Meglepte Weiszbart Zsoltot, az IFS Hungary Kft. ügyvezető igazgatóját négy évvel ezelőtt, milyen bizalmatlanul fogadnak valakit Magyarországon. Két és fél év egyesült államokbeli tanulás és munka után tért haza. Nem értette, miért gyanús, hogy egy ambiciózus ember nem maradt az újvilágban, hanem itthon szeretne karriert csinálni. Szerencsére megtalálta azt a céget, amelynek szüksége volt rá.

- Közgazdász hallgatóként kezdte egyetemi pályafutását a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen. Ezek szerint nem informatikusnak készült?

- Az volt a tervem, hogy az üzleti életben helyezkedem el. Azért jelentkeztem a pécsi közgázra, mert a kilencvenes évek elején ez kínált business school jellegű, gyakorlatias üzleti képzést. Az informatikát mint specializációt a három plusz két éves ciklus első részének lezárásakor választottam, mert akkor, 1995 táján már látszott, hogy ez a terület ugrásszerű fejlődés előtt áll. Az egyetem az európai felsőoktatási intézmények együttműködési programja, a TEMPUS keretében részt vett egy nemzetközi gazdasági informatikus képzésben, ebbe jelentkeztem, így jutottam el féléves ösztöndíjjal a tübingeni egyetem vállalati informatikai szakára. 1996-ban azután német nyelven írtam közgazdász alapdiplomámat a vezetői információs rendszerekről.

- Ez a téma akkoriban majdhogynem kínaiul hangozhatott Magyarországon?

- Azért túlzás lenne ezt állítani, de az tény, hogy az egyik itteni bírálóm azért adott közepest a dolgozatra, mert egészen mást értett a vezetői információs rendszerek alatt, mint amit én Németországban tapasztaltam, amit ott megtanultam. Kétségtelen, hogy a kilencvenes évek közepén az informatika, és különösen a vállalati szoftverrendszerek terén még igen sok fogalom tisztázatlan volt a magyar szakirodalomban, sokkal kevesebbet tudtunk ezekről a megoldásokról – amelyek alig-alig jelentek meg akkoriban a hazai cégek életében –, mint ma.

- Egy évvel ezután ismét Németországban töltött egy fél évet, részt vett a Wafios AG integrált vállalatirányítási (ERP) rendszerének bevezetésében – az ügyfél oldalán. Ez a munka milyen tapasztalatokat hozott önnek?

- Az AIESEC nemzetközi diákszervezet csereprogramjában jutottam el Reutlingenbe, ehhez a tipikus német gépipari középvállalathoz. A cég úgy működött, ahogy a filmekben látjuk a német miliőt: pontban nyolckor elkezdték a munkát, 11.45-től tartottak fél óra ebédszünetet és öt óra nulla perckor befejezték a munkát. A dolgom az volt, hogy aprómunkát végezve vegyek részt a vállalat nagygépes SAP R/2-es rendszerének leváltásában a windowsos SAP-re. A dologban az okozta a bonyodalmat, hogy a gyártási modul nem felelt meg nekik, ezért azt egy másik szoftverrendszerből kellett átvenni és az SAP-hez integrálni. E munka közben láthattam, hogyan gondolkodik a felhasználó: mit vesz figyelembe döntései során, mit tart fontosnak, hogyan szervezi a munkáját stb. Felbecsülhetetlen értékű, hogy az ember bepillanthat a később az irányítása alá kerülő vállalkozás vásárlóinak gondolkodásmódjába.

- Ezek tükrében meglepő, hogy diplomamunkája nem ERP-témájú, hanem a Xerox hazai leányánál végzett szakmai gyakorlatán az outsourcinggal kapcsolatban szerzett tapasztalatait dolgozza fel.

- A válasz egyszerű: nem akartam például SAP-tanácsadó vagy informatikus lenni. Az informatika a gazdálkodás, az üzlet oldaláról érdekelt, az ilyen vállalkozások stratégiai irányítását, menedzsmentjét akartam megismerni. Ez a gyakorlat lehetővé tette, hogy a német vállalati szféra után fogalmat alkothassak egy amerikai multi működéséről, figyelemmel kísérhessem, hogyan adják el az ügyfeleiknek azt a technológiai, üzleti modellbeli váltást, ami akkoriban a szakterületükön végbement – nevezetesen, hogy az egyszerű fénymásolás, nyomtatás helyett megjelent a vállalatok életében az átfogó dokumentumkezelés és a digitalizáció. 1997-98-ban a magyar egyetemi szakirodalom mindössze egy oldalon foglalkozott az erőforrás-kihelyezéssel. Izgalmas feladat volt tehát egyfajta outsourcing-kézikönyvet készíteni a Xeroxnál szerzett tapasztalataim alapján.

- Az egyetem csereprogramjának feltételeit teljesítve jutott el az informatika és a közgazdaságtan világközpontjába, az Egyesült Államokba. Tanult is ott, egy MBA-képzés résztvevőjeként és egy évig dolgozott egy vállalatnál. Egy normális magyar ember azt kérdezi ezek nyomán: miért jött haza?

- Hogy ez a "normális", az óriási meglepetésként ért. A hazajövetel, meg kell mondanom, keserű tapasztalat volt a számomra. De előbb hadd ejtsek néhány szót az MBA-képzésről. Szemben a megszokottal, ez nem egy előadás-szeminárium típusú oktatás volt, hanem egy tizennégy hónapon keresztül egyfolytában zajló közös munka. Megszakítás nélkül össze voltunk zárva amerikaiak, tajvaniak, törökök, brazilok, magyarok egy csoportba, amelyben hónapról hónapra újabb projekteket kellett megoldanunk, hol stratégiai, hol pénzügyi, hol marketingfeladatokra koncentrálva. Ez a képzés igazi híd volt a való élet, a gyakorlat és az iskolai tanulás között. Az MBA utáni kinti munka viszonylag magától értetődő volt, hiszen a diploma megszerzése után automatikusan jár az egyéves munkavállalási engedély, amit vétek lett volna nem kihasználni. Ebben az időben épp az "internetboom" csúcsán voltunk. A feladatom marketing managerként, egy új termék piaci bevezetése volt. Az ERV (Energy Recovery Ventillator, hővisszanyerő ventillátor) – ami cégem, a Stirling Technologies saját fejlesztése volt – a GE új DC motorját használta. A marketingstratégiám része volt a web mint csatorna kihasználása, ami a hagyományos webáruház mellett egy új ERV-portál létrehozását is magában foglalta.

A kint töltött idő alatt feleségemmel sok barátot, ismerőst szereztünk, és meg kell mondanom őszintén, talán nehezebben hozzuk meg a döntést a hazajövetelről, ha tudjuk milyen fogadtatásban részesülünk. 25 évesen, tele ambícióval és lelkesedéssel, friss tudással felvértezve érkeztem haza és kezdtem állást keresni. Egyből azzal találkoztam, amit a kérdésében említett: miért jöttem haza, kint nem voltam sikeres, felvágok arra, hogy eltöltöttem két és fél évet az USA-ban – körülbelül ezt a hangulatot éreztem a legtöbb felvételi beszélgetésen, amelyen részt vettem. Végül az IFS mellett azért döntöttem, mert – amellett, hogy nemzetközi cégnél akartam elhelyezkedni –, az első pillanattól azt éreztem, hogy szükségük van rám.

- Tapasztalt-e hasonló előítéletes vélekedéseket a műszaki végzettségű informatikusok, it-cégvezetők részéről?

- Nem. Korábban, a rendszerváltás előtt, amikor nem az üzleti logika vezérelte a vállalatokat, előfordulhatott, hogy az egyes szakmák képviselői időnként szakmai gőggel kezeltek másokat, ma már azonban szó sincs erről. Az IFS-nél például egyértelmű, hogy a munkatársak egymásra utaltak: egyikük a programozáshoz ért, másikuk a jogi, gazdasági környezet lefordításához a szoftverek nyelvére stb. A csapatmunkát nem akadályozhatják előítéletek.

- Nem vágyik vissza külföldre?

- Egyelőre az IFS-nél 4 év után is kihívásokkal teli a munkám, amellett, hogy rendkívüli módon összefonódik a nemzetközi gazdasági környezettel. Nagyon érdekes például megfigyelni a kulturális különbségeket, amikor a cégünk többi régiós leányvállalatainak vezetőivel találkozunk. A lengyelek, a csehek éppúgy arra törekszenek, mint mi, hogy ők legyenek a legjobbak ebben a térségben, amin aztán "nem szabad összeveszni". Ugyancsak nemzetközivé teszi a munkánkat, hogy például az ágazat minden rezdülése erősen hat ránk: beruházások, fejlesztések maradtak el például a szeptember 11-ei terrortámadás és az internetgazdaság fellendülésének kifulladása miatt. Az IFS Hungary Kft.-nél három évvel ezelőtt 11-en dolgoztunk, ma ennek háromszorosa a létszám, az árbevétel 300 ezer dollárról 3,5 millió dollárra nőtt úgy, hogy – mint említettem – erős ellenszélben haladtunk, hiszen az informatikai ágazat az egész világon hullámvölgyben volt ez alatt az idő alatt. Sok feladat megoldása és sok ötlet megvalósítása áll még előttünk ahhoz, hogy erősíthessük ezt a növekedési tempót.

- Mi a különbség a német, az amerikai és a svéd vállalati kultúra között? Ön, végül is, mindhármat megtapasztalhatta.

- Az utóbbi biztosítja a legnagyobb döntési szabadságot, azaz azt mondhatom, hogy az üzleti életben a partnerek között elengedhetetlen bizalom ebben a vállalati kultúrában a legerősebb. Érdekes módon tapasztalataim szerint nem a német környezet a legmerevebb, hanem az amerikai. Rendkívül fontos a tolerancia a különböző nemzeti kultúrákhoz tartozó emberek, vezetők között – ahogy erre már utaltam is –, ebből a szempontból is példaértékű a svédek hozzáállása.

- Szabadidejében mivel foglalkozik?

- Az utazás, a nyelvtanulás és a foci – ezt a három elfoglaltságot emelhetném ki. Nagyon szeretek utazni, és szeretem megismerni a nyelvét azoknak az országoknak, amelyekbe eljutok. Nemrégiben Mexikóban jártunk, ennek hatására kezdtem el spanyolul tanulni. Az angol mellett más idegen nyelv ismerete egyébként az üzleti életben is nagyon hasznos: bár az angol a közös szakmai nyelv, a németek például rendkívül hálásak azért, ha németül fordul hozzájuk az ember. Ugyanígy nagy hasznát veszem az orosztudásomnak, amikor az IFS lengyel, cseh, szlovák menedzserei szláv anyanyelvükön beszélgetnek egymással.

^{Komócsin Sándor}