Elmondható, hogy gyakorlatilag egyhangú elutasítás fogadta az Artisjus közleményét, mely szerint a telefonmemóriák, a hordozható zenelejátszók és a merevlemezek mellett a pendrive-okra is rákerül a jogdíjfizetést jelző hologramos matrica. A lépéssel kapcsolatban felmerült néhány kérdésnek járt utána Hargitai Miklós, a Népszabadság újságírója, s ma címlapos írásban osztotta meg információit az olvasókkal.
Hargitai természetesen azzal kezdi elemzését, hogy bár számos tartalom-előállító (például egy újságíró is) követelhetne jogdíjat – mondjuk egy internetes letöltés miatt –, azonban ennek a jogérvényesítésnek igazából csak egy erős lobbicsoportja létezik, a zeneiparé. Bár az Artisjusnak van írói osztálya is, az jól látható, hogy döntő mértékben zenei jogkezelést végeznek. S mindez nem kevés bevételt termel: az Artisjus honlapján található beszámoló szerint 2007-ben csaknem 13 milliárd forint folyt be a jogdíjakból, s ebből a zenei tartalmak miatti több mint 8 milliárd. A beszedett összeg 30 százalékát más szervezeteknek adják át, akik maguk gondoskodnak a szétosztásról. A működési költségre 18,3 százalék (kb. 2,38 milliárd forint) jut, szociális és kulturális célokra 3,9 százalékot (kb. 507 millió forint) szántak, közvetlenül vagy közvetve tehát 77,8 százalékot (10,11 milliárd forint) osztottak vissza a képviselteknek. A részletes adatokat tartalmazó mellékletek sajnos nem kerültek fel a honlapra.
A Népszabadság által megkérdezett szakértők szerint az új illetékek akár 50 százalékkal is megnövelhetik az Artisjus mögött álló kiadók és szerzők jogdíjbevételeit. Ám ugyanezen szakértők azt is állítják, hogy ezzel a lépéssel „a kiadói szakma az utolsó hivatkozási alapját is elveszíti, hogy az internetes zeneletöltés, a fájlcsere és a többi »kalózkodási« forma miatt siránkozzon: mivel minden letöltött szám előbb-utóbb valamilyen megadóztatott memóriára kerül, a kassza mindenképpen a zeneiparnál csenget majd, akkor is, ha a forrás látszólag ingyenes volt – ráadásul minden józan számítás szerint jóval gyakrabban, mintha ténylegesen az eladott zenék után kasszíroznának”.
Igen érdekes a minisztériumi jóváhagyás története is. A szerzői jogi törvény közös jogkezelésről szóló fejezete ugyanis ezt tartalmazza: „A kultúráért felelős miniszter a díjszabásról annak kézhezvételét követően haladéktalanul véleményt kér a jelentős felhasználóktól és a felhasználók érdekképviseleti szervezeteitől…”. A Népszabadság kérdésére a tárca azt válaszolta, hogy a „díjszabást véleményezte a FOTOMKE (Fotótermékek Magyarországi Képviselőinek Egyesülete) amely egyetértett az abban foglaltakkal. A minisztérium ezen túlmenően a Magyar Telekom Nyrt.-nek és a HRP Hungary Kft.-nek küldte el a tervezetet, de egyikük sem válaszolt. A negyedik véleményező, a DIGIT-E Egyesület jelezte, hogy nem ért egyet az új díjszabással.”
Magyar Telekom Nyrt. és a HRP Hungary Kft.: nekik vajon miért küldték el a tervezett díjszabást? Ők melyik kategóriába esnek bele: jelentős felhasználók vagy a felhasználók érdekképviseleti szervezetei?
