Ahogy apáink mondták volna: kihúzta a cipőből a dúsgazdag informatikai nagyvállalatok vezetőit egy újságcikk szerzője, aki szerint az informatika nem képes többé exkluzív erőforrásként versenyelőnyhöz juttatni felhasználóit.
Egy éve még csupán egy volt a sok informatikai szakújságíró közül Nicholas Carr, a Harvard Business Review (HBR) munkatársa, ám akkor írt egy cikket – amelynek alapján hamarosan egy könyvet készül megjelentetni –, amelyben azt állította, hogy az informatika nem számít többé. Az írás címe angolul olyan szóviccet tartalmazott, amely felerősítette, még provokatívabbá tette a mondanivalót, hiszen az angolban az élettelen dolgok általános alanyául szolgáló "it" helyén szerepeltetette az "IT"-t, az information technology rövidítését. Így a cím ez lett: IT doesnt' matter. "Úgy gondoltam, kicsit felkavarom az álló vizet" – idézi a cikkéről nyilatkozó szerzőt a The Economist. Ami azt illeti, az írás hatása inkább egy másik mondással jellemezhető, nevezetesen szelet vetett és vihart aratott. Nagyvállalatok informatikai főnökei kérték meg egyik munkatársukat, hogy sürgősen szerezzen egy példányt a HBR kritikus számából, és ugyanezt tették a nagy informatikai cégek vezetői és piaci elemzők is. A kritikusok megjelentették cáfolataikat, a támogatók helyeslő véleményüket – Carr kolléga hetek alatt a legvitatottabb személyiség lett az it-szakmában, "hívei" és "ellenfelei" erősen készülnek a boltokba kerülő könyv nyomán várható éles szócsatára.
Az informatikai ipari vezetők sértettségének oka az elmúlt tíz év nagy hullámcsúcsa és -völgye közti ellentmondásban keresendő. Az egyik legelszántabb kritikus, Scott McNealy, a hálózati rendszerek fejlesztésének egyik vezető cége, a Sun Microsystems első embere talán az egyik legjobb példa erre. Vállalkozását az egekig emelte az internetgazdaság fellendülése, az elmúlt három évben, az it-ágazat mélyrepülése idején azonban kétségbeesetten kereste a válaszokat a számítástechnika hasznait illetően szkeptikussá vált fogyasztók és a befektetők kérdéseire. McNealy nyílt vitára hívta Carrt egy internetes weboldalon – a pengeváltás címéül a "Sun does matter" címet (A Sun számít) választva –, ám az olvasottak alapján még a közönség vele egyetértő tagjai is kétkedésüknek adtak hangot azzal kapcsolatban, hogy az it-vezér vajon egyáltalán olvasta-e az ominózus cikket.
Ez utóbbi azért lehetett feltűnő, mert Carr érvei egyszerűek, mégis kifinomultak és igen-igen fajsúlyosak. A szakíró nem tagadja, hogy az informatika képes gyökeresen átformálni teljes gazdaságok működését, társadalmak életét. Éppen ellenkezőleg: úgy véli, az it szerepe a gőzmozdonyéhoz, a vasútéhoz, az elektromosságéhoz, a távíróéhoz, a telefonéhoz, a motorizációéhoz és más olyan technológiákéhoz hasonlít, amelyek átalakították a világot, amelyben élünk. Ennek megfelelően az informatika értékesítésére alapuló üzleti tevékenység szempontjából Carr szerint az it nagyon is számít. Egy dolog azonban az a hatás, amelyet az említett technológiák, köztük a számítástechnika az egész gazdasági-társadalmi rendszerre tesznek, és egy másik, amit az egyes vállalatok működésére gyakorolhatnak. Az elektromosság példáján jól szemléltethető ez a különbség. Amíg csak néhány vállalat rendelkezésére állt ez az erőforrás, addig ezek ennek köszönhetően lényeges lépéselőnyre tehettek szert versenytársaikkal szemben. Amikor azonban az áramellátás társadalmi infrastruktúrává, és ezzel bárki számára lényegében azonos feltételekkel elérhetővé vált, megszűnt az előbbi, az exkluzivitásból fakadó üzleti hatása. Innentől kezdve a termelés, a szolgáltatás átlagos tényezőjévé lett, olyanná, mint a nyersanyag-utánpótlás vagy az irodai eszközök beszerzése; egy költség lett, amellyel számolni kell, illetve amelyet más kiadásokhoz hasonlóan a lehető legalacsonyabb szinten kell tartani - megszűnt olyan eszköz lenni, amellyel a versenytársak nem rendelkeznek, és amely velük szemben így kizárólagos előnyt biztosít, különleges üzleti lehetőséget kínál.
A komputerhardverek és -szoftverek Carr szerint ehhez hasonló utat jártak be mostanáig. Példát ad erre az American Airlines esete, amelynek évtizedekig stratégiai előnyt biztosított versenytársaival szemben, hogy egyedüliként a légiiparban számítógép támogatta foglalási rendszert vezetett be 1962-ben. Idővel aztán az ágazat más cégei lemásolták a technológiát, sőt annál jobbakat vezettek be, és ma már szinte "dobozos" szoftverként megszerezhetők hasonló megoldások. Napjainkban legfeljebb időleges előnyhöz juthat egy vállalkozás azzal, ha bevezet egy új komputerrendszert, más szóval az informatika csatlakozott elődeihez, azokhoz a technológiákhoz, amelyek egy időben forradalminak, különlegesnek számítottak és csak némelyeket segítettek, ám mostanra bárki számára elérhető közszolgáltatássá váltak. Ebben az értelemben tehát, az egyes cégek nézőpontjából a számítástechnika nem számít többé - mármint exkluzív, versenyelőnyt biztosító tényezőnek.
Carr kritikusai azzal érvelnek, hogy míg a hardverek terén minden bizonnyal igaz a hasonlata, a szoftverekkel más a helyzet. Utóbbiak olyanok, mint a költészet vagy a zene – állítják –, a műfaji sajátosságokon belül végtelen számú egyedi alkotás létrehozására adnak lehetőséget, s ezért mindig bennük rejlik az esélye különleges termékek létrejöttének. Carr válasza szerint nem az a fontos, hogy egy különlegesen képzett és ötletes programozó milyen szoftvert hoz létre egy fejlesztőközpontban, hanem az, hogy a rivális vállalkozások milyen gyorsan másolják le azt, vagy mennyi időn belül hoznak létre ahhoz hasonló programot. Ráadásul manapság egyáltalán nem arról "zenél" a szoftveripar, hogy milyen "eredeti alkotásokkal" tudja meglepni "közönségét", hanem arról, hogy a felhasználó vállalatok jelentős része dühödten kínlódik az internetboom idején vásárolt drága, túlbonyolított, hibáktól hemzsegő it-rendszerével, és rájött, hogy akkor jár a legjobban, ha lecseréli azt egy tipikus, "dobozos" erőforrás-tervezési megoldásra, amely ugyan egyszerűbb, de elterjedtebb, kipróbáltabb, letisztultabb, hibatűrőbb, mint az egyedi fejlesztésű szoftverek. Ha egyáltalán létezik még az informatikai rendszerek testre szabása, azt a felhasználók tanácsadókkal végeztetik el a standard programcsomagokon, és a segítők, ugye, másoknak is segítenek, azaz egymással egyébként versengő ügyfeleiknek is átadják tapasztalataikat.
Hangsúlyozni kell, hogy nem valamiféle elvont, tudományos vitáról van szó. Carr szerint mivel az informatika nem képes többé stratégiai előnyt biztosítani egy cégnek a piaci versenyben, a vállalatok it-főnökei jól teszik, ha újabb és újabb kunsztok beszerzése helyett az infrastruktúra-költségek csökkentésére, a vírusvédelemre és más biztonsági kérdésekre helyezik a hangsúlyt munkájukban. Ami azt illeti, a megszólítottak éppen ezt tették az elmúlt három évben, és ez a cégvezetőknek is tetszett. Talán csak arra volt szükség, hogy ehhez megfelelő "ideológiát" szolgáltasson valaki nekik.
Szerző: Komócsin Sándor (Napi Gazdaság)
(*) Carr nem esik hasra attól a sok "izgalmas" újdonságtól, például vezeték nélküli kütyüktől, rádiófrekvenciás azonosítóktól, amivel a technológiai ipar évről évre meglepi a felhasználókat. Hiába teszik ezek jószerével "intelligens" eszközökké a gyógyszertablettákat, a jégszekrényeket, a mobiltelefonokat és szinte minden egyebet, a kérdés itt is az, mint az informatikával általában: vajon csak bizonyos gyártóknak elérhető, exkluzív erőforrások ezek, vagy nyílt, nagy tömegben előállítható, lemásolható technológiák.
