A Wired magazin exkluzív interjút készített Robert Andersonnal, aki arról mesélt, hogy milyen módon dolgozott az Amerikai Mozgóképszövetségnek (MPAA), akik azért fizették meg őt, hogy bizalmas információkat adjon át a TorrentSpy működéséről.
Az MPAA Anderson beszámolója szerint gazdagságot és pozíciót (jól fizető állást, házat, kocsit stb.) ígért neki, ha segíti a munkájukat. A szövetség nem is tagadja azt, hogy fizettek Andersonnak, ám azt állítják, arról fogalmuk sem volt, hogy ő lopta azokat az adatokat, melyeket egy, a TorrentSpy ellen folyó peres eljárásban az MPAA jogászai felhasználtak. A hacker ezzel szemben azt állítja, hogy a kalózkodás elleni kampányban a szövetség nem mérlegelte, hogy a küzdelem során törvényes vagy törvénytelen eszközöket használnak-e fel, ha azok hatékonyan segítik céljaik elérésében őket: „Ebben egyetértés volt, ám ez az elhatározás szigorúan bizalmasnak számított” – mondja Anderson.
A hacker MPAA-karrierje 2005 tavaszán kezdődött, miután egy, a TorrentSpy alapítójával működtetett reklámvállalkozása becsődölt, s ekkor kereste meg a kiadói szövetséget, többek között azt is felajánlva nekik, hogy egy kalózkodás-ellenes kampányt szervez a számukra, de e-mailjében megemlítette azt is, hogy bizalmas információkat is át tud adni a népszerű BitTorrent-oldalról: „Pénzt akartam csinálni abból, hogy jól ismertem ezeknek a hálózatoknak a működését” – mondja Anderson. A felkínálkozás nyomán létrejött találkozón mondta el Dean Garfieldnek, az MPAA képviselőjének, hogy van egy olyan kapcsolata a TorrentSpy csapatában, aki bármilyen e-mailt meg tud szerezni. (Azt nem mondta el, hogy valójában ő a besúgó, mivel már feltörte a rendszert – pontosabban ismerte azt az egyszerű szisztémát, amely alapján kiválasztották és váltogatták a TorrentSpy levelezőszerverének jelszavait, s az első bejutás után létrehozott magának egy külső, adminisztrátori jogosultságú hozzáférést.)
A levelezésen keresztül olyan információkhoz jutott, melyek segítségével az MPAA egy hamis BitTorrent-oldalt akart működésbe hozni, hogy számtalan érzékeny adatot (neveket, címeket, banki adatokat) megszerezhessenek más torrentoldalakról is. Anderson ez utóbbi állítását az MPAA szóvivője határozottan tagadta, de a hacker a Wirednek megmutatott egy (titoktartási klauzulával rendelkező) szerződést, melyben az szerepel, hogy az MPAA kéri a TorrentSpy tulajdonosainak személyes adatait, valamint e személyek kapcsolati hálójának feltérképezését is elvárja a szerződőtől, s ezért 15 ezer dollár juttatást ígér, de kikötik azt is, hogy Anderson „törvényes úton” köteles az adatokat megszerezni – Anderson ehhez hozzátette, hogy szóban azonban a következő utasítást kapta: „Nem érdekel bennünket, hogyan szerzi meg az adatokat.” Ezt bebizonyítani azonban ma már lehetetlen.
Anderson végül is azért tálalt ki, mivel az MPAA – miután az érintett perben számukra szükséges adatokat megkapták tőle – nem foglakozott többé vele. A megbántott hűtlen ezek után még Justin Bunnellnek, a TorrentSpy perbe fogott alapítójának is meggyónta vétkét, aki ezt követően beperelte az MPAA-t illegális lehallgatás és adatszerzés miatt, ezt a keresetet azonban egy bíróság augusztus 21-én elutasította, mondván, Anderson nem szegte meg a szövetségi törvényeket. Ira Rothken, a TorrentSpy jogásza fellebbezett a döntés ellen.
Ez a történet csak mellékszála annak viaskodásnak, melynek során a TorrentSpy tiltakozik az ellen, hogy szerzőjog-sértés esetén ki kell adniuk a felhasználók adatait – mint beszámoltunk róla, emiatt az oldal működtetői le is állították az USA-ban a szolgáltatást.
