A Windows 7 lesz az

2009. január 8-án elérkezett a várva várt pillanat: a Las Vegas-i szórakoztatóelektronikai kiállításon (Consumer Electronics Show – CES) Steve Ballmer, a Microsoft elnök-vezérigazgatója bejelentette a Windows 7 első béta-verziójának megjelenését. A privát tesztprogramba korábban jelentkezők már aznap, a nagyközönség pedig 9-e óta érheti el a 32 és a 64 bites változatot. Pénteken aztán beindult a gőzhenger, s a „Vista új háttérképére” annyian voltak kíváncsiak, hogy a Microsoft letöltőszerverei órákon belül feladták a harcot. Ennek egyik következménye lett, hogy ugyan eredetileg az első két és félmillió regisztrált felhasználó kapta volna meg az aktiváláshoz (és hibabejelentéshez) szükséges termékkulcsot, ám mivel elképesztő mértékű volt az érdeklődés, a cégnél úgy döntöttek: eltörlik a limitet, s január 24-éig mindenki kaphat termékkulcsot. Sokan feltették a kérdést: vajon mi szükség van egyáltalán termékkulcsra egy béta telepítéséhez, ha 30 (a hosszabbításokkal összesen 120) napig úgyis „ingyenesen” használható? Az ok rendkívül egyszerű: az aktivációs eljárást is tesztelni kell, méghozzá tömeges méretekben, egy béta kiadása pedig épp megfelelő alkalom erre. Ezen kívül a Microsoft így valamivel pontosabb számot kap arról, hogy körülbelül hányan gondolták komolyan a tesztelést, ugyanis a termékkulcshoz csak egy regisztráció után juthatunk hozzá, és a Feedback eszköz is csak aktivált rendszeren működik teljes körűen. Mindent összevetve, ha a redmondiak Guinness-rekordra hajtottak volna, minden bizonnyal bekerültek volna a nagykönyvbe.

Miért pont 7?

Az új Windows körül kétségkívül maga az elnevezés váltotta ki az egyik legnagyobb vitát. Amióta az októberi hivatalos bejelentés is alátámasztotta, hogy „Windows 7” lesz a következő verzió neve, találgatások és magyarázkodások lepték el a webet: miért pont 7? A Windows fejlesztőcsapat vezetője, Mike Nash külön blogbejegyzést is szentelt annak, hogy megmagyarázza, miért döntöttek e név mellett, de valahogy senkit sem sikerült meggyőznie – engem sem. Akárhogy is számoljuk, ez bizony nem jön ki. Ha az eddig megjelent összes Windows-verziót figyelembe vesszük, akkor valahol 19–20 körül járhatunk, ha ebből levonjuk a szerverváltozatokat, akkor 12 marad, ha pedig csak és kizárólag a kliensoldali NT termékvonalat nézzük, akkor 8-at kapunk (vagy 9-et, ha a 64 bites XP-t külön kezeljük). A Windows 7 verziószáma ráadásul 6.1, ami – bár elsőre butaságnak tűnhet – az alkalmazás-kompatibilitás miatt igenis fontos tényező, ugyanis számos program működése függ attól, hogy milyen kernel-főverziószámot lát, a Windows 7 pedig hangsúlyozottan a Vista-kompatibilitásra (is) hajt.

Az sem teljesen világos, hogy a Microsoft miért változtatta meg immár harmadik alkalommal a termékek elnevezésének módszerét. Kezdetben verziószámokkal illették az egyes kiadásokat, majd az évszámos módszer következett, ez után az XP-nél és a Vistánál áttértek a fantázianevek használatára, most pedig újból a számozás mellett döntöttek – még ha az semmilyen formában sem tükrözi a termék elhelyezkedését a palettán. Ha a verzió- és évszámok „megtévesztőek voltak a felhasználók számára”, akkor erre már nem is merek mit mondani. A legegyszerűbb, ha nem is törjük rajta tovább a fejünket, hanem egyszerűen beletörődünk: így hívják, és kész.

Miből lesz a cserebogár?

Ahhoz, hogy megértsük, honnan jön és hová tart a Windows 7, kicsit tekintsünk vissza az időben. Nem kell túl messzire visszanyúlnunk, elég ha a 2000-es évek elejére koncentrálunk. Sokszor mondják: a történelem ismétli önmagát, és nincs ez máshogy a Windows 7-tel sem. Az új évezred az NT4-es korszak lezárásával kezdődött, megjelent az elsősorban üzleti célokra kifejlesztett Windows 2000, mely elődjéhez képest megszámlálhatatlan újdonságot hozott. Bemutatkozott az Active Directory (címtár), az NTFS fájlrendszer új generációja, a rendszer végre modern felhasználói felületet kapott, először bővíthettük nyelvi csomagokkal a Windowst, megújult az eszközkezelés, és a rendszergazdák is számtalan új és kényelmes eszközt kaptak a kezükbe. Ennek ellenére – noha az üzleti életben vitathatatlan sikereket ért el – a Windows 2000 nem lett tömegtermék, az alig két évvel később megjelent XP azonban a mai napig tartja magát. Mindezt pedig úgy, hogy alapvető változás nem történt a 2000-hez képest, mindössze barátságosabb kezelőfelületet és néhány multimédiás extrát kapott, mellyel alkalmasabbá vált otthoni használatra is. Ne felejtsük el azonban, hogy a Service Pack 1 megjelenéséig az XP katasztrofálisan szerepelt, sokan a Microsoft bukását vizionálták, aztán megjelent a Service Pack 2, és a világ ismét megmenekült, a 7 éves XP pedig – noha már műszakilag és felhasználói szemmel nézve is elavultnak számít – még mindig a világ legelterjedtebb asztali operációs rendszere.

A Windows 7 ugyanebben a cipőben jár. Az innovatív, de szerencsétlen sorsú (egyesek szemében bukott) Vista kitaposta azt az ösvényt, amelyen most a 7 diadalmenete kezdődik. Bukásról tehát egyáltalán nem beszélhetünk, a túl sok változásnak viszont megvolt az ára, a Vista pedig a jó hírével fizetett a régi, rossz szokások levetkőzéséért. Mit várjunk a Windows 7-től? Túl sokat nem szabad, de annyit azért mindenképpen, amiért megéri egy új verzióba befektetünk.

Mi tehát a Windows 7? Sokan Vista R2-nek (második kiadás) nevezik, és tulajdonképpen nem is állnak messze a valóságtól. A Windows 7 a Vista jobban átgondolt, továbboptimalizált és csinosított változata – a fejlesztőknek ezúttal volt idejük ezekkel is foglalkozni, hiszen nem forgatták ki sarkából a világot. Ha röviden össze akarjuk foglalni a Windows 7 újdonságait, a következő területekre kell koncentrálnunk: új felhasználói felület, kisebb hardverigény, gyorsabb és megbízhatóbb működés, kevesebb beépített kellékprogram, az új generációs „multitouch” érintőkijelzők támogatása – s mindeközben a visszafelé kompatibilitás megőrzése. Valóban ilyen jó az új Windows, vagy csak a marketingbrosúrából idéztem? Lássuk!

Telepítés

Szemtől szemben

A következőkben a telepítés, a beállítások és néhány extra bemutatásán keresztül ismerkedhetünk meg a Windows 7-tel.

A telepítőkészlet felépítése szinte teljesen megegyezik a Vistáéval, egy előtelepített képállományból történik a Windows „felmásolása” a merevlemezre, majd a hardverteszt és a kezdőbeállítások következnek. A Windows 7 egyes kiadásairól még csak töredékinformációk érhetők el, de annyi már szinte bizonyos, hogy a Vistáéval megegyező változatok lesznek elérhetők, kivétel lehet ez alól a Business, mely állítólag a Professional nevet kapja.

A telepítés gyorsan, egy középkategóriás számítógépen 20–25 percen belül lezajlik, az első változásokkal pedig már itt találkozhatunk. Először is a telepítő még a Vistáénál is kevesebbet kérdez, valamint a művelet végén azt tapasztalhatjuk, hogy szinte minden eszközünk megfelelően működik, nincs szükség külön illesztőprogramok telepítésére. Természetesen ez alól egyes speciális vagy régebbi hardverelemek kivételek lehetnek, de általában 90%-osan működőképes rendszert kapunk. A tesztgépen például már a telepítés alatt lehetőség volt a wifihálózat beállítására, a setup utolsó képernyői pedig már a monitor maximális felbontásán jelentek meg. A rendszer első indításakor egyedül az ujjlenyomat-leolvasó és a TPM titkosítóchip igényelt drivertelepítést. A Windows 7 tehát a korábbinál jóval több beépített eszközmeghajtóval érkezik, és azokat beavatkozás nélkül fel is installálja. Normális esetben összesen két újraindításra számítsunk a kész rendszerbe való bejelentkezésig. A Windows 7 minimális rendszerkövetelménye 1 GHz órajelű processzor és 1 GB memória, az ajánlott ezek duplája, lemezterületből 7,5 gigabájtnyit (+lapozófájl) foglal – a 64 bites változat körülbelül 12 GB-ot.

A Microsoft első ígérete, hogy a Windows 7 gyorsabban indul majd, mint a Vista. Ebből a szempontból piros pontot kell adnom a fejlesztőknek, sőt rögtön kettőt, ugyanis – annak ellenére, hogy egy igen tetszetős animált bootlogó jelenik meg a betöltés alatt – a Windows 7 nemcsak a Vistát, de az XP-t is lekörözi. Ebből az is kiderül, hogy az a korábbi magyarázat, miszerint a Vistának a bootidő csökkentése érdekében nincs logója, finoman szólva is üres duma volt.

A rendszer felállása után azonnal bejelentkezhetünk, az asztal pedig szintén meglehetősen gyorsan töltődik be. A rendszer teljesítménye első benyomásra igen jónak tűnik, ha pedig belekukkantunk a feladatkezelőbe, azt is megfigyelhetjük, hogy bizony lényegesen kevesebb memóriát fogyaszt, mint elődje. Ehhez egyébként az is hozzájárul, hogy a Vistához képest sokkal több szolgáltatás van alapértelmezésként kézi, azaz szükség szerinti indításra konfigurálva. Az alkalmazások memóriába előtöltéséért felelős Superfetch szolgáltatás most is jelen van, de jelentős optimalizáción eshetett át, a merevlemez ugyanis nem dolgozik eszeveszett tempóban, az alkalmazások ennek ellenére pöccre indulnak.

Tálca

Tálca

Az első, ami rögtön szembetűnik: az új tálca, de ez csak egy a kezelőfelület számos újításából. A Windows tálcája jelentős változáson esett át, melyet egyesek – nem meglepő módon – az egyik konkurens szoftvervállalat operációs rendszere koppintásának tartanak, a redmondi fejlesztők bevallása szerint azonban az ötletért egészen a Windows 1.0-ig nyúltak vissza.

Az új tálca kombinálja a régi verziók „gyorsindítás” eszköztárát és a megnyitott programok gombjait – ezentúl nem csak az éppen futó programok sorakoznak az alsó sávon, hanem tetszés szerint bármilyen ikont elhelyezhetünk rá. Azt, hogy a program fut-e vagy sem, az ikon „gombbá alakulása” jelzi, így lényegében ugyanazzal a művelettel tudunk új programot nyitni, illetve váltani a már futó alkalmazások között. A gyorsindító és a futó programok gombjainak egybegyúrását kombinálva az előtöltő szolgáltatással ezentúl lényegében alig érezhetünk majd különbséget egy alkalmazás elindítása vagy az arra való átváltás között.

A tálcagombok mostantól több funkciót is ellátnak. Ha egyszerűen rákattintunk, akkor értelemszerűen elindítjuk az adott alkalmazást, vagy átváltunk rá. Ha csak rámutatunk, a Vistából megismert miniatűrt kapunk a program ablakáról, ha az alkalmazás több példányban is nyitva van, akkor mindegyik láthatóvá válik – az Internet Explorer esetében még a fülek tartalma is külön miniatűrként jelenik meg –, ezeket pedig akár ebből a nézetből is bezárhatjuk. Ha az egér másodlagos gombjával kattintunk rájuk, egy helyi menü, az úgynevezett „jumplist” jelenik meg, melyen az adott program előzményeit (korábban megnyitott dokumentumok, webhelyek), és speciális lehetőségeit (a Windows Media Player esetében például a lejátszást vezérlő gombokat) érhetjük el, valamint új példányt indíthatunk a már futó programból. Lehetőségünk van a jumplistre permanensen is kihelyezni bizonyos elemeket, például kedvenc webcímeket, dokumentumokat, mappákat vagy médiafájlokat. Bónuszként a tálcagombok végre tetszés szerint átrendezhetők lettek: egyszerűen fogjuk meg, és húzzuk a kívánt helyre azokat. Mióta is vágytunk már erre?

A tálca értesítési területe szintén megváltozott. Az elmúlt években bevett gyakorlattá vált, hogy a feltelepített programok előszeretettel helyeztek ki státuszikonokat erre a helyre, mely egy idő után rendezetlen káosszá vált a sok színes bigyótól. Mivel ennek a tálcaszekciónak eredetileg is „értesítési terület” (notification area) a neve, a programoknak csak akkor kéne ide pakolniuk ikonjaikat, amikor valamilyen felhasználói beavatkozást kérnek, vagy fontos információt jelenítenek meg. A Windows 7 alapértelmezésként kordában is tartja alkalmazásainkat, és mindaddig elrejti az összes ilyen státuszikont, amíg azoknak valóban nem szükséges megjelenniük. Ezt a viselkedést természetesen kikapcsolhatjuk, így újra folyamatosan láthatóvá válik az összes ikon. A rendszerikonok sorrendje egyébként szintén megváltoztatható.

A tálca jobb szélén egy kis fülecskére figyelhetünk fel, mely az egyik leglátványosabb funkciót aktiválja, az „Aero Peek”-et (kukkolót). Lényegében arról van szó, hogy ha az egérmutatót erre a területre irányítjuk, akkor az összes megnyitott ablak áttetszővé válik, így anélkül pillanthatunk le az asztalra, hogy le kéne csuknunk az ablakokat. Ha pedig mégis ezt szeretnénk, egyszerűen kattintsunk rá a kis sávra. Hogy miért hasznos az Aero Peek?

A Windows oldalsáv eltűnt, ehelyett a minialkalmazások az asztal szerves részévé váltak, és bárhová szabadon elhelyezhetők. Az Aero Peek segítségével anélkül pillanthatunk rá ezekre az információs miniprogramokra, hogy bármelyik ablakot is el kéne mozdítanunk eredeti helyéről.

Az Aero Peek a korábban említett tálcaminiatűrök esetében is működik, tehát ha „elvesztettünk” egy ablakot az asztalon, egyszerűen mutassunk rá annak miniatűrjére – a Windows minden más ablakot áttetszővé varázsol.

Start menü

Start menü

A Start menü első ránézésre keveset változott, de ha jobban megfigyeljük, észrevehetünk pár hasznos újdonságot. Először is a keresési eredmények megjelenítésekor a menü kiszélesedik, így jobban áttekinthető lesz a lista, valamint a jumplistek itt is működnek, az egyes alkalmazásokkal legutoljára megnyitott fájlok egy oldalra nyíló almenüben tűnnek fel. Természetesen itt is lehetőségünk van az elemek „odaszögelésére”, ha gyakran használjuk azokat.

A leállítás gomb alapértelmezett működésének megváltoztatásához már nem kell leásnunk az energiagazdálkodási beállítások mélyére, ezt közvetlenül a Start menü tulajdonságlapján megtehetjük. A klasszikus, oldalra nyíló Start menüt kedvelőknek van egy rossz hírünk: ez a lehetőség megszűnt, a tálcagombok megjelenése azonban visszaállítható a régire.

Aero-trükkök

Az üvegszerű Aero ablakkezelő tartalmaz néhány extrát is, melyek azonban nem maguktól értetődőek:

• Az ablakokat a képernyő jobb, illetve bal szélére húzva, azok félképernyőnyi méretre váltanak, így két gyors mozdulattal tudunk egymás mellé helyezni két ablakot, ha például azok tartalmát szeretnénk összehasonlítani. Az előző mérethez egyszerűen húzzuk be az ablakokat a képernyő belseje felé.
• Az ablakokat a képernyő tetejére húzva, azokat teljes képernyősre méretezhetjük, és ugyanígy lefelé húzva az előző méretet kapjuk.
• Az ablakok alsó, illetve felső szegélyére duplán kattintva azokat függőlegesen maximális méretre nyújthatjuk ki, a műveletet megismételve az ablak az eredeti alakját és méretét veszi fel.
• Ha egy ablakot a címsornál megfogva „megrázunk”, az összes többi ablak a tálcára csukódik. Ha megismételjük a műveletet, az ablakok visszatérnek az asztalra. Ez a funkció külön nevet is kapott: „Aero Shake”.
• A tálcagombok jumplistje oly módon is előhívható, hogy a gombra kattintva, megpróbáljuk felhúzni azt. Ez látványosabb, de nem túl kézre álló művelet, így főként az érintőkijelzős kezelésnél vehetjük hasznát, ahol értelemszerűen nincs „jobb kattintás”.
• A tálcán és a Start menüben elhelyezkedő programokat Ctrl+Shift+kattintással rögtön emelt jogosultsági szinten indíthatjuk, és igen, ez esetben továbbra is szükséges az UAC prompt nyugtázása.

Háttérképek és témák, Intéző

Háttérképek és témák

Egyelőre nem tudni, hogy mi lesz a vitatott hasznosságú DreamScene videoháttér-szolgáltatás sorsa, a Windows 7 mindenesetre beépítve támogatja a többszörös háttérképek kijelölését és azok időzített váltogatását, valamint néhány egyszerűbb témát is beépítettek – ezek főként színbeállítások, hangok és kurzorok kombinációjából állnak.

Intéző

A felhasználók túlnyomórészt rendetlenek,és a különböző mappákban összevissza tárolják adataikat, így néha nem kevés idő megy el az egyes fájlok keresésével. A Windows Vista beépített indexszolgáltatása ezen próbált segíteni, a Windows 7 pedig még tovább megy: az Intézőt megnyitva a fizikai mappák helyett alapértelmezésként négy úgynevezett „Library” jelenik meg. (A Libraryk magyar elnevezése egyelőre kétséges, a „könyvtár” ugyanis a magyar Windowsban hagyományosan fizikai mappát jelöl.) A Libraryket afféle virtuális gyűjtőmappaként kell elképzelnünk, mindegyikbe szabadon beválaszthatunk fizikai mappákat, a Library pedig azok tartalmát ömlesztve, de fizikai hely szerint továbbra is kategorizálva jeleníti meg. Ez azt jelenti, hogy ha például 3 lemezmeghajtón, 12 különböző mappában tároljuk zenéinket, egyszerűen hozzáadjuk ezeket a helyeket a „Music” Libraryhez, majd ezt a virtuális mappát megnyitva az összes helyen megtalálható zenét egyszerre látjuk, nem kell meghajtókon és mappákon keresztül kutatnunk egy bizonyos zeneszám után. Természetesen saját Libraryket is létrehozhatunk, és azokba szintén tetszőleges mennyiségű mappát becsatolhatunk. Egy fizikai mappa több Libraryben is szerepelhet. A Librarykben megjelenő tartalmakat alapértelmezésként mappák szerint rendezve látjuk, de akár egy gombnyomásra átrendezhetjük azokat, például szerző, fájltípus, módosítás dátuma, stb. szerint is.

Az Intéző bal oldali, lényegesen leegyszerűsített navigációs sávjáról a Libraryken kívül elérhetjük a fizikai meghajtókat, mappákat, valamint a hálózatot, a felső részre pedig a leggyakrabban látogatott, úgynevezett „Kedvenc” helyeinket gyűjthetjük össze.

A kereső is okosodott: mivel a felhasználók általában nem ismerik a keresési szintaxisokat, a keresődobozba gépelve automatikusan felbukkannak a leggyakrabban használt szűrők, így a bonyolult keresési kulcsszavak helyett egyszerűen rájuk kell kattintanunk, és egy legördülő listában választanunk az elérhető opciók közül. A találati listában sárga színnel kiemelve láthatjuk, hogy a kereső hol találta meg az adott kifejezéseket a dokumentumon belül. Újdonság ezen kívül, hogy a keresési előzményeket is megőrzi az Intéző. A Windows 7-ben egyébként már alapértelmezésként a Windows Search 4.0-s verziója dolgozik.

Az előnézeti kép külön gombot kapott az eszköztáron, mivel eddig csak két almenün keresztül lehetett elérni, így ha gyorsan bele akarunk kukkantani egy dokumentum tartalmába, egyetlen kattintásra van szükség.

Federated Search, Windows Media Player 12

Federated Search

Ha már a keresésnél tartunk, említsük meg a Windows 7 egyik legérdekesebb új szolgáltatását, melyről valahogy rejtélyes módon nem sokat olvasni. A rendszerbe épített Windows Search 4.0-n kívül a Windows 7 tartalmaz egy „Federated Search” nevű okosságot, mely a keresést kiterjeszti a számítógépen kívüli világra is, nevesül az internetre – bár a tartalmakat továbbra is a Windows Intézőből érhetjük el. Az OpenSearch és RSS technológiákra épülő kereső segítségével anélkül kereshetünk bizonyos webhelyeken, hogy internetböngészőt kéne nyitnunk. A Federated Search lehetőséget az egyes weboldalak üzemeltetőinek kell elérhetővé tenniük, de mivel egy néhány soros kódról van csak szó, ez igen egyszerű művelet. Néhány tartalomszolgáltató plug-inje már most is letölthető a Sevenforums.com weboldalról. A Google hozzáállása egyelőre nem túl biztató: maga a Google kereső nem támogatja a technológiát, a cég elmondása szerint pedig 2009 végére, 2010 elejére tervezik a bevezetését.

Windows Media Player 12

A Windows 7 a Microsoft médialejátszójának következő, 12-es verzióját tartalmazza, mely véleményem szerint az egyik legkiforratlanabb része a rendszernek. A kezelőfelület kissé zavaros, nem egyértelmű, a vezérlők el vannak rejtve, és a program működése is hagy kívánnivalót maga után. Ezt leszámítva azonban látszik, hogy jó irányba indult el a fejlesztés. A „Most játszott” (Now Playing) nézet és a médiatár teljesen külön ablakot kapott, a kettő között egy gombnyomással válthatunk. Így tehát ha az Intézőből videót vagy zeneszámot nyitunk meg, az a kisebb Now Playing ablakban nyílik meg, melyen mindössze a lejátszást vezérlő gombok találhatók meg; ha pedig keresni vagy rendezni szeretnénk a médiatárat, átválthatunk a kibővített nézetre. A lejátszási, írási és szinkronizálási listák egy-egy fülön keresztül érhetők el, a zeneszámok nevére mutatva azokba megnyitás nélkül belehallgathatunk, és a médiatár konfigurálásával sem kell többé bajlódnunk, a lejátszó ugyanis az alapértelmezett „Music”, „Pictures” és „Videos” Libraryk tartalmát jeleníti meg. A médiatár megosztása szintén leegyszerűsödött, mindössze egy gombot kell megnyomnunk hozzá, valamint a program bővült egy igen érdekes funkcióval is: a „Play To” szolgáltatás segítségével a Digital Living Network Alliance (DLNA v1.5) szabványt alkalmazó multimédiás eszközökre közvetlenül átjátszhatjuk a médiafájlokat anélkül, hogy azokat át kéne másolnunk azokra. Jelenleg körülbelül 30 gyártó 3000 modellje rendelkezik ezzel a technológiával, így ez komoly ütőkártya lehet a Microsoft médialejátszójának kezében.

További újdonság, hogy a Windows Media Player 12 mostantól beépítve tartalmazza az AAC, DivX, XviD és H.264 codeceket, így akár HD videokameráról közvetlenül átmásolt videóinkat, vagy az iTunesról letöltött zenéinket is lejátszhatjuk vele – kivéve, ha azok az Apple FairPlay DRM másolásvédelmi rendszerével lettek kódolva.

Windows Media Center

Természetesen a tévéképernyőkre optimalizált szórakoztatóközpont, a Media Center is frissítésen esett át. A program első indításakor lehetőségünk van az úgynevezett „Express” beállítások alkalmazására, ekkor szinte semmit nem kérdez az alkalmazás, mindent automatikusan beállít. Vigyázzunk azonban, mert ez a lehetőség bekapcsolja a médiainformációk automatikus letöltését és kiegészítését is, így a Media Center használatba vétele előtt mindenképpen telepítsük a cikk végén ismertetett MP3-as hotfixet! A médiatár beállításaival ezúttal kevesebbet kell küszködnünk, a Media Playerhez hasonlóan itt is a Librarykből gazdálkodik a program.

A kezelőfelület nem sokat változott, a menük leginkább a Zune hordozható médialejátszót idézik, bár az egérrel való navigáció mintha kissé nehézkesebb lenne – ez talán betudható annak, hogy a függőlegesen gördülő menü már nem végtelenített, annak elején és végén egy nagyobbat kell „ugranunk”, hogy az „átforduljon” és továbbléphessünk. A zenei listák – amennyiben nincsenek letöltött borítók – szép színesek lettek, valamint a lejátszási nézet hátterében is színes kockák úsznak – hangulatos.

Internet Explorer 8, lemezkezelés, PowerShell

Internet Explorer 8

Ami a webes böngészést illeti, a Windows 7 az Internet Explorer 8-as, egyelőre szintén béta verzióját tartalmazza, mely már több mint egy hónapja elérhető Vistára és XP-re is. A böngészőt korábban már részletesebben bemutattuk, így ezt – mivel azóta semmi említésre méltó változás nem történt – most kihagynám. Annyit mindenesetre érdemes megemlíteni, hogy a program stabilitása igen változó. Van, hogy napokig elfut probléma nélkül, máskor pedig félóránként lefagy – igaz, az új, elkülönített processzkezelésnek köszönhetően ez sem befolyásolja drasztikusan a böngészési folyamatot, de azért meglehetősen zavaró. Leginkább a különböző bővítményekkel, ezeken belül is a Flash Playerrel nincs még kibékülve az IE8, remélhetőleg ezt hamarosan orvosolják a Microsoft (vagy éppen az Adobe) szakemberei.

Lemezkezelési újdonságok

A Windows 7 lemezkezelése is bővült, méghozzá két régen várt funkcióval. Mostantól lehetőségünk van a Virtual PC, illetve Virtual Server által használt virtuális lemezkép (VHD) becsatolására, így azokat az Intézőből, a hagyományos módon fizikai lemezként kezelhetjük. Ez nagyban megkönnyíti a virtuális gépek úgynevezett „offline szervizelését”, melynek elsősorban a fejlesztők és a rendszergazdák örülhetnek. A másik említésre méltó újítás a „Windows Disc Image Burner” beépítése, mely nevéből is adódóan az ISO és IMG típusú képfájlok CD-re, illetve DVD-re írásának támogatását jelenti.

PowerShell

Szintén a rendszergazdák és programozók örülhetnek a .NET-alapokra épülő, interaktív, programozható és beágyazható parancssoros felügyeleti eszköz megjelenésének az új Windowsban. A PowerShell-lel e cikk keretein belül nem érdemes túl sokat foglalkozni, aki ismeri és használja, pontosan tudja, miért és mire jó, aki pedig nincs otthon a programozás világában, valószínűleg sosem fogja használni.

Beépített alapprogramok, egyéb kiegészítők

WordPad, Paint, Számológép

Hosszú-hosszú évekig tartó hanyagolás után végre a Windows alapszintű beépített eszközei is frissítésen estek át. A WordPad – mely már DOCX- és ODF-fájlok megnyitására és mentésére is alkalmas – és a Paint az Office 2007-ből ismert szalageszköztárral és néhány új funkcióval bővült, a számológép pedig szinte teljesen kicserélődött. Az új kalkulátor tartalmaz normál, tudományos, programozói és statisztikai funkciókat, lehetőségünk van mértékegység-átváltásra, időszakszámításra, valamint különböző sablonok használatával akár üzemanyag-fogyasztás kiszámítására vagy éppen hitelkalkulációra is.

Biometrikus azonosítás, navigáció és helyzet-meghatározás, multitouch

A Windows 7 beépített támogatást nyújt a különféle biometrikus azonosító készülékekhez, mint például az ujjlenyomat-leolvasók, valamint lehetővé teszi az ezek használatával történő bejelentkezést a rendszerbe, akár egyedülálló számítógép, akár vállalati tartomány tagjaként. A beállításokat a vezérlőpult keresőjébe beírt „biometric” kulcsszóval érhetjük el.

A hordozható számítógépek aránya egyre növekszik a világon, így az új Windows szerves részévé vált a GPS-navigáció és a helymeghatározás is. Az arra alkalmas készüléket a számítógéphez csatlakoztatva a rendszer automatikusan megállapítja pillanatnyi helyzetünket, és ezt az információt valamennyi – szintén arra alkalmas – program felé közli is, így mindig a tartózkodási helyünknek megfelelő webes és helyi szolgáltatásokat vehetjük igénybe. A helyzet-meghatározási beállításokat a vezérlőpult keresőjébe beírt „gps” kulcsszóval érhetjük el.

Mint emlékezetes, 2007 májusában a Microsoft egy teljesen újfajta kezelőfelülettel, egy érintőkijelzős asztallal állt elő, melyet Surface-nek kereszteltek el. Az egyszerre akár 10-nél is több érintési pontot követni tudó technológia azóta több fejlesztésen is átesett, végül bekerült a Windows 7-be is, így az ezzel a rendszerrel szállított érintőkijelzős laptopok (tipikusan tablet PC-k) már kiaknázhatják a kézzel való navigáció előnyeit. A cikkünkben korábban ismertetett felhasználói felület újítások már az érintőkijelzők használatát figyelembe véve lettek kialakítva, sőt a rendszer képes automatikusan érzékelni, hogy nem hagyományos mutatóeszközzel, hanem ujjal navigálunk – ebben az esetben a különböző menük, gombok és gördítősávok nagyobb méretben jelennek meg, ezzel kényelmesebbé téve használatukat.

Biztonság, hálózatkezelés, rendszermenedzsment I.

Újdonságok és változások a biztonsági rendszerben

A modern operációs rendszereknek számos külső és belső veszélyforrással kell számolniuk, a Windows Vistát pedig olyannyira betonbiztosra tervezték, hogy a felhasználók igen jelentős százaléka a mindennapi használatban nyomasztónak találta a rendszer állandó bizalmatlankodását. A Windows 7 tervezésének egyik fő szempontja a felhasználói élmény javítása anélkül, hogy ez a rendszer biztonságának rovására menne. A feladatot, úgy tűnik, sikeresen oldották meg a fejlesztők, de a mélyvízpróba természetesen majd csak a végleges verzió boltokba kerülése után következik. A Vistából ismert védelmi funkciók (a tűzfal, a User Account Control, a Windows Defender) mind megtalálhatók a Windows 7-ben is, de azok jóval visszafogottabb és felhasználóbarátabb stílust vettek fel.

User Account Control

UAC – a bűvös betűszó, melynek hallatán minden Vista-felhasználó hátán végigfut a hideg. Az eredeti elképzelés jó, a megvalósítás már kevésbé kifinomult, de persze soha senki nem mondta, hogy mindennek elsőre tökéletesen kell sikerülnie. A nép hallatta hangját, a Microsoft pedig – ezúttal valóban – figyelt, és visszazavarta az UAC-t a ketrecbe. A Windows 7-ben alapértelmezésként mindössze két esetben találkozhatunk a képernyőt is elsötétítő, félelmetes üzenettel: alkalmazások emelt jogosultsági szinttel való indításakor (ebbe beletartoznak a programtelepítők is), valamint akkor, ha nem a felhasználó kezdeményezte az eleválást (például kattintással, vagy a „runas” paranccsal), hanem egy program működése idézte azt elő. Rendszermappákban való másoláskor, törléskor és átnevezéskor, valamint a rendszer beállításainak módosításakor tehát nem kapunk figyelmeztetést (feltéve, hogy rendszergazda fiókkal operálunk), a gombokon és hivatkozásokon mindenesetre megmaradtak a figyelmeztető pajzsikonok, hogy tudjuk, mikor kell jobban odafigyelnünk, mit teszünk. Az UAC érzékenysége a vezérlőpultból állíthatóvá vált, egy négyes skálán határozhatjuk meg, milyen eseményeknél szeretnénk figyelmeztetést kapni – gyengébb idegzetűek akár visszaállíthatják a vistás módszert is, amikor minden adminisztrátori műveletet meg kell erősíteni. Az alapértéknél lejjebb nem érdemes és nem is ajánlott húzni a csúszkát, ekkor ugyanis potenciális veszélynek tesszük ki a rendszert, kényelmi szempontból viszont semmit nem nyerünk.

Tűzfal

A Windows tűzfal működése szinte semmit nem változott, továbbra is megfelelő – és opcionálisan kétirányú – védelmet nyújt, a konfigurációs ablak azonban szintén leegyszerűsödött, és könnyebben áttekinthetőbbé vált. Az egyszerűsített beállításokon kívül természetesen továbbra is elérhetjük a minden részletre kiterjedő MMC tűzfalkonzolt is.

BitLocker (To Go)

A Vistában bemutatkozott BitLocker meghajtótitkosítás a számítógépbe épített TPM titkosítóchip segítségével oly módon védte meg a merevlemez tartalmát, hogy ahhoz – a gép esetleges ellopása esetén (másik számítógépbe szerelve és egy másik operációs rendszerről) a Vista hitelesítő rendszerét megkerülve – sem lehetett hozzáférni. A BitLocker mostantól külső meghajtókra is bekapcsolható, ehhez ráadásul TPM chipre sincs szükség, mindössze egy jelszót kell megadnunk (de használhatunk SmartCardot is), így a hordozható merevlemezek, pendrive-ok tartalma is biztonságban lehet. Az eszköz következő csatlakoztatásakor mindössze a jelszót kell megadnunk, és máris hozzáférhetünk saját adatainkhoz.

A BitLocker elsősorban nem otthoni felhasználásra, hanem az üzletileg kritikus információkat hordozó céges laptopokhoz lett kifejlesztve, de ha elég bátornak érezzük magunkat – és készítettünk biztonsági másolatot –, most már akár saját gépünket is felvértezhetjük ezzel a titkosítási eljárással, azt azonban nem árt tudni, hogy a Windows 7-es „BitLocker To Go” technológiával titkosított hordozható eszközöket XP-n és Vistán még a jelszó megadása után is csak írásvédett módban használhatjuk.

Action Center

Most, hogy a tálca végre megtisztult az állandó ikonáradattól, a fejlesztők a rendszer saját üzeneteit is egyetlen gyűjtőhelyre gereblyézték össze. Az értesítési területen zászlóikonként megjelenő Action Center a rendszer mindenkori státuszát jelzi felénk, ha pedig beavatkozásra van szükség – az üzenet sürgősségétől függően –, akkor sárga vagy piros jelzéssel tudatja, hogy valami nem stimmel. Ha rákattintunk az ikonra, máris láthatóvá válnak a problémák, esetünkben például a vírusvédelem hiányára és a Windows Update frissítőszolgáltatás nem megfelelő beállítására hívja fel figyelmünket a rendszer.

Biztonság, hálózatkezelés, rendszermenedzsment II.

Hibaelhárítás, rendszerkarbantartás

Ha már az Action Centerben járunk, figyelmesek lehetünk két új lehetőségre, a hibaelhárító (Troubleshooting), illetve a helyreállító (Recovery) szolgáltatásokra.

A hibaelhárítás szekcióban több lehetőség közül választhatunk: elháríthatunk alkalmazás-kompatibilitási problémákat, hardvertelepítéssel, hálózati kapcsolatokkal, megjelenéssel, valamint a biztonsággal kapcsolatos hibákat is. A hibaelhárító varázslók folyamatosan online frissülnek, így elképzelhető, hogy egy korábban megoldatlan problémára a későbbiekben választ kapunk. A Windows eltárolja, mely problémákat sikerült, illetve nem sikerült megoldanunk, és ha időközben új információ kerül az adatbázisba, automatikusan figyelmeztet a változásról.

A helyreállító varázsló ennél jóval egyszerűbb, mindössze három lehetőség közül választhatunk: megnyithatjuk a rendszer-visszaállítást, használhatunk korábbi teljes lemezképmentést, illetve egyetlen gombnyomásra újratelepíthetjük a rendszert. Utóbbi két esetben természetesen szükségünk lesz adataink biztonsági mentésére is.

A rendszer-visszaállítási pontok által lefoglalt lemezterületet egy egyszerű csúszka segítségével végre ismét beállíthatjuk a grafikus felületről is. További lehetőségként választhatunk, hogy a szolgáltatás csak a rendszer-ellenőrzési pontokat gyűjtse, vagy a dokumentumok előző verzióit is eltárolja-e árnyékmásolatokként.

Automatikus eszköz-helyreállítás

A felhasználók nagy tömegének nincsen meg a megfelelő tudása és tapasztalata az olyan időnként felmerülő problémák megoldásához, mint például egy illesztőprogram cseréje vagy újratelepítése, ezért a Windows 7 ezt már képes önállóan is elvégezni. Amennyiben egy illesztőprogram nem töltődik be, vagy hibát jelez, a rendszer felteszi a költői kérdést: kívánjuk-e, hogy helyreállítsa a rendet? Amennyiben az automatikus módszert választjuk, akkor a Windows megvizsgálja a driverfájlok integritását, és az illesztőprogram-tárolóból kipótolja, felülírja a hiányzó vagy sérült fájlokat, újra betölti azokat a memóriába, majd újraindítja a kapcsolatot az eszközzel. A perifériák mindenkori állapotát egyébként a „Devices and Printers” mappában láthatjuk, melyről nemsokára bővebben is szót ejtünk.

Backup

A Windows Backup újabb ékes példája annak, hogy a felhasználói visszajelzéseknek igenis van hatásuk. Bár abban egyetérthetünk, hogy eleve nem kellett volna a végletekig lebutítani a biztonsági mentés folyamatát, a Windows 7-ben végre ismét lehetőségünk van egyéni mappákat kijelölni mentésre.

Nyomtatók és egyéb eszközök kezelése

A Windows 7 egyik legkaotikusabb része minden kétséget kizáróan a „Devices and Printers” vezérlőpultmodul. Már az elnevezés is furcsa, hiszen a nyomtató is eszköz, valószínűleg csak azért lett ez a neve, hogy a kezdő felhasználó megnyugodjon: igen, a nyomtatókat is itt találja. Semmi szükségét nem érzem továbbá a nyomtatók és az egyéb perifériák kezelése összevonásának – a nyomtatót rendszerint többet konfigurálgatjuk, mint mondjuk a kártyaolvasót, a webkamerát vagy a biometrikus leolvasót.

Ebben az ablakban – egyelőre – összesítve láthatjuk a számítógépre kötött valamennyi periféria állapotát, azokat kijelölve pedig az eszközre jellemző műveleteket érhetjük el. Ha az egyik összetevővel probléma lenne, annak ikonján egy sárga felkiáltójel jelenik meg, a korábban ismertetett automatikus helyreállító varázslóval pedig gondoskodhatunk a hiba elhárításáról. A festékkazettát sajnos továbbra is kézzel kell kicserélnünk.

Hálózatkezelés

A Vistából már ismerős Hálózati és megosztási központ a Windows 7-ben is megtalálható, de a vezérlőpult ezen része sem kerülhette el az átrendezést – hogy mennyivel lett egyszerűbb vagy informatívabb, azt mindenki döntse el maga.

Az egyes hálózatokhoz való kapcsolódás azonban sokkal egyszerűbb lett, a vezeték nélküli, betárcsázós, valamint VPN-kapcsolatokat közvetlenül a tálcáról, a hálózati ikonra kattintva építhetjük fel, vagy bonthatjuk le. Ez kétségkívül hasznos és ötletes újítás.

HomeGroup és Windows Live

HomeGroup

Mára az otthonokban – főleg a Microsoft legnagyobb piacának számító Egyesült Államokban és egyéb gazdagabb országokban – jellemzően több számítógép is megtalálható, a redmondiak pedig végre felismerték, hogy a hálózatok, a fájl- és nyomtatómegosztások beállítása meghaladja a felhasználók zömének tudását. A mappák és nyomtatók megosztását már a Vista is megkönnyítette némiképp, az igazi segítség azonban csak most érkezett meg – a szolgáltatás neve: HomeGroup.

Mint láthatjuk, egy rendkívül egyszerű felületen választhatjuk ki, hogy mely tartalmakat kívánjuk megosztani a belső hálózatunkon, a Windows pedig minden másról gondoskodik: beállítja a megfelelő mappamegosztási jogosultságokat, kinyitja a tűzfal szükséges portjait, és bekapcsolja a hálózat-felderítés funkciót. Ettől kezdve ha egy másik Windows 7-es rendszerű gépet állítunk üzembe, a HomeGroup varázsló által automatikusan generált jelszóval szintén egyetlen kattintással csatlakozhatunk a csoporthoz és férhetünk hozzá a megosztott tartalmakhoz. A HomeGroup mappák, nyomtatók, a számítógépeken létrehozott egyes Libraryk – köztük a képek, zenék és videók – megosztására ad lehetőséget. Ha gépünk tartományi hálózat tagja, nem hozhatunk létre saját HomeGroupot, de csatlakozhatunk már meglévő csoporthoz, valamint érdemes megjegyezni, hogy amint elhagyjuk az otthoni hálózatot, a megosztások automatikusan bezárulnak, így nem kell attól tartanunk, hogy egy nyilvános hálózaton bárki hozzáférhet az adatainkhoz.

Teljesítményfigyelés

A Windows Vistából megismert teljesítményfigyelő alkalmazást is továbbfejlesztették, s aki ismeri a Mark Russinovich nevével fémjelzett Sysinternals eszközöket, észreveheti, hogy több ilyen eszköz tudása is bekerült az új monitorozó programba. A processzor, a háttértároló, a memória és a hálózat terheltségét meglehetősen részletesen figyelhetjük, mostantól pedig az egyes programokra, szolgáltatásokra szűrt nézetet is kérhetünk, ami megkönnyíti a hibák felderítését, de arra is jó, hogy megnézzük (ha kíváncsiak vagyunk), egy-egy program „mennyit is fogyaszt”.

Windows Live

Nem esett még szó a Windows 7 beépített levelezőprogramjáról, fotótáráról, naptáráról, valamint a házi videók készítését lehetővé tévő Movie Makerről sem. Ennek viszonylag egyszerű oka van: ezek ugyanis hiányoznak a rendszerből. A Microsoft – szintén felhasználói visszajelzések alapján – egyre inkább megpróbálja csökkenteni a beépített alkalmazások számát. A bétából nemrég végleges státuszba lépő Windows Live Essentials – melyet a Windows 7 friss telepítését követően közvetlenül a Start menüből is letölthetünk – tartalmazza a fent említett programokat, melyek tökéletesen illeszkednek a rendszerbe, mind működés, mind megjelenés szempontjából. A Windows Live Maillel elérhetünk tetszőleges POP3/IMAP postafiókot (és természetesen Windows Live Hotmail fiókunkat is), van benne naptár (mely szintén szinkronizálható a Hotmaillel), hírolvasó (RSS), és névjegyzék. Egyetlen hátránya, hogy még mindig nem képes kapcsolatba lépni Windows Mobile-alapú okostelefonokkal vagy kéziszámítógépekkel, így ha ilyen eszközzel rendelkezünk, továbbra is kénytelenek vagyunk az Office Outlookot használni.

Bár alapszintű képmegjelenítőt tartalmaz a rendszer, a Windows Live Photo Galleryvel kibővülnek a lehetőségek. A program beépített támogatást nyújt a Windows Live Photo Gallery (SkyDrive), valamint a Flickr online fotóalbumokhoz, a kiválasztott képeket egyetlen kattintással tölthetjük fel ezekre a tárhelyekre, de további szolgáltatók is igénybe vehetők, ha telepítjük azok plug-injeit. A Live Photo Gallery a képek szerkesztésére is alkalmas, rendelkezik arcfelismerő technológiával, így képeinken bejelölhetjük a rajtuk szereplő személyeket, valamint az ugyanarról a helyről készült fotókat összemontírozva panorámaképet is készíthetünk.

A Movie Maker a Painthez és a WordPadhez hasonló, szalagos eszköztárat kapott, de kezelése és eszközkészlete alig változott. Saját készítésű vagy egyéb forrásból származó videóinkat szerkeszthetjük meg vele, majd azokat (meglepően kis méretre) tömörítve továbbíthatjuk ismerőseinknek.

Összegzés, pozitívumok, negatívumok

Összegzés

Mit várhatunk tehát a Windows 7-től? Világsiker lesz vagy bukás? Nos, elég ha beleolvasunk egy-két fórumba, lényegében mindenhol pozitív a visszajelzés, egyesek „új XP-t” emlegetnek, mások azt mondják, hogy „ilyennek kellett volna lennie a Vistának”. Ha figyelembe vesszük, hogy még csak Beta 1-ről beszélünk, akkor – azt hiszem – kijelenthetjük, hogy a Windows 7 sokkal melegebb fogadtatásra számíthat, mint 2006 végén a Vista. Érdemes megfigyelnünk valamit: az elsőként tavaly április környékén kiszivárgott verzió óta mintha alig változna a rendszer. Néhány vizuális újdonság aktiválásra került, néhány ikon kicserélődött, néhány gomb odébb került, de alapvetően ugyanúgy néz ki és működik minden, mint fél évvel ezelőtt. Ez pedig egyvalamit jelent: a Windows 7 gyakorlatilag készen van. Ez több szempontból is jó, egyrészt a hardvergyártók megelőzhetik a Vista idején tapasztalt káoszt, és már most nekiállhatnak drivereik frissítésének (a Windows 7 egyébként 90%-ban elfut vistás vagy akár XP-s illesztőprogramokkal is), de a Microsoft fejlesztőinek is több idejük és erőforrásuk marad a még meglévő hibák kijavítására, ebből pedig van éppen elég. A Microsoft Connect portálon az elmúlt három-négy nap alatt közel 1500 hibaleírás gyűlt össze, tehát maradt még bőven tennivaló. A redmondiaknak így már csak két feladatuk van: minden erejükkel ráfeküdni a még fennmaradó hibák javítására, valamint jó marketinget adni a terméknek. Ezek közül valószínűleg utóbbi lesz a nehezebb feladat, ugyanis ha pozitív képet akarnak festeni a Windows 7-ről, hangsúlyozniuk kell, hogy ez nem Vista – amitől sokan lassan reflexből irtóznak –, ezzel viszont saját magukat járatnák le, ráadásul hazudnának is, mert ez igenis Vista, csak jó pár lépéssel továbbfejlesztve. A legjobb talán az lenne, ha főként a rendszer gyorsaságát és könnyű kezelhetőségét emelnék ki, mert ez az, amivel egy szoftvert a legjobban el lehet adni – de ezt bízzuk a szakemberekre.

Hogy nekünk, felhasználóknak érdemes-e már most rábízni magunkat a Windows 7-re? Ha érdeklődünk a technológiai újdonságok iránt, és bevállaljuk, hogy a szokásosnál több hibába futhatunk bele, a válasz egyértelműen igen. Ha azonban kényes adatokkal dolgozunk, vagy olyan munkát végzünk, ahol fontosabb a stabilitás, mint a sebesség, várjuk meg a végleges kiadást, egy béta operációs rendszernél ugyanis semmire sincs garancia.

Pozitívumok és negatívumok címszavakban

Pozitívumok:

• Kisebb erőforrásigény, a Vistánál lényegesebben gyorsabb működés, egyes esetekben még a Windows XP-t is maga mögé utasítja.
• A kisebb erőforrásigény és a fejlettebb energiagazdálkodás miatt a laptopok tovább bírják akkumulátorról táplálva.
• Szép, elegáns és lényegesen leegyszerűsített felhasználói felület sok extrával.
• Fájlmásolásnál és átnevezésnél, a fájlok rögtön a mappában érvényes rendezési sorrendbe állnak, nem kell nézetet frissíteni, valamint mappák tallózásakor visszafelé lépésnél a korábbi kijelölésre ugrik a fókusz. Ez nagyban felgyorsítja a navigációt és a tájékozódást.
• Stabil, megbízható rendszer, bétához képest kevés programfagyással, a rendszer a teszt alatt egyszer sem omlott össze, és a tapasztalatok szerint erre csak szélsőséges esetekben kerül sor.
• Gyorsabb és pontosabb kereső, bár még vannak fals találatok és hibák a rendszerben.
• Szinte 100%-osan kompatibilis a vistás alkalmazásokkal, de rendszerint az XP-s és az annál régebbi programokat is gond nélkül futtatja.
• Végre frissült a WordPad, a Paint és a számológép is.
• Valódi multitouch (2-nél több pont érzékelése), ujjal való navigációra optimalizált kezelőfelület.
• A Libraryk bevezetése jó ötlet, a használhatóságuk idővel kiderül.
• Beépített Blu-ray (írás-olvasás) támogatás és képfájl-írási lehetőség CD/DVD-re.
• Beépített DivX, Xvid és H.264 kodekek a Windows Media Playerben.
• Nagyfokú automatizáltság a konfiguráció (pl. HomeGroup) és hibaelhárítás (Troubleshooters) területén.
• Már most elérhető a rendszergazdák fő eszközének számító Remote Server Administration Tools csomag, a Vista esetében erre majdnem a Service Pack 1 megjelenéséig várnunk kellett.
• A Flip 3D ablakváltóban végre nem tűnnek el a régen használt ablakok előnézetei.

Negatívumok:

• A kezelőfelület egyszerűbb lett, de az egyszerűség nem mindig jelent feltétlenül könnyebbséget is. Néhol meglepően ötletes, máshol teljesen abszurd megoldásokkal találkozhatunk. Csak azért nem érdemes átrendezni a dolgokat, hogy máshol legyenek. Több helyen semmi újdonságot nem találunk, csak bizonyos elemek máshol vannak, mint korábban.
• Az új tálca még finomításra szorul, a futó alkalmazások, és azok számának jelölése nem egyértelmű.
• A felhasználói felület kezelése egyáltalán nem magától értetődő és intuitív. Ez valahol természetes, egyszer mindent meg kell tanulni, de sokat segítene a dolgon az első indításkor egy képekkel, videókkal illusztrált bemutató anyag levetítése.
• A Windows Media Player 12 jelenlegi formájában kész katasztrófa. Látszik, hogy jó irányba indultak el a fejlesztők, de még messze vannak a céltól.
• A mappanézetek még mindig hajlamosak elállítódni és összevissza változni. Hihetetlen, hogy ezt ennyire nehéz megoldani.
• Még mindig túl sok az újraindítás. A programok telepítői talán már csak megszokásból kérnek – többnyire fölöslegesen – újraindítást, de sajnos még nagyon kevés olyan program jelent meg a piacon, mely kihasználja a Vista óta elérhető Restart Manager szolgáltatást. (Ilyen például az Office 2007.) A következő lépés a Windows Update újraindítás nélküli működése lehetne, a frissített modulokat menet közben is újra betölthetné a rendszer.
• Azzal, hogy elrejtjük a tálcaikonokat, nem szüntetjük meg a káoszt, csak besöpörjük azt a szőnyeg alá. Itt persze számolni kell a visszafelé kompatibilitással is, sajnos kár volt hagyni, hogy a programozók ennyire elkényelmesedjenek az értesítési terület használatát illetően.
• Még mindig nincs „Always on top” (mindig legfelül) gomb az ablakokon, pedig már hosszú-hosszú éve kéri ezt a funkciót a közösség.
• A fájlmásolás sebessége sokat javult a Vista eredeti kiadása óta, de még mindig lenne mit gyorsítani rajta, különösképpen a hálózaton keresztül történő adatátvitelnél.
• Még mindig túl nagy helyet foglal a rendszer. Valamivel jobb a helyzet, mint a Vista esetében volt, de 10–12 GB bizony még a mai merevlemezméreteknél is sok. (Itt persze megint sokat vet a latba a visszafelé kompatibilitás megőrzése.)

Gyakran ismétlődő kérdések

Gyakran ismétlődő kérdések

A következőkben a fórumokon és e-mailen kapott leggyakrabban előforduló kérdésekre próbálok reagálni, ha valakinek további kérdése van, tiszteljen meg minket vele a cikkhez kapcsolódó topikban.

Észrevettem, hogy a telepítés során létrejött egy 200 MB-os partíció, de nem férek hozzá. Miért?

Ha a Windows 7-et olyan merevlemezre installáljuk, melyen nem található elsődleges rendszerpartíció (például egy korábbi operációs rendszer található rajta), a telepítő automatikusan létrehoz egy 200 MB méretű, rejtett partíciót, melyen a rendszerindításhoz és helyreállításhoz szükséges fájlok találhatók. Erre azért van szükség, hogy a főpartíció sérülése vagy esetleges vírusfertőzés esetén is indítható (vagy helyreállítható) maradjon a rendszer – és valljuk be, ideje volt végre a külön bootpartíció bevezetésének. Lehetőség szerint ne módosítsuk ennek a partíciónak a tartalmát, és ne adjunk hozzá meghajtó-betűjelet sem!

Miért nem működnek a minialkalmazások?

A gadgetek működéséhez szükség van a User Account Control (felhasználói fiók felügyelete) szolgáltatásra. Mivel ez a szolgáltatás biztosítja az Internet Explorer védett módját, az említett alkalmazások pedig HTML- és Javascript-alapon működnek, ráadásul legtöbbjük az internet felé is kommunikál, használatukhoz az UAC-t legalább a második szintre kell állítanunk.

Mikor és milyen változatokban lesz majd elérhető a Windows 7?

A Microsoft egyelőre nem adott hivatalos megjelenési időpontot, de várhatóan 2009 ünnepi szezonjára, legkésőbb pedig 2010 első negyedévére számíthatunk. Az egyes változatok elnevezése és szolgáltatáslistája még nem ismert, egyelőre a minden szolgáltatást tartalmazó Ultimate változat tesztelhető – valamint a kiválasztott tesztelők a Home Premium változatot is megkapták, de kizárólag a frissítési mechanizmus tesztelése miatt. Egyes információk szerint a Business változat neve Professionalre változik, valamint majdnem biztos, hogy lesz egy subnotebookokra (vagy netbookokra) optimalizált kiadás is. Remélhetőleg az Ultimate vásárlói nem maradnak ismét hoppon, a Microsoft egyik legnagyobb szégyene ugyanis, hogy a Vista legdrágább változatához a mai napig nem jelentek meg valódi értéket képviselő kiegészítések, így az egész csak egy be nem tartott ígéret maradt.

Frissíthetek-e Windows XP-ről vagy Windows Vistáról?

Windows XP-ről nem, és Windows Vistáról is csak a Service Pack 1 telepítése után.

Miért kap ugyanaz a gép kevesebb Windows élményindex-pontot, mint Vistán?

A Windows Experience Index mérési módszere némiképp változott a Vistához képest. A maximális pontszám 5,9-ről 7-9-re növekedett, valamint a Vista megjelenése óta kiadott újabb és erősebb hardverek miatt a jelenlegi eszközök teljesítménymutatói némiképp lejjebb kerültek a listán. Csakúgy, mint a Vista esetében az idő előrehaladtával – ahogy egyre újabb és jobb driverek jelennek meg – számíthatunk a pontok növekedésére.

Azt hallottam, hogy a Beta 1 elrontja az MP3-fájlokat. Igaz ez?

A Windows 7 Beta 1 (build 7000) tartalmaz egy hibát, mely abban az esetben, ha az MP3-fájl fejléce 16 kilobájtnál nagyobb (például borítóképet vagy dalszöveget tartalmaz) és annak metaadatait (szerző, dal címe, műfaj, stb.) a Windows Media Player 12-ből vagy a Windows Intézőből szerkesztjük, esetenként levághat 3–5 másodpercet a hanganyag elejéből. A Microsoft már kiadta a frissítést, mely ezen kívül több a Windows Media Playert és a Windows Media Centert érintő hibát is kijavít. A patch innen tölthető le, további információhoz pedig a Microsoft e tudásbáziscikkéből juthatunk.

A Windows Live Messenger ikonja miért nem kerül a régi helyére, miért csak gombként jelenik meg?

Mint a cikkben is leírtuk, az értesítési területre ezentúl csak az üzenetet hordozó jelzések kerülnek alapértelmezésként, státuszikonok nem. Ha mégis szeretnénk visszahelyezni a Messenger ikonját az óra mellé, állítsuk be a program indító parancsikonját Windows Vista kompatibilitási módba. Ehhez kattintsunk jobb gombbal az ikonra, majd válasszuk a „Properties" menüpontot. Ezután váltsunk a „Compatibility" fülre és a legördülő listából jelöljük ki a a „Windows Vista" lehetőséget.

Mi a helyzet a MinWinnel? Beépítették végül?

Sok helyen olvasni, hogy a Windows 7 kernelje a MinWinre épül, és ezért olyan gyors a rendszer. Mint azt korábbi cikkünkben kielemeztük, a MinWin nem egy kereskedelmi termék, még csak nem is része ilyennek, leginkább egy kísérlethez vagy kutatási anyaghoz lehetne hasonlítani. A Windows 7 rendszermagja a Windows Vista SP1-én (és az azzal azonos Windows Server 2008-én) alapszik, de nyilvánvalóan a fejlesztés során felhasználták a MinWinnel szerzett tapasztalatokat is. A válasz tehát igen is, meg nem is.

Régen hallottunk a WinFS-ről. Teljesen eltűnt, már ne is számítsunk rá, hogy valaha megkapjuk?

A WinFS nem tűnt el, csak átalakult. Amikor a Windows Vista még Longhorn néven formálódott a Microsoft egy az NTFS fájlrendszerre épülő (tehát nem azt kiváltó), relációs adatbázis alapokon működő adattároló alrendszert tervezett a rendszerbe, de a technológia kiforratlansága miatt a fejlesztők végül elvetették az ötletet. A WinFS azonban a kulisszák mögött tovább formálódott, és főbb komponenseit később beépítették a Microsoft SQL Server adatbázis-kezelőbe és az ADO.NET keretrendszerbe. Az, hogy a Windows operációs rendszer valaha is megkapja ezt a technológiát, kérdéses, a Windows 7-ben mindenesetre biztosan nem találkozhatunk vele.

Mely .NET-keretrendszer verziókat tartalmazza a Windows 7?

A Windows 7-be gyárilag a .NET Framework 3.5.1-es verzióját építették be, ez a 2.0-s verziótól felfelé az összes változatot magában foglalja.

Mely DirectX-verziót támogatja a Windows 7?

A Windows 7-ben megtalálható a DirectX 9c vistás változata (DirectX 9Ex), valamint a 10-es, 10.1-es és 11-es verzió is.

Meddig használható a Beta 1?

A Microsofttól kapott hivatalos termékkulcsokkal aktiválva 2009. július 1-jéig, ezt követően – függetlenül az aktivált állapottól – a rendszer érvényességi ideje lejár, és nem tudunk bejelentkezni.

moonman