Csalódtunk a wifiben: újratervezés

A wifi a legtöbb esetben kiválóan illik az otthoni hálózatok világába, egy lakást még éppen lefedhetünk vele – ha szerencsénk van (és nem sűrű vasbeton födémünk). Azonban előfordulhat, hogy ha megszakadunk sem tudunk belőle akkor teljesítményt kicsiholni, mint szeretnénk és a második szobában már csak standard felbontásban tudunk videót lejátszani, ami tarthatatlan állapot a 21. században.

Ilyenkor jönne izomból az erősebb router, a jobb adapter, és végül esetleg arra is rájövünk, hogy erővel nem bírjuk megoldani a problémát. Van néhány tipp, ami segíthet; akár anélkül, hogy új felszerelést kellene vásárolnunk: tehát ha már megbizonyosodtunk arról, hogy a jelenlegi router nem lesz képes ellátni feladatát, akkor se rohanjunk azonnal a boltba, mert könnyen lehet, hogy csalódni fogunk a következőben is. (Ha GPS alapú navigációnk nem talál oda a célhoz, akkor nem mond le, csupán újratervez.) Ellenőrizzük, hogy megfelelő helyen van-e a router (és az antennája), hiszen meglehet, hogy azért található jelenlegi helyén, mert addig ért a széles sávú netet hozó kábel, vagy a család nőtagjai rút berendezési tárgynak tartják, és kizárólag a sarokban, szinte rejtve hajlandóak csak megtűrni. Keressünk egy másik, optimálisabbnak tűnő helyet, ami közelebb van a lakás (vagyis a lefedni kívánt terület) mértani középpontjához, a routerekhez mellékelt alap vagy beépített antennák ugyanis omnidirekcionálisak, azaz minden irányban egyenlő mértékben adnak. Ezért aztán ha a bejárati ajtó fölé szögeznénk az útválasztót, azzal az utcát, lépcsőházat épp annyira fednénk le, mint a lakást, ez pedig vélhetően nem cél. Érdemes több pontot is kipróbálni, hogy megtaláljuk a minden szempontból legszerencsésebbet, anélkül, hogy vakfoltokat hagynánk.

A lefedettség és teljesítmény javítására szóba jöhet még egy erősebb, külső antenna, azonban ne feledjük, hogy ezzel a lakás falain túl is jobban foghatóak leszünk, így nagyobb biztonsági kockázatot vállalunk. Ha muszáj a vezeték nélküli központot a lefedendő terület egyik széléhez közel elhelyezni, akkor érdemes elgondolkodni egy irányított (direkcionális) antenna beszerzésén, amivel az adóenergiát szinte teljes egészében a kívánt irányba összpontosíthatjuk, növelve a jelerősséget és a hálózat sebességét.

A rádióhullámok szabad terjedése érdekében ne álljon semmi a router és a kliensek jellemző elhelyezkedési pontjai között, mert a tereptárgyak rontják a jelet: már csak ezért is érdemes fejmagasságban megválasztani a router üzemhelyét. Nyilván ne legyen semmilyen más, vezeték nélküli jelet kibocsátó készülék a közelében – ilyen lehet a mikrosütő, a DECT telefon, babamonitor. Nem szerencsés a nagy fémtárgyak (pl. lemezszekrény) és a tükröződő felületek (tükör, ablak, fémborítás) szomszédsága sem. Még az olyan viszonylag egyszerű masinák is zavarhatnak, mint egy elektromotor (pl. ventillátorban, hűtőben) vagy egy fénycső.

Sajnos az sem elképzelhetetlen, hogy valahol egyszerűen megbízhatatlanul működik a wifi, minduntalan összeomlik a hálózat. Ilyenkor megpróbálhatjuk megkérni a szomszédot, hogy kapcsolja ki radarállomását vagy részecskegyorsítóját – ám ha ő még ha hajlandó is erre, lehet, hogy a zavarok maradnak. Végső esetben le kell mondanunk a wifi használatáról, és áttérni más közegre.

Lakótelep ellen 5 GHz

Van egy tipikus szituáció, amikor valóban érdemes egy újabb routerbe beruházni, mégpedig akkor, ha a környezetünkben már boldog-boldogtalan wifit használ, és a szomszédos hálózatok gyengítik, zavarják egymást. Ez a helyzet tipikusan sokemeletes társasházakban, lakótelepeken ismerős: több tucat hálózat is osztozhat a 2,4 GHz körüli frekvenciasávokon. Ilyenkor a 802.11n viszonylag nagy hatótávolsága visszaüt, és ha szabadabb sávok használatával nem sikerült javítani a helyzeten, akkor érdemes lehet utánanézni, hogy mi a helyzet az 5 GHz környékén.

Nagyon hasznos lehet ilyenkor egy okostelefon és a Wi-Fi Analyzer alkalmazás, amivel megtudhatjuk, hogy mely sávok a kevésbé terheltek. Célszerű vásárlás előtt egy alkalmas telefonnal az 5 GHz-es sávot is feltérképezni, hiszen csak akkor érdemes beruházni egy jobb kétsávos routerbe, ha fent még nem telített az éter. A váltással valószínűleg előbbre leszünk majd, persze csak akkor, ha a kliensek is képesek a felsőbb sávban dolgozni, de lehet, hogy a jobb teljesítmény érdekében a laptopokhoz, asztali gépekhez is új adaptert kell vásárolnunk.

Számoljunk vele, hogy ezek már nem körömnyi kis USB pöckök, hanem tíz centis antennákat tartalmaznak, így laptopos használatuk kényelmetlen lehet. Az sem mellékes, hogy egy igazán erőteljes, legalább 1300 Mb/s-os névleges sávszélességre képes 802.11n router ára körülbelül 40 ezer forint, a jobb adapterek is jóval tízezer felett járnak. Régebbi kütyüink kedvéért valószínűleg fenn kell majd tartanunk a hagyományos, 2,4 GHz-es hálózatot is, így mindenképpen olyan dual band routert válasszunk, mely szimultán kezeli a kettőt. Jó, ha tudjuk még, hogy az 5 GHz-es sávon dolgozó eszközök lefedettségben gyengébbek a régebbi, 2,4 GHz-eseknél, így ha előző hálózatunkban a lefedettség épp hogy csak megfelelő volt, akkor az újban nem lesz az – hacsak nem emeljük az adó energiáját vagy nem használunk más antennákat. A gyakorlatban a 802.11n mondjuk állománymásoláskor tapasztalható sebessége meghaladja a 100 megabites hálózatokét, könnyen 200 megabit fölött is lehet, és a Beam Forming miatt a kliensek kevésbé forgalmaznak egymás rovására, azaz jobb hálózatunk lehet. Ugyanakkor cseppet sem gigabites és adapterfüggő is, hogy mennyire tudjuk kiaknázni a router tudását – csodákat azért pusztán az útválasztó cseréjétől ne várjunk.

Rádió helyett villanydrót

A wifi legnagyobb vonzereje a kábeles Ethernethez képest, hogy szabadon, akár mozgás közben és mobil eszközökről is igénybe vehető, e téren sajnos nincs alternatívája. Azonban szeretjük amiatt is, hogy nem kell Ethernet-kábeleket, kábelcsatornát kihúzogatnunk a másik szobában álló nyomtatóig, PC-ig vagy épp tévékészülékig – e téren akad más megoldás is, a Powerline. Az ötlet alapja, hogy minden házban van elektromos kábelezés, amit nem csak az energia, de az adatok szállítására is ki lehet használni. A konnektorba csatlakoztatandó adapterpárok a váltóáram szinuszára modulálva forgalmazzák az adatcsomagokat, ami a többi készüléket persze nem zavarja.

Nagyon jó szolgálatot tehetnek hálózati hídként: például két, vasbeton födémmel elválasztott emelet között könnyen elveszik a wifi rádiójele, de pár PowerLine adapterrel könnyen megvalósítható az átjárás; a szinteken belül a további kliensek pedig már könnyen csatlakozhatnak wifire is. Praktikusan alkalmazhatók még wifi adapterrel nem rendelkező tévékészülékek hálózathoz, internethez illesztéséhez is: fali aljzat biztosan van a tévé környékén az adapter pedig olcsóbb, mint a gyártótól a tévéhez rendelhető wifi modul. A Powerline adatkapcsolat titkosított (a gyárilag készletben árult darabok már egymáshoz vannak hangolva), menedzselhető is, emelllett a további adapterek illesztése is megoldható – a modernebb modellek esetében hasonlít az „egygombnyomásos” wifi WPS csatlakozáshoz. (Ha más gyártóktól származó modelleket kombinálunk, akkor ügyeljünk a kompatibilitásra, azaz arra, hogy minden adapter HomePlug AV rendszerű legyen. A HomePlug-verziókat nem célszerű keverni.)

Hátrányai is akadnak a Powerline hálózatnak. Egy pár, már használható sebességű, 500 Mb/s-ra címkézett adapter hatezer forint körül kezdődik, azaz drágább, mintha Ethernet-kábellel (vagy pláne wifivel) kapcsolódnánk. Az adapterek nettó teljesítménye elmarad a névleges specifikációk alapján várttól: egy 500 megabitesnek címkézett Powerline vagy HomePlug AV adapterpár kicsit jobb kapcsolatot ad, mint a Fast Ethernet – 100-120 megabit lehet a hasznosítható, a 200-as, 80-as vagy 1000-es modellek teljesítménye ezzel arányos. Az adapterek természetesen csak áramkörön belül látják egymást, azaz ha a lakásban több villanyóra van, akkor általában nem tudnak egymásról az eltérő ágra csatlakoztatott darabok. Persze a falban futó kábelek hosszával csökken az elérhető teljesítmény is, no de ugyanez a helyzet a wifi esetén is a növekvő távolságokkal. Számít az elektromos kábelezés minősége is, és más elektromos készülékek is zavart okozhatnak az átvitelben. Egy 500-as adapter kit normál körülmények között, nem túl nagy távolságon belül eleget nyújt HD videólejátszáshoz is, de meg sem fogja közelíteni a gigabites Ethernet szintjét. Mindezzel együtt is az egyik legkézenfekvőbb megoldás a Powerline, ha a wifi becsődöl, és nem szeretnénk kábelekkel díszíteni a lakást, ráadásul kábelcsatornázni most épp nincs kedvünk. Kaphatók egy és több Ethernet-csatlakozóval vagy épp wifi routerrel kombinált modellek is.

A témát még folytatjuk.