A kézirat rejtélye
Egyre többször beszélünk a big data nevű jelenségről. Ez önmagában csak egy óriási adatmennyiséget jelent, amit a hagyományos adatfeldolgozó módszerekkel nagyon hosszadalmas, vagy nehéz lenne átvizsgálni.
Sokszor azonban a sok adattal kezdeni is kell valamit. Analizálni különböző módszertanok alapján, kiemelni belőle apró részleteket, okosan és gyorsan keresni ezekben az adatbázisokban. Aztán van, hogy ez sem elég, vizuálisan kell ábrázolni összefüggéseket, mert mondjuk az ember hatszázéves kéziratok titkait kutatja.
Egy amerikai könyvkereskedő, Wilfrid Michael Voynich 1912-ben szerzett egy különös könyvet, ami 234 oldalas, az 1420-as években íródott, vélhetően természettudományokkal foglalkozó, a mai napig megfejtésre váró dokumentum volt. Az első írásos emlék, ami említi a könyvet a 17. századból való, George Barest tulajdonát képezte ekkor a mű, derül ki a korabeli feljegyzésből. A könyv ma a Yale Egyetemen, a Beinecke könyvtárban található.
Impresszív kínálat - Beinecke könyvtár (New Haven, USA)
Akinek esetleg nem esne útba hazafelé az egyébként tényleg lenyűgöző könyvtár, annak jó hír, hogy már 1931-ben is készítették róla másolatot, azóta pedig többször ki is adták. Sőt, online is elérhető. A Voynich-kézirat az egyik legizgalmasabb téma a nyelvész-informatikus körökben. Szövegét még mindig nem sikerült megfejteni. Ebből adódóan persze többször felmerült, hogy akár hamisítvány is lehet. A kora mindenesetre hiteles, radiokarbonos vizsgálattal azt derítették ki, hogy a 15. században(1404 és 1439 között) készült. Ettől még lehet egy tréfás kedvű elhivatott mesterműve, de ez a kérdés jelenleg megválaszolatlan.
2014 elején Stephan Bax, a Bedforshire egyetem (Egyesült Királyság) professzora lingvisztikai elemzésekbe kezdett, azt állítja, 14 karaktert már sikerült megfejtenie a szövegből. Olyan szavakat tudott így elolvasni a könyvben, mint a koriander, vagy a bika. Munkásságát azonban sokan támadják, arra hivatkozva hogy jellemzően olyan általánosságokat fogalmaz meg, amelyek nem visznek közelebb a megoldáshoz. Ez elsőre furcsának tűnhet, hiszen azt állítja, van 14 karakter a kezében, csakhogy azzal a módszerrel dolgozik, amellyel az egyiptomi hieroglifákat fejtették meg, tulajdonneveket próbál találni a szövegben, majd ezeket a neveket használva próbálja megfejteni a közneveket.
Voynich-kézirat, 174. oldal
A 234 oldalas Voynich-kézirat 42 (negyvenkettő!) lapja hiányzik, ez jól látszik, ugyanis az oldalakat számozták is. Igaz, a szakértők többsége egyetért abban, hogy ezek a számok nem feltétlenül a kézirattal egyidőben kerültek a lapokra.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
