Alkatrész egy 3 éves üzleti notebookhoz? Ugyan már, ne álmodozzunk!

Az IT szektorral foglalkozó újságíróként az embernek elég rövid idő alatt lesz fogalma arról, hogy a fogyasztói társadalom elnevezés mit is takar valójában, hogy a garanciális ügyintézések, javíttatások, szükség esetén az alkatrészek beszerzése sok esetben hova tudnak fajulni. Korábban nem hiába szenteltünk cikksorozatot a fogysztóvédelem témakörének, erős személyes érdeklődésem mellett a napi szinten tapasztalt problémák is arra ösztönöztek, hogy kiemelt helyen kezeljük ezt a kérdést. Legutóbbi javíttatási kísérletem azonban olyan felháborító kudarcba fulladt, ami minimum egy blogbejegyzést kíván.

2010 őszén vettem a páromnak egy notebookot. A gyártó a világ egyik legnagyobbjának számított (és számít ma is), a megvásárolt modell pedig nem egy olcsó, belépő kategóriás darab volt, hanem az üzleti sorozat tagja, negyedmillió forintos árcédulával. A gép néhány hónappal ezelőttig tette a dolgát, majd a kijelző időnként elkezdett villogni, és az egyik bekapcsolás után már csak a fekete panelt bámulhattuk. Nincs ezzel semmi probléma, az ember persze nem örül neki, dehát tömeggyártás, hibás alkatrész, megesik az ilyen, vigyük szervizbe, ha portalanítják, jobb lesz, mint új korában. Így tettünk, kaptunk új panelt harmincegynéhányezer forintért, lévén a jótállás sajnos már lejárt. Mindegy, újra működött, a jobbik felem örült, én pedig lezártnak tekintettem az ügyet.

Nagyobbat nem is tévedhettem volna.

A kijelző újra elsötétült. Kiderült, hogy nem is a panel a hibás, hanem az LVDS kábel kontakthibás valahol, és az vágja tönkre a panel háttérvilágítását egy idő után. Őszintén szólva ennek kezdetben örültem, mert tudtam, hogy elég olcsó alkatrészről van szó, így gyorsan kicserélik majd a hivatalos márkaszervizben, és nekem nem kell hetekig bámulnom a szomorú őzikeszemeket otthon.

 

Január 2-án váltottam néhány levelet a szerviz egyik alkalmazottjával, és ekkor jött az első pofon: A kábel várható szállítási ideje 15-20 munkanap. Nyeltem egyet, de rábólintottam a megrendelésre, és vártam. Egészen tegnapig, amikor írtam egy udvarias érdeklődő levelet. Ma délig nem jött válasz, ezért inkább telefonáltam. Jött a második pofon, ami inkább egy holttérből érkező parasztlengő volt: A gyártó “checking with supplier” visszaigazolást küldött a rendelésre, ami selyembe burkolt megfogalmazás arra, hogy az alkatrészből nincs és nem is lesz több. A megdöbbenésből felocsúdva elkezdtem érdeklődni más szervizeknél, kereskedőknél, és nem akartam hinni a fülemnek. A nagy, neves gyártó nem szállít többet ebből az alkatrészből.

Sosem szerettem a notebookokat, azért, mert a méretbeli korlátok miatt a javításhoz spéci alkatrészek kellenek. De azt álmomban sem gondoltam volna, hogy egy 3 éves üzleti modellhez a gyártó megszünteti az alkatrészellátást. Még egyszer. Üzleti notebook, nem egy ragasztóval összefogott retinás MacBook Pro.

Itt tartunk tehát most. Nekiállhatok bontókat felhajtani, aukciós oldalakat túrni, hátha úgy nem kell kidobni egy negyedmilliós számítógépet, csak azért, mert a világ egyik legnagyobb PC-gyártója szerint 3 éves notebookja ma már csak elavult ócskavas. Így kell vásárlói lojalitást építeni.

Ahogy a tanult angol mondaná: Üzleti my ass.

Előzmények