A BBC adott ma hírt arról, hogy a brit adóhivatal olyan adathordozókat veszített el, melyek az országban nyilvántartott támogatásra jogosult családok adatait tartalmazták; többek között a jogosult nevét, címét, születési adatait, egészségbiztosítási számát, ráadásul az egyes személyek banki adatait is.
A roppant gyorsan feltámadó zúgolódásra az pénzügyminiszter, Alistair Darling mindössze azt tudta mondani, hogy jelen pillanatban semmi nem mutat arra, hogy bűnös céloktól vezetve tűntek volna el az adatok. A parlament konzervatív tagjai már sokkal hevesebben reagáltak, amikor „katasztrofális” esetnek minősítették az ügyet. S hiába kért a miniszter rendkívüli közleményben elnézést az állami adóhivatal (Her Majesty’s Revenue and Customs – HMRC) nevében az ország állampolgáraitól, a felháborodott jogvédők a tényleges számokat vetették a szemére, melyek szerint 7,25 millió család közel 25 millió tagját veszélyezteti az adatok eltűnése. A miniszter csak azt mondhatta védekezésként, hogy a hivatal fiatal munkatársai az auditálásra küldött adatok továbbítása során – melyet a hivatal belső postaszolgálatát működtető TNT Post végzett el – nem tartották be a biztonsági rendszabályokat. Hozzátette még azt is, hogy a továbbított, ám eltűnt lemezeket kettős jelszavas védelem biztosítja, s eddig semmi nyoma annak, hogy valamilyen bűnös célból felhasználták volna őket, s jelen pillanatban a rendőrségnek sincsenek olyan információi, melyek alapján azt lehetne állítani, hogy haszonszerzés által vezettetve szerezték volna meg valakik az adathordozókat, de azért egy forró drótot fenntartanak azoknak, akiknek bővebb információkkal tudnak szolgálni az eltűnéssel kapcsolatban.
Az ügy a BBC tudósítása alapján meglehetősen homályosnak tűnik, állítólag az adathordozókat október 18-án küldték át felülvizsgálatra brit számvevőszékre, az eltűnés észlelése pedig november első hetére tehető. A HMRC elnöke mindenesetre lemondott.
A miniszter bejelentette, hogy egy különleges nyomozócsoport keresi az eltűnt lemezeket, s addig is mindenkit arra intett, hogy figyelje számláját: nem tapasztal-e „szokatlan” pénzmozgásokat – igaz, azt is hozzátette, hogy a bankok biztonsági rendszerei roppant nehézzé teszik az esetlegesen megszerzett adatok felhasználását, s az állam kárpótolja azokat akiket mégis veszteség érne az illegális adatfelhasználás miatt.
Az eseményekből természetes módon kibontakozott politikai vita során az ellenzék azzal vádolta a kormányt, hogy nem képes vigyázni az ország lakóinak személyes adataira: felvetették, hogy a jelenlegi technológiai viszonyok közepette súlyos felelőtlenség bizalmas adatokat olyan „múzeumba illő” eszközökön tárolni és közvetíteni, mint a CD, s felvetették azt, hogy egy ilyen eset az államigazgatásba vetett közbizalom megrendülését vonja maga után, mely a közösségi lét végzetes erodálódását eredményezheti.
A kritikákra reagálva, Richard Thomas, az adatvédelmi biztos azt mondta, hogy ez a rendkívüli eset a biztonsági szabályok újragondolására kell késztesse az apparátust, s üdvözölte a miniszter kezdeményezését, mely egy független biztonságtechnikai céget bízott meg az eset kivizsgálásával.
