Hirdetés

A LimeWire visszavág

Hirdetés

Számos hasonló vállalkozással ellentétben a LimeWire fájlcserélő klienst fejlesztő és terjesztő LimeWire LLC, valamint anyavállalata, a Lime Group nem adja fel harc nélkül a küzdelmet a hatalmas összegű kártérítést követelő lemezkiadók ellen. Amint arról lapunk is beszámolt, az amerikai kiadókat tömörítő szövetség, a RIAA augusztus elején indított pert e cégek és vezetőik ellen. Beadványukban a médiavállalatok – mivel a LimeWire vezetőségének közvetlen pénzbeli haszna származott a jogsértő fájlcseréből, és többszöri megkeresés ellenére sem mutattak érdeklődést a rendszer legalizálása iránt – 150 000 dollár kártérítést kérnek minden olyan számért, amely „szándékosan törvénysértő” módon cserélt gazdát a 2000-től elérhető kliensen keresztül.

Most nyilvánosságra került válaszában a szoftvert fejlesztő cég nem csupán megvédi magát, de ellentámadásba lendül: a trösztellenes törvények megsértésével, kartellezéssel és a LimeWire tudatos megkárosításával vádolja a pert kezdeményező kiadókat.

A RIAA által a fájlcserélő cégek ellen indított perek alapját az amerikai legfelsőbb bíróság egy tavaly júniusi döntése adja, amely finomított a korábban precedensnek tartott Betamax-verdikten. Ez hosszú ideig garancia volt arra, hogy minden olyan technológia, amely „alapvetően legális célokra használható”, törvényesnek minősült. A taláros testület szerint azonban az 1984-es Betamax-ügyben született döntés nem egyenértékű az olyan vállalatok védelmével, amelyek ügyfeleiket szerzői jogsértések elkövetésére bátorítják. Márpedig – a lemezkiadók értelmezése szerint – a fájlcserélő cégek ebbe a kategóriába tartoznak, ezért felelőssé tehetők a felhasználóik által elkövetett jogsértésekért.

A LimeWire válaszában vitatja, hogy megfelelne ezeknek a kritériumoknak. Mint írják: például a Napsterrel ellentétben egy teljesen decentralizált, központi szerver vagy adatbázis nélkül működő, kizárólag a felhasználók számítógépeiből álló (peer-to-peer) hálózatot használ a kliensük, az ezen zajló kommunikáció teljes mértékig független a cégtől. Ráadásul a szoftver telepítésekor a usert figyelmeztetik arra, hogy mások szerzői jogait tartsa tiszteletben, ha mégsem teszi, az kizárólag a saját döntése.

Összeesküvés

Ezt követően a cég viszontkeresettel él. Ebben részletesen leírják, hogy a lemezkiadók miként játszottak össze a hagyományos, fizikai zeneterjesztési modell elektronikus alternatívájának monopolizálásában. „A céljuk egyszerű volt: megsemmisíteni minden olyan zeneterjesztő szolgáltatást, amely nem az ő tulajdonukban vagy ellenőrzésük alatt volt, vagy hogy rákényszerítsék ezeket a szolgáltatásokat arra, hogy kizárólagosan és/vagy más versenyellenes feltételekkel velük lépjenek üzleti kapcsolatba, és ezzel – a fogyasztókat megkárosítva – korlátozzák, majd végül ellenőrzésük alá vonják a digitális zenék terjesztését és árazását” – áll a beadványban. „Ez az ügy – fogalmaznak – része egy jóval nagyobb léptékű, modern konspirációnak, amelynek célja minden, nem a tartalomtulajdonosok irányítása alatt álló és hagyományos üzleti modelljüket bomlasztó innováció elpusztítása.”

A viszontkereset arra is kitér, hogy a kiadók miként akadályozták meg, hogy a LimeWire digitális jogvédelemmel (DRM) ellátott anyagokat kínáló zeneboltot nyisson MagnetMix néven. Ennek első lépéseként a cég a LimeWire klienshez egy hash-alapú védelmi rendszert fejlesztett, amely egyedi azonosítók használatával megakadályozta volna a jogvédett anyagok cseréjét vagy egyes országokban illegálisnak minősülő letöltését. Az azonosítókat azonban a kiadók nem adták át a LimeWire-nek, ehelyett arra próbálták rákényszeríteni, hogy a saját fejlesztés helyett az általuk egyedül üdvözítőnek tartott vízjelalapú azonosítást használja, és a dalokat a kiadók érdekkörébe tartozó iMesh vállalattól vásárolja.

A viszontkeresethez esküdtbíróság előtti tárgyalást kér a LimeWire.

Hirdetés

Azóta történt

Előzmények

  • A LimeWire sem menekülhet

    Újabb népszerű fájlcserélő hálózat húzhatja le a rolót, miután a vezető lemezkiadók célkeresztjébe került.