálás helyét, illetve az e-mailek feladóit és címzettjeit, a meglátogatott weboldalakat, valamint ezen kommunikációs aktusok időpontját.

Az eddigi szabályozás szerint az arra illetékes testületek kérhették a szolgáltatóktól ezeket az adatokat (tavaly 500 ezer ilyen kérés érkezett), ha – szól a túl általános megfogalmazás – mindezt törvényes célból teszik, s az elérendő célhoz mindez elengedhetetlenül szükséges. A szolgáltatók eddig önkéntesen tárolták az adatokat egy évig, ám már eddig is folyamatosan panaszkodtak az ügyintézés és a tárolás költségei miatt. A jövőben nem önkéntes lesz az adattárolás, hanem kötelező, s ezeket az adatokat továbbítaniuk kell a kormányzatnak (a jelenlegi mennyiséget figyelembe véve ez egybillió e-mailt, illetve 60 milliárd telefonhívást jelent évente).


A GCHQ központja

Több befolyásos közéleti szereplő, politikus mellett a tervezetet keményen bírálta Lord Carlile of Berriew is, aki 2001 óta a terrorizmus elleni küzdelem intézkedéseinek jogszerűségét felügyeli ombudsmanként. Lord Carlile „ijesztőnek” nevezte az adatbázis „kidolgozatlan ötletét”, mely komolyan fenyegeti a magánélet sérthetetlenségét. A politikus hiányolja azokat az ellenőrzési eszközöket, melyek a visszaélések kivédésére szolgálnának, például, hogy csak egy adott ügy kapcsán, bírósági engedéllyel lehessen kutatni az adatbázisban – úgy tűnik, bár ez még nem biztos, hogy a belügyminiszter adja majd ki az engedélyeket. A lord úgy véli, hogy rossz irány az, ha országa az USA sokat vitatott gyakorlatánál is messzebbre megy a megfigyelés terén.

Hasonlóképp vélekedik Richard Thomas, brit adatvédelmi biztos is, aki szerint egy ilyen adatbázis léte már önmagában állandó kockázatot jelent, mivel bármikor fennáll az esélye annak, hogy az érzékeny adatok rossz kezekbe jutnak.

Az ellenzék egyik képviselője, Chris Huhne pedig határozottan kijelentette, hogy a múltban már többször bebizonyosodott, hogy miniszterekre egyszerűen nem szabad ilyen kényes adatokat rábízni.

A rendszer életbe lépése után a szolgáltatóknak az adatokat a Belügyminisztériumba kell továbbítaniuk, s legalább két évig kell tárolni őket. Az adatbázis gazdáját egyelőre még nem nevezték meg, jelenleg a kormányzat központi elhárítási szervezete, a GCHQ (Government Communications Headquarters) irányítja az előkészítő munkálatokat.

Hirdetés

Azóta történt

Előzmények