Az egyiknek sikerül, a másiknak citrom


Kieran O’Neill, a ma 19 éves nagy-britanniai, bathi egyetemista 2003-ban még nemigen gondolt arra, hogy nagy üzletet csinálhat majd egykor az általa létrehozott weboldallal, hiszen csak az volt a célja, hogy megmutassa barátainak az általa készített flash-animációkat. Az oldal híre hamar elterjedt, s egyre csak szaporodtak rajta a humoros videók – még jóval azelőtt, hogy a YouTube piacra lépett volna. A növekvő népszerűséget meglovagolva O’Neill elkezdte fejleszteni vállalkozását, s nemsokára a hirdetésekből számottevő jövedelemre tett szert. Kevéssel ezek után már napi ötvenezer látogatót számlálhatott, s a „vicces videók” kategóriában a Google-nél az első számú oldalként tartották számon.

A fejlődés oda vezetett, hogy a honlapnak idén márciusban már 1,1 millió egyedi látogatója volt, így elkezdtek áramlani a megvételi szándékot tartalmazó ajánlatok, leginkább az Európában is terjeszkedni kívánó amerikai vállalatoktól, de O’Neill mindegyiket visszautasította, még Brad Greenspant, a MySpace egyik korábbi befektetőjét is kikosarazta. Ám miután három hetet töltött San Franciscóban, most megadta magát, s elfogadta a Handheld Entertainment ajánlatát, s 630 ezer fontnyi (körülbelül 232 millió Ft) részvényért és készpénzért átruházta a tulajdonosi jogokat.

A pénzét további saját fejlesztésekbe fektető fiatalember nem látszott különösebben szomorúnak, hogy egy olyan ötlettel, melyet ő már korábban megvalósított, a YouTube alapítói milliárdosok lettek, míg ő a sajátjáért ehhez képest csak „bagót” kapott. Mint elmondta, őt eredetileg csak a megoldandó technológiai probléma érdekelte, s tetszett is neki a YouTube, amikor elindult, de hát az ő oldala akkor még nagyságrendekkel nagyobb volt annál. Később pedig a továbbfejlesztéshez neki már nem állt rendelkezésére az a hatalmas tőke, mellyel a fejlesztésbe befektető YouTube-tulajdonosok meghódították a piacot.

Azóta történt

Előzmények