Az egyes szoftvervállalatok érdekeit képviselő Business Software Alliance (BSA) a héten ismertette az IDC piackutató friss jelentését a kalózszoftverek elterjedtségéről. Ennek konklúziója, hogy tavaly a személyi számítógépeken – azaz asztali és hordozható klienseken – világszerte használt illegális programok aránya egy százalékponttal, 35 százalékra csökkent, az iparágnak okozott veszteség ugyanakkor – a piac növekedése és a dollár árfolyamának gyengülése miatt – 29 milliárd dollárról 33 milliárdra nőtt. Magyarországon azonban nem érvényesült a globális és a régió más országaiban is jellemző trend: hazánkban – több éve tartó folyamatos visszaesés után – 2 százalékponttal, 44 százalékra nőtt 2004-ben az üzleti célra használt törvénytelen másolatok aránya – mutatott rá a BSA Magyarország.

Hírünk megjelenését követően lapunkhoz is eljutott Tőzsér Zoltánnak, az egyebek mellett jogtisztasági auditokat is immár tíz éve végző Tőzsér és Máriás Szoftver Iroda Kft. ügyvezetőjének nyílt levele, melyben a szakember kifogásolja a jelentés módszertanát és annak sommás ítéleteit. Tőzsér szerint legalábbis felelőtlenség azt állítani, hogy Magyarország az elvetemült szoftvertolvajok országa lenne.

Mint levelében írja, az országos szinten forgalmazott vagy működő számítógépek és szoftverek számát és összetételét – ezekre az adatokra alapoz az IDC-kutatás – a pontos információk hiánya miatt csupán erős közelítéssel lehet megbecsülni, hiszen számos olyan tényező van, melyeket a hivatalos felmérések nem vesznek, nem tudnak figyelembe venni. „A Tőzsér és Máriás Szoftver Iroda idén pontosan tíz éve végez szoftverjogtisztasági felméréseket és ezen belül szoftverleltárakat a legnagyobb hazai cégeknél. Mindezek után [...] sem mernénk jóslatokba bocsátkozni az egyes – általunk nem ismert - vállalatok számítógépén lévő szoftverek számáról és értékéről” – fogalmaz levelében. Egy ilyen bizonytalan alapokon nyugvó statisztikából messzemenő következtetéseket levonni pedig felelőtlenség – mondja.

A szakember szerint az IDC-BSA-jelentés fontos tényezőket hagy figyelmen kívül. Ilyen például a Linux érzékelhető előretörése, vagy az a tény, hogy Magyarországon nem csupán ún. dobozos szoftverek, játékok kerülnek forgalomba, hanem ettől darabszámban ugyan elmaradó, ám értékben jóval jelentősebb termékek is. Ilyenek többek között a vállalatirányítási rendszerek (SAP, Oracle, Scala stb.), a hálózatmenedzselő szoftverek (Unicenter, Tivoli, ZEN stb.), a célszoftverek (atomerőmű, légi irányítás, honvédségi alkalmazások stb.), a háromdimenziós tervezőprogramok vagy a termelésirányításban használt szoftverek. Ezeknek a jogtisztasági mutatója – állítja Tőzsér – rendkívül magas, közelít a 100 százalékhoz.

„Ezen szoftverek licencdíja (vagy legalább ezek nagyságrendje) sejthető, és könnyen kiszámítható, hogy ezekkel szemben hány dobozos irodai szoftver vagy játék illegális másolása lenne »szükséges« a tanulmányban jelzett illegalitási mutatók eléréséhez” – írja.

Tőzsér kifogásolja az IDC-jelentés címét is (Globális szoftverkalózkodási tanulmány), mivel az nem az összes, csupán az asztali és hordozható PC-ken használt szoftvereket, azoknak is csak egy részét vizsgálja. Ezzel szemben szervereken, mainframe rendszereken, mobiltelefonokon, személygépkocsikban, televíziókban, mikrohullámú sütőkben, ATM-ekben és számos egyéb berendezésben használnak programokat, melyekről az anyag nem tesz említést.

Lapunk kérdésére Tőzsér elmondta: ő csupán arra kívánta felhívni a figyelmet, hogy ilyen megbízhatatlan adatok alapján sommás ítéleteket megfogalmazni felelőtlenség. Ugyanakkor valóban használható módszert a szoftverillegalitás pontos felmérésére maga sem ismer – vallotta be.