Valójában nem az a lényeg, hogy az Apple szoftverfejlesztője elhagyta-e a kaliforniai kocsmában az iPhone 4G prototípusát, vagy pedig egy újabb Apple-reklámkampánnyal állunk szemben – dehogyis ez a fontos. Valljuk be, igenis előfordulhat egy mégoly biztonságos rendszerben is, hogy az egyik felelős mérnök beleszeretve hónapok óta dédelgetett készülékébe, tényleg elviszi magával egy kiruccanásra, oszt’ ottfelejti. Ezt a lehetőséget nem lehet kizárni, emberek vagyunk. Ám – csak olvassuk végig az Apple-blogokat az elmúlt napokból – maximum a harmadik hozzászólásban előkerül az, hogy az cég marketingcsapata egy újabb reklámlehetőséget talált ki. S miért ne? Steve Jobs (vagy tanácsadói) évek óta zseniálisan csinálják azt, amit a bulvárból tanultak el: mindegy mit, csak beszéljenek a termékről, főképp a bevezetés előtt. Az a fontos, hogy, megalapozottan vagy nem, az Apple-párti vagy -ellenző felhasználók fejében megfordul az a gondolat, hogy PR-kampányról van szó bulvárköntösben.

Soha nem fogjuk tudni bizonyítani, hogy a mostani történet valójában kamu, reklámfogás, vagy nem. Ha igaz, akkor a vállalat minél hamarabb igyekszik majd elmosni az eseményt, hiszen az IT-cégek közül az Apple az egyik legérzékenyebb az ipari titkok kiszivárgására. Ha nem, és bújtatott médiakampányról van szó (mindegy mit, csak a sajtó írjon a következő generációs iPhone-ról), akkor meg azért, mivel a résztvevők elemi érdeke, hogy erről semmit se mondjanak el – beleértve a Gizmodót is, akik ugye állítólag egymillió forintnak megfelelő dollárt áldoztak be a szenzáció érdekében, amikor a nyilvánvaló jogi felelősségre vonást vállalták fel az orgazdaként megvásárolt prototípus ismertetésével.

Az embör gyanakszik. Még akkor is, ha ez a blog megint csak belesétál a vélt csapdába, és újra csak az Apple termékéről szól, beteljesítve ezzel a cég célját. Közvetlen bizonyíték azonban nincs, csak vélekedés.

Az nem meglepő, hogy a vállalat bejelentései még az iparágban elfogadottnál is merészebben hajlanak a médiashow felé (2006: It’s Showtime), de jöttek „szívességből” a cég érdekeit képviselő politikusok, Steve Jobs érdekes módon kiállt a másolásvédelem eltörlése mellett, erősítik a berögzült közhelyeket, bármilyen bulvár, nem vetik meg, a karizmatikus vezér súlyos betegségének és felgyógyulásának hírei nem kis reklámértékkel bírtak, az alkalmazásokat kínáló App Store tartalmainak megítélése gyakran vita tárgya, az Apple szigorú titoktartására igyekeznek ráerősíteni, az iPhone előre nem látott funkciókat képes felmutatni. Összességében nincs ebben semmi különös, más cégek is hasonló marketingstratégiákat alkalmaznak – gondoljunk csak arra, hogy a Microsoft termékei valahogy mindig „kiszivárognak” a megjelenés előtt. Ám az Apple abban nagyon jó, hogy – bár piaci részesedése messze elmarad a Microsoft vagy az Oracle adataihoz képest, hogy csak két nagyot említsünk – a kifejezetten elitkultúrát fenntartani kívánó cég mindig bekerül a szaklapokba. Vagy így, vagy úgy.

Szóval: mindegy, hogy a Gizmodo a valódi iPhone 4G-ért adott pénzt (ha adott egyáltalán), vagy nem. A lényeg, hogy (ahogy most én is) az Apple és termékei nevét írja le a sajtó sokszor. Tényleg, ahogy a hírben is írtam, érdekel valakit, hogy az az iPhone milyen? Hát nem nagyon, az elemzések majd a hivatalos bejelentés után, a tesztek során jönnek, de addig is: Apple, Apple, Apple. Ennyi. Akár akarták, akár nem, akár közük van ehhez, akár nem.