Látszott, hogy ez lesz a jövő

Mi újat adott a Windows? A Windows első verziója korlátozott, nem átfedő ablakokat engedett csak meg, inkább egy grafikus MS-DOS shellként funkcionált. A Windows 2.0-ban már átméretezhetők voltak a programablakok, de még a 3.0-ás változat is valós módban használta a CPU-t és ki volt téve az eredeti IBM PC architektúra 640 KB-os memóriakorlátjának (ami anno „mindenre” elég volt), az esetleges memóriabővítést csak egy mai szemmel igen korszerűtlen, nehézkes EMS kiterjesztés révén, kis adagokban érhette el. Azért átméretezhető program- és csoportablakok már itt is voltak, még ha csak 16 színben és multimédia támogatás nélkül is, és a perifériákat meghajtóprogramokkal, egységesen illeszthettük a géphez.

Magyarul először a 3.1-es Windows látott napvilágot

A Windows 3.1 architekturálisan túllépett a 8086 képességein és kihasználta a 80286 kiterjesztett címzési módját (túllépve a 640 KB-os korláton) és a 80386-os vagy újabb CPU-k virtuális memóriakezelési lehetőségeit és privilegizált üzemmódját. A programok számára a Windows osztotta ki a memóriát (az alkalmazások csak logikailag címezték azt), és ha nem volt elég, akkor a régebben igényelt szeleteket kilapozta egy virtuális memóriaállományba – azóta is egyfolytában zörög minden PC merevlemeze a „swappelés” miatt.

Kettős megítélés alá esik a registry, azaz a rendszerleíró adatbázis, mely szintén a Windows 3.1-ben debütált. Azóta is erre a sajátos, fastruktúrát megvalósító adatbázisra támaszkodik a rendszer és a telepített alkalmazások. Nehezen áthelyezhetővé teszi a programokat, egy idő után lassíthatja a rendszert, de úgy tűnik a Microsoft ma is ezt tartja az optimális megoldásnak, hiszen a Windows 8.1-is tartalmazza.

Windows 3.1, a háromlábú szék

Akárhogy is dicsérjük a Windows 3.1 belső erényeit és akármennyivel volt jobb, mint elődei, stabilnak egyáltalán nem volt mondható. A feladatütemezőnek csak korlátozott ráhatása volt a programokra, a rendszer nem tudta minden esetben érvényesíteni akaratát. Ezért aztán gyakran megesett, hogy egy rosszul működő alkalmazás magával rántotta az egészet és jött a General Failure (népi nevén a Generális Falióra). (Ez az architekturális gyengeség a Windows 95 és a Windows 98 esetében is részben fennállt, még ezek a rendszerek sem dicsekedhettek teljes egészében 32 bites, védett módú kóddal.)

A feladatütemező csak korlátozott ráhatással lehetett a dolgok menetére

Ezen a téren a Windows 8 elsöprően többet nyújt, mind dicső őse. Már a Windows XP is az NT technológia jegyében készült, teljes mértékben védett módban futó maggal, a Windows 7 és a Windows 8 pedig még inkább kiforrottak ezen a téren, egy mai rendszert már szándékosan sem könnyű összedönteni.

A Windows 3.11 már beépített hálózati támogatást és állomány- és nyomtató-megosztási lehetőségeket is tartalmazott – eljött a helyi hálózatok kora

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!