A Kaliforniában folyó nagy perben az Apple már többször hivatkozott belsős termékfejlesztési dokumentumokra, melyek állításuk szerint a napnál világosabban bizonyítják, hogy a Samsung tudatosan és szándékosan másolta le az iPhone formatervezési és funkcionális megoldásait. Ezekből eddig ügyesen adagolva csak részleteket tettek közzé. A Samsung mindeddig azzal védekezett a napvilágra került részletek alapján, hogy ilyen elemzéseket, amikor a versenytárs termékeivel vetik össze saját terméküket, minden, az okostelefon-iparban érdekelt cég készít, vagyis bevett szokás.
Az Apple tegnap elérkezettnek látta az időt, hogy egy 2010-ben készült Samsung-jelentést közzétegyen. Ne felejtsük el azt sem: egy ilyen, a média számára hozzáférhető anyag miatt a befolyásolás szándéka alapján a Samsungot az Apple már bepanaszolta a bírónőnél! (Alább beágyaztam a Scribdről a dokumentumot, de ott jelenleg szerverproblémák vannak, ezért valószínűleg csak később lesz hozzáférhető. Addig is a pdf letölthető innen.)
Elég nyilvánvaló, hogy az Apple ezt az anyagot óriási dobásnak szánja, amire van is némi alapja, hiszen a dokumentumból látszik, hogy a Samsung fejlesztői az iPhone-hoz mérik saját készülékeiket, és azon agyalnak, hogy miként lehetne az Apple láthatóan bevált megoldásai alapján javítani, hogy felvehessék a versenyt.
Ám mielőtt kinyilvánítanánk valami sommás véleményt, melyet hirtelen felindulásból megfogalmazunk, le kell egy kicsit lassítani a dokumentum értelmezéséhez.
Egyáltalán: felhasználható?
A közzétett irat hitelességét többek között a Samsung egyetértő hallgatása is bizonyítja, bár – természetesen – a hozzáférhető változat angol fordításáról van szó. Ugyanakkor tudomásom szerint eddig még senki nem kérdezte meg, hogy az elemzéshez vajon hogyan jutott hozzá az Apple? Nagyon nem valószínű, és jel sem utalt rá, hogy a Samsung nyújtotta volna be. Akkor viszont felmerül a kérdés, hogy valóban tényleg jogszerű-e a felhasználása. Ez bizonyosan szóba kerül még az eljárás során, hiszen az amerikai jogrendszerben is semmis, a perben nem számító bizonyíték az, amit nem tiszta módon szereztek – ettől persze a sajtót egy ilyennel még lehet befolyásolni.
A másik fenntartást már sokkal fontosabb. A lényeg az, hogy igen nehéz határozott véleményt megfogalmazni a több mint százoldalas dokumentum végignézése után, mivel elsőre vélhetően a szimpátia alapján hoz az ember döntést. Ha az Apple felé hajlunk, akkor egyenesen kimondhatjuk, hogy a Samsung mérnökei egy előttük járó technológia megoldásait másolják, ha a másik oldalra vagyunk elkötelezettek, akkor azt, hogy ilyen a verseny: a Samsung mérnökei a konkurens megoldásait látva kijelölték azokat a pontokat, ahol a gyártónak változtatnia kell, hogy állja a versenyt.
Alkalmatlan rendszerben rossz válaszok születnek
Az teljesen biztos, hogy hasonló elemzések százával születnek az IT-ipar gyorsan változó szegmenseiben. Jelen esetben a „másolás” és a „szabadalom” szavak értelmezésén van a hangsúly. Vagyis visszatértünk a kezdeti kérdéshez, hogy a nagy per tétje nem az Apple és a Samsung vetélkedése, hanem a szabadalmi rendszer működése. A százvalahány oldalon végigrágva magunkat két, egymást ütő élményben van részünk. Egyrészt a koreai mérnökök valóban azt mondják a legtöbbször, hogy az Apple megoldása jobb, azt kéne követni, vagy legalábbis a felmerülő gondokra hasonló megoldásokat kell találni. Ám ezek többsége olyan változtatás, melyekről kérdés, hogy önmagában valóban innováció-e (a dokumentumból kedvencem az ikonok lekerekítésének vizsgálata…).
Véleményem szerint az, aki nagy tehertétel elé néz, az az Apple, és nem a Samsung. A Samsung valóban sok elemet átvett tőlük – mondjuk: másolt –, ám ezek önmagukban majdhogynem értékelhetetlenek, csak akkor, ha az Apple által kitalált, átgondolt és következetesen védett rendszerben nézzük a helyüket.
Az ökoszisztéma a truváj, nem a részletek
Valahol itt lehet a bibi. Az Apple a szabadalmait az egyes megoldásokra jelenti be főként, és ezek önmagukban a legtöbb esetben roppant nevetségesnek hatnak még a szakmabeliek számára is, hiszen a készülék téglalap alakjáról, a menükről, az ikonok képéről, a képernyő arányairól stb. szólnak, pedig az a valóban jelentős mértékben megkülönböztető jellegzetesség, ami az Apple-t azzá teszi ami, az nem a részletekben, hanem a részletek összefüggő egészében rejlik. Nagyon úgy tűnik, hogy a jelenlegi szabadalmi rendszer alkalmatlan a Steve Jobs által kitalált koncepcióval történő együttműködésre. Ennek következménye, hogy egyrészt az Apple a részletek levédésével és az azok miatti perlekedéssel lejáratja magát, hiszen szétszedve nevetségesek az érvek. Másrészt a részleteket másoló vagy utánzó konkurensek jogosan hivatkoznak arra, hogy evidens, levédhetetlen megoldásokat próbál meg az Apple kisajátítani.
Igen, mert amit védeni kéne, az maga az Apple ökoszisztémája. Ám erre alkalmatlan a jelenlegi szabadalmi rendszer, így a szappanoperák folytatódni fognak: a mostani körülmények között egy szabadalmi perben az Apple-nek éppúgy igaza van, mint a Samsungnak, és fordítva. Róka fogta csuka.
